Megjelent a Maglód Hangja idei első, februári száma.
A címlapon Kis István, a Maglódi Vermesy Péter Művészeti és Általános Iskola tanára, a Bem Táncegyüttes társ-művészeti vezetője, a január 22-ei magyar kultúra napján történt MagHáz-beli fellépés alkalmából.
A lap digitálisan elérhető a Maglódi Híradó Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/maglodihirado/).
A tartalomból: Meddig ér a takaró karácsonykor? – Testületi ülés decemberben (2. o.); Költségvetési kérdések keresztül-kasul – Soron kívüli testületi ülés januárban (3. o.); Valódi demokráciát szeretnénk – Beszélgetés Kérges László polgármesterrel (4. o.); „Itt minden van, csak ember és embernek lenni, az megszűnt” – Tabányi Hajnalka emlékezése a Doni katasztrófára (5. o.); Minél hatékonyabb és szakmaibb – Bemutatkozik Losonci László aljegyző (6. o.); Az összefogásnak ereje van – Szecsődi Noémi és Trompler Ildikó a novemberi demonstrációról és utóéletéről (7. o.); Betlehem öröme még szívünkben él – Fülöp Krisztina a Maglódi Amatőr Keresztény/Keresztyén Színészek előadásáról (8. o.); Szeretebéd —Sarankó László a karácsonyi ételosztásról (8. o.); Óz, a nagy varázsló a MagHáz színpadán — Grandpierre Aranka írása (9. o.); „Lészen az Istennek áldásábul magzattyok” – Homok Zoltán az új könyvről (9. o.); Nagy lendület: felkészülés — Bíró Roland sportösszefoglalója (10. o.); Futni mentünk Maglódon — Varga Zoltán riportja (11. o.); a MagHáz és a civil szervezetek aktuális programjai (12. o.); Pillanatképek az Adventi forgatagról (16. o.).
Kedvcsinálónak Fülöp Krisztina katekéta cikkét közöljük:
Betlehem öröme… még él szívünkben
Valódi öröm. Bennem és bennünk él karácsony óta. Nemcsak a színdarabunk sikere adja ezt a végtelen érzést, hanem az a tényis, hogy ez a második előadás Maglódon közösséggé formált bennünket, ráadásul egy kis színjátszócsapatot islétrehozott
A nevünk MAKSZ: Maglódi Amatőr Keresztény/Keresztyén Színészek. A csoport tavasszal, a Passió-előadás kapcsán alakult, ökumenikus „küldetéssel”. A különböző felekezetek hívei fogtak össze, hogy legyünk együtt, dicsőítsük közösen Jézust. S zsúfolt nézőtérrel nyújtott ez a hitét megvalló közösség igazi megrendítő eladást Holkó Ágnes tanárnő vezetésével a MagHázban. Az összeszokott, egymást megszerető testvérek közössége úgy határozott, hogy ne csak húsvétra készülve, hanem karácsony ünnepét is megülve juttassuk el a nézőket az öröm, az igazi öröm, Jézus születésének átélésére.
S lám, a buzgalom meghozta újra a játék örömét, amely adni akart hívőnek és nem hívőnek, elővételezve azt a békét, az igaz értéket, minden ember vágyát és élő valóságát.
Az, hogy Holkó Ági újra vezetőnkké vált, s Mahr Alexandra hatalmas szervezési munkája (levelezés, ruhák beszerzése stb.), Balázs Zoltán plakátgrafikája, Teplán Róbert nyomtatásnak való utánajárása, valamint az önkéntesen felvállalt szerepek mind újra reményt adtak arra, hogy most is fergeteges színdarabot adhatunk elő.
A művet egyébként Fogarassy Attila színdarabíró bocsátotta rendelkezésünkre, akit meg is hívtunk az előadásra, de betegsége miatt sajnos csak az elküldött képek alapján élhette át közös örömünket. Az örömöt, amely felülmúlta a színészek örömét is. Valami más volt köztünk jelen ugyanis. A régmúlt elevenedett meg a színpadon. Ott voltunk mindannyian Betlehemben, átéltük Mária és Erzsébet végtelen örömét, József valódi atyai gondoskodását és gondolatainak izgalmas valóságát. Beleremegtünk Heródes tomboló, féltékeny dühébe, a gonosz ördögök csontig ható gonosz kísértéseibe s a boldog angyali kar védő szeretetölelésébe. A főangyal által is úgy éreztük, hogy itt, Maglódon most valóságosan az egész betlehemi történet jelen van. Átléptük az időt, átléptük önmagunkat, mintha már nem is mi játszottunk volna… Megelevenedett a múlt. S tapasztaltuk, hogy Erzsébet valóban Erzsébet, Mária is, József is, mintha időtlenül ők lettek volna, s az a tapasztalat, hogy a gonoszság próbálkozása nem hat azokra, akik Istent hordozzák. Akikben a szeretet él. Hiszem, hogy mindenki hazavitte otthonába ezt az élményt. Őrizte, formálta az ünnepek alatt, ami által gyönyörű karácsonyi élmény részeseivé lett családjuk is. Hordoztuk akkor s most is, amikor erre az előadásra gondolunk. Így teszek most magam is.
Elteltek az ünnepek, s újra összejöttünk, hogy ez a közel 40 ember elmondja a lecsendesedett élmény után, mi az, ami őt növelte, s emlékeiben él. József: „nem is ismertem így Józsefet, s átélve közelebb került hozzám”. Az ördög színésze: „vigyázok és jobban figyelek szavaimra; komoly belső munka volt, hogy ne hasson rám ez a szerep”. „Én belülről azt láttam, hogy rengeteget épült minden szereplő a felkészülés során, mindenki a tőle telhető legjobbat adta” – írta Mahr Alexandra. S a sok-sok hozzászólás közül egy különösen megérintett. Egy pásztoré. Ma is élnek bennem a szavai: „ha 200%-kal tudtunk játszani, felülmúlva önmagunkat, akkor a napi hitéltünkben miért nem tesszük ezt, miért nem teszünk ugyanígy?”
Az új év új kihívás: az újrakezdés lehetősége. Múljuk felül az óévi életünket hitéletünkben, istenszeretetben és emberszeretetben, hogy szebb legyen a családi életünk, maglódi lakhelyünk s a világ is bennünk és körülöttünk! Kívánom ezt őszinte, tiszta szívvel mindannyiunknak.
Fülöp Kisztina katekéta
Címlapkép: a Maglódi Amatőr Keresztény/Keresztyén Színészek 2024. december 19-én a MagHázban (középen fehér ruhában a szerző), fotó: Fischer Lajos
Zágoni Szabó Sándor: Maglód öröme
Csendben gyűltünk össze, s jött a varázs:
Amatőrökből formált színésztársaság.
Ez az este több volt, mint egyszerű játék,
Szívből született, s lett igazi ajándék.
Betlehem öröme ott volt teljes valójában,
Csak ámultunk, és hittünk a csodának.
Látni, hogyan ér össze sok kedves lélek,
A tanárnő által formált tehetségek.
Van egy láng, mi csendben ég,
Nem harsog, nem kér figyelmet még.
De eljön az idő, és naggyá lesz,
Hiszen a tehetség győzedelmes.
