Hosszan tartó, súlyos betegség következtében 2025. március 4-én, életének 60. évében elveszítettük kollégánkat, barátunkat: Marosi Éva tanárnőt. Kiváló pedagógusként évtizedeken át lelkiismeretesen és nagy szeretettel nevelte, oktatta a maglódi gyermekeket.
Mindig pedagógus akart lenni. A gimnáziumi fizikatanára beszélte rá, hogy kedvenc tantárgya, a matematika mellé második tanári szaknak a fizikát válassza. Érettségi után sikeresen felvételizett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző karára, ahol 1987-ben matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. Pályakezdőként a maglódi általános iskolában helyezkedett el, amely az első és az egyetlen munkahelye volt.
Az első évben rögtön a „mély vízbe” került. Akkor Éva volt az iskolában az egyetlen fizika szakos tanár, így 13 osztályban tanította a fizikát, és egy hetedikes osztály osztályfőnöke lett, de mindezek mellett heti két alkalommal matematikát és fizikát tanított a Ráday Pál Gimnázium esti tagozatán. Kezdő általános iskolai tanárként az érettségire kellett felkészítenie felnőtt embereket. Ez a kihívás nem csak a tanulóknak, neki is nagy megmérettetés volt. A nehéz és fárasztó első év nem vette el a kedvét a pályától, sőt megalapozta a továbbiakat. Egyrészt kiderült, hogy nagy a munkabíró képessége, másrészt megerősítette abban, hogy ezen a pályán van a helye.
Eleinte csak fizikát tanított. Az volt az alapelve, hogy a fizika kísérleti tantárgy, ezt helyezte előtérbe, és ezt vallotta:„a gyerekeknek az érdeklődését kell felkelteni először a téma iránt, bevonni őket a munkába, majd elérni, hogy az óra aktív részeseivé váljanak, sikerélményekhez kell juttatni őket, és akkor a többi már jön magától”.
Hamar felismerte, hogy a tanulásban milyen nagy szerepe lehet a gyorsan fejlődő számítástechnikának. Közreműködött az iskolai számítógépterem kialakításában, illetve elkezdte alkalmazni a számítógépet a munkájában, a tanításban. Tudását továbbfejlesztve 1996-ban egyetemi szintű számítástechnika szakos tanári végzettséget szerzett. A 2000-es évek elején a számítástechnika szakos kollégákkal együtt felkészítette a tantestület tagjait az ECDL vizsgára. 2004-ben elvégezte az Informatika és Számítástechnika Tanárok egyesülete által szervezett tanfolyamot és Vezető oktatói minősítést kapott.
Még ugyanebben a tanévben részt vett a kompetencia alapú oktatás kipróbálásában, a „Csoportvezetés módszertana” akkreditációs képzésen vett részt.
A tehetséggondozás a kezdetektől a szívügye volt. Fizika és matematika szakköröket szervezett, tanítványaival rendszeresen részt vett regionális és országos versenyeken. A matematika szakkörökre egyre többször vitt be logikai feladatokat. Diákjai a nemzetközi logikaversenyeken is eredményesen szerepeltek.
Ebben az időszakban lett a tehetséggondozás intézményi felelőse, a Nemzeti Tehetség Program keretében átfogó iskolai tehetségfejlesztő programot dolgozott ki és valósított meg. Ez szolgált alapjául a maglódi „Természettudományi Hetek”, illetve a „Természettudományi Napok” címmel zajló, öt alkalommal megrendezett programjainknak. Neki köszönhető, hogy részt vehettünk az iskolák számára meghirdetett „Digitális témahét” projektben is. Ennek a programnak a megszervezését és lebonyolítását is ő végezte. 17 évig volt a Reál munkaközösség vezetője.
Kiváló osztályfőnök volt, aki motiválni és mozgósítani tudta tanítványait. Fáradhatatlanul szervezte a vándortáborokat, a hétvégi túrákat, a szabadidős iskolai programokat.
2019-ben a Monori Tankerületi Központ pedagógusnapi elismerő oklevélben részesítette.
Mindent tudott, amit pedagógiáról, nevelésről, oktatásról tudni érdemes. Nem tűrte a mellébeszélést, kristálytiszta logikával, állhatatosan állt ki a saját és mások igazáért.
Az innovatív szemlélet egész életére jellemző volt. Munkája, felkészültsége zsinórmérték volt számunkra. Becsültük és szerettük őt emberként, pedagógusként, kollégaként. Példaértékű volt, ahogyan az óráira felkészült, ahogyan tanítás közben hihetetlen érzékenységgel reagált a tanítványai lelki szükségleteire, problémáira is.
„Az oktatás nem egy tartály megtöltése, hanem a tűz meggyújtása” – vallotta William Butler Yeats. Évának sikerült meggyújtania a tüzet.
Tudtuk, hogy beteg, tudtuk, hogy nagy útra készül, de nem hittük el. Visszavártuk. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Temetése szülővárosában, a Baranya megyei Sellyén lesz március 25-én, kedden 14.30-kor.
Maglódi Vermesy Péter Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
