A maglódi szlovák/tót örökségéről sugárzott riportot a Duna Televízió Domovina c. szlovák kulturális magazinja március 31-én, hétfőn 7:15-től. Az ismétlés 13:50-tól volta Duna World csatornán. A kulturális heti magazin a magyarországi szlovákság történelmi, etnográfiai, kulturális, művelődéstörténeti, tudományos, gasztronómiai, értékeiről tudósít.
A forgatócsoportot Péter László gyűjteménykezelő kalauzolta a Szeberényi Lajos Helytörténeti Gyűjteményben, aki azt is elárulta hogyan kellett a rakott szoknyát tárolni.
Hajdúvári Katalin, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a helyi viseletről beszélve a bujdost és a keményített kendőt (durovy rucník) is bemutatta. Előbbit csak Ecseren és Maglódon, utóbbit már csak itt viselik. Annak is meg kell néznie az adást, aki a nagypéntek hajnali patakparti mosdás varázserejére kíváncsi.
Németh Mihály evangélikus lelkész a templom küzdelmes múltját és művelődéstörténeti jelentőségét mutatta be: a karzat táblaképei őrzik már csak a Dolina-völgyben a bibliai szláv nyelvet. A pünkösdi templomdíszítés tradíciója is megjelent a képernyőn néhány más hagyománnyal kiegészítve. A Magyarországi Evangélikus Egyház egyik legrégebbi harangja, a 300 éves maglódi kisharangról is szó esett.
Megszólalt a tánchagyomány továbbadásáról Orosz Zoltán is, az 5 csoporttal, 80-85 táncossal működő Kacamajka Néptáncegyüttes vezetője. Tavaly pl. a cseh Jánosíkov dukát rendezvényén, de a Duna Karneválon is szerepeltek, júliusban pedig, a magyarországi szlovákok napján Bükkszentkereszten képviselik majd a közép-magyarországi régiót a hagyományos szlovák dalokat énekelve koreográfiáikban, amelyet a trubacsok kísérnek.
Szentesi Zoltán, a Kacamajka Folklór Egyesület alenöke a helyi hagyománykör minél archaikusabb, minél hitelesebb módon való közvetítésének fontosságát emelte ki.
Veres Violetta a szív értékei mellett a tudományos (néprajzi és történelmi) módszertanok jelentőségéről és a kettős indentitás, a maglódi tót identitás megőrzősének nehézségeiről beszélt a Domovina kamerája előtt.
Lozsi Hajnalka a helyi viseletek mintavilágát elemzi, így egy maglódi mintagyűjtemény tervéről is beszámolt, amely a táncosok, a fellépők öltözetének hitelességét lesz hivatott segíteni.
Farkas László 15 évig volt a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, a Csepel Táncegyüttes után vállalta el Szélpál-Bajtai Évával a Kacamajka művészeti vezetői pozícióját. A maglódi táncokat újra be szeretnék vezetni az országos „vérkeringésbe” – a táncegyüttessel együtt.
Éváék 2,5 éve dolgoznak Maglódon, hetente kétszer jönnek, így sikerült jól összecsiszolni a csapatot. A repertoár legfontosabb része érthetően a maglódi táncokból áll, amelynek részei a cifruválás, a lassú és a friss csárdás, valamint a hangsúlyos mars (de „nyomokban” polgári táncok is fellelhetők).
Időt, energiát és pénzt nem sajnálva áldozzák magukat a hagyományoknak a helyi táncosok, akik talán már az utolsó mohikánok. Ma azonban még a helyi kultúra, az élő kultúra zászlóshajói. Lehet ezt a kultúrát akár hagyománynak is hívni, de akkor sem őrizni szeretnék, hanem élni. Tenni érte.
A műsor visszanézhető a Médiaklikken (11:25-től): https://mediaklikk.hu/video/domovina-2025-03-31-i-adas/
