2024. október 23-án, szerdán, az 1956-os maglódi megemlékezést Veres Violetta Faludy György 68 évvel ezelőtti, október 24-én, szintén szerdán írt versének felidézésével vezette be, amikor a poéta por, ágyúszó és szenvedés közepette is mosolyogva ment át a Hősök terén, „ahol nem állt szobor többé a csizmában”. Hasonló ellentmondásos érzésekkel gondolunk ma mi is a nemzet szívén sebet ejtő orosz csizmákra, amikor a forradalomra emlékezünk.
Marton Gábor képviselő különlegesen kötődik a maglódi ’56-os emlékműhöz, hiszen már 2013-ban, az alapkőletételnél is beszélhetett a kezdeményezők nevében, majd a forradalom 60. évfordulóján, a Babos László alkotta Pesti srácok/Maglódi srácok szobrának avatásán is szólhatott az elsősorban értünk harcoló hősöket méltatva. Most, a 2024. évi beszédében számos személyes emlék felidézése közepette utalt gyermekkora kedves filmje, a Legyetek jók, ha tudtok tanulságaira. Kiemelte: „a megoldás kulcsa az, hogy bármit is teszünk, az legyen önzetlen, őszinte, és ne a gyűlölet, hanem a jó szándék vezérelje azt. Amikor 1956 októberében a pesti srácoknak segítségre volt szükségük, az akkori jó szándékú maglódiak a két kezüket használták: begyúrták a kenyérnekvalót, kisütötték, Csepel teherautóra rakodták az ellátmányt, és felvitték Pestre. Ezzel segítették az ott harcoló hősöket. Isten szolgája a két kezét széttárva közvetíti felénk áldását. Az imádságra viszont összetesszük a két kezünket. Ha pedig közösséget akarunk alkotni, akkor meg kell fognunk egymás kezét. Erre kérem most önöket. Mert ’56 többet érdemel.”
Számos településen mondanak október 23-án is komor és hivatalos beszédeket – felnőttek felnőtteknek. Veres Violetta mindannyiunk örömteli tapasztalatát megfogalmazva hívta fel arra a figyelmet, milyen szép az a maglódi felismerés, hogy „1956 csillaga csak akkor nem fog kihunyni, ha gyermekeink szemében is ott ragyog.” Ennek szellemében a Vermesy Péter Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. a, b, d és e osztályos tanulóinak megható ünnepi műsorát Kollman Renáta és Morva Dorka felkészítő tanároknak köszönhetően hallgathatták meg a résztvevők, a kórust pedig Késmárky Uzonka vezette.
Tiszteletből a halhatatlanságért a maglódi hősök szobra előtt kegyelettel koszorúzott Maglód Város Önkormányzata nevében Kérges László és Herendi Tamás; Maglód Város Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatáéban Hajduvári Katalin és Szentesi Zoltán; Maglód Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatáéban Paukovits Judit; a Maglódi Vermesy Péter Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskoláéban Tóth Katalin és Tóth László; a maglódi óvodákéban Szabó Istvánné és Lévainé Gömöri Tamara; a MagHázében Ljubimov Krisztina és Homok Zoltán; a Maglódi Polgári Körében Petrovics János és Lőrincz Mónika; a Megerősítők Egyesületében Pacsó Tamás és Jarács László; a Maglódi Nyugdíjas Közhasznú Egyesületében Lajos Pálné és Lőrincz Ferencné; a Maglódi Nők Klubjáéban Tóth Antalné és Vadász Istvánné; a Roszicska Hagyományőrző Egyesületében Szűcsné Perényi Krisztina és Meglécz Béla; a Tamási Áron Erdélyi Körében Tódor Ilona és Tódor Balázs; a Maglódi Amatőrök a Kultúráért Egyesületében Barta László és Tóth Réka; a Kék Maglód Természet- és Környezetvédelmi Egyesületében dr. Fazekas Anikó és Hegedüs József; a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgaloméban Laczkó Dávid és Marton Botond; a Maglódi Mazsorett és Tánc Közhasznú Egyesületében Béki Dzsennifer és Hegedűs Boglárka; a Kacamajka Városi Néptáncegyüttesében Kelemen Dávid és Lozsi Hajnalka; a helyi történelmi egyházakéban pedig Bálint Klára, Kostyák Attila és Német Mihály helyezték el a soha nem múlható emlékezet múlandó virágait.
