Hogy fonódik össze Maglódon a posta (hely)története egy család múltjával és a művészettörténettel? Az öregtemető Ecser felőli oldalsó kapujánál, a Bartha-kripta mögött áll egy visszafogottságában is figyelemre méltó sírbolt. Középen a félkör alakú felirat: Breznyik József 1887–1965, alatta Breznyik Vilma 1882–1968. Kétoldalt pedig: Garamszeg Pálné 1906–1980, Garamszeg Pál 1905–1982, illetve Garamszegi Pál 1927–1977, Garamszegi Pálné 1919–1993. Két Breznyik testvér és két Garamszeg(i) házaspár. Forduljunk most figyelmünkkel előbbiekre, annál is inkább, mivel József 60 évvel ezelőtt, 1965. március 18-án hunyt el.
A Maglód a harmadik évezred küszöbén című albumban olvasható postai alfejezet szerint „1912. március 1-jén a posta vezetője Breznyik Vilma lett, aki megbízatását két évvel később testvérének, Józsefnek adta át. Breznyik József a postát 1954-ig vezette”. A mű CD-melléklete azt is tudni véli, hogy az átadás dátuma 1914. május 1. Közli továbbá, hogy „Breznyik József, aki végzettségére nézve festő volt…, után 1954-től 1977-ig Garamszegi Pál (…) vezeti a postát.” A ma is meglévő szemlekönyv azonban nem támasztja teljesen alá ezeket pontosnak látszó dátumokat.
A Breznyik Józsefről (Váchartyán, 1887. január 30. – 1965. március 18., Maglód) fennmaradt egyetlen ismert fotó
A postahivatalokat akkor is az állam, a postamesterségeket azonban magánvállalkozók tartották fenn. A Breznyik testvérek tehát az utóbbi kategóriába tartoztak. Hogy pontosan mettől, meddig, melyikük is volt a postamester, azt egyelőre ugyanúgy nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy mikor költöztek át a szomszédos Ecserről (ahol Mária nevű nővérük nyugszik, míg Károly Budapesten halt meg). Ma is áll azonban a Sugár utca és a Wodianer utca sarkán az az épület, amelyet Breznyik József építtetett, és amelynek állomás felőli traktátusát postának rendezte be. A hivatali helyiség falát pedig festményei borították be.
A Sugár utcai egykori postaépület és családi ház, amelyet Breznyik József építtetett
(a posta 1982. december 12-éig működött itt, 1954–1977 között id. Garamszegi Pál, halála után 2002-ig Tabányi Jánosné vezette)
A maglódi postamester Váchartyánban született 1887. január 30-án. Polgári és művészi pályafutásának több mint 50 évét töltötte Maglódon. A Breznyik József képeiből 2014. augusztus 20-a alkalmából a MagHázban megnyílt kiállítás kurátora, Garamszegi Pál visszaemlékezéséből (és a megnyitóra készült emléklapról) tudjuk, hogy a molnár édesapa mind az öt gyermekét taníttatta. Közülük a művészet iránt fogékony ifjút 1903-ban vették fel az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába. Az ekkor a világ élvonalához tartozó magyar festészet olyan óriásai tanították, mint Benczúr Gyula. Breznyik József a díszítő festészeti szakon végzett ötéves képzés után.
Breznyik József: Rőzseszedők
Az apa halála miatt megrendült anyagi helyzetű család időközben domonyi birtokát eladva Ecserre költözött. Breznyik József is válaszút elé került 1908-ban, záróvizsgája után. A számára oly kedves művészetnek szentelje-e az életét, vagy polgári pályát válasszon? Végül is azonban 21 évesen önkéntesnek állt a magyar honvédséghez, amit később azzal magyarázott, hogy nagybátyja, Breznyik János példáját követte. Annak a selmecbányai tudós líceumigazgató Breznyik Jánosnak a példáját, aki az 1848–49-es szabadságharcban Klapka Görgy parancsőrtisztje, adjutánsa volt. (A magyar nyelv és irodalom tanár nagybáty tanítványai között találjuk egyébként Petőfit, Mikszáthot vagy a szintén maglódi Szeberényi Lajost és Andort.)
A selmecbányai líceumot ábrázoló lap 1900-ból,
hátulján Breznyik János síremlékének leleplezése alaklmából rendezett ünnepség menüjével
A két esztendőnyi honvédség által megedződött férfi nevét 1912. március 14-i bejegyzésében örökíti meg először a maglódi posta szemlekönyve, ugyanis sikeres távbeszélő vizsgát tett. A postát ekkor már nővére, Vilma vezette, akitől 1914. májusában előbb csak ideiglenesen, annak 3 hónapi szabadságára, később azonban végleg átvette a postamesterséget. Breznyik József 1954-ben innen ment nyugdíjba.
Breznyik József postakönyvi bejegyzése Vilma 3 havi szabadságáról 1914. május 1-jén
A postamester igazi színfolt volt Maglód életében. Visszahúzódó, már-már különc embernek tartották, aki sosem házasodott meg, fényképezni sem engedte magát, az egyetlen ismert fotója hagyatékából maradt ránk. Munkája mellett valójában gondosan ápolt díszkertjének, különösen pedig a művészetnek élt.
A festészetnek nem fordított tehát végleg hátat, de csak a szilárd egzisztencia biztonságában hódolhatott szenvedélyének. Ellenkezőleg: sorra kerültek ki ecsetje alól a csendéletek, tájképek és egyáltalán nem utolsó sorban, a vallási tárgyú művek. A maglódi római katolikus templomnak a felszentelés alkalmából adományozott 1936-ban oltárképet, amit a templomépítő bizottság és Németh János plébános levélben is megköszönt. Az evangélikus templom sérült oltárképe helyére is új művet ajándékozott gyülekezetének. 1938-ban pedig stációképeket festett ismét a katolikus templom számára, amelyeket azonban az 1950-es években lecseréltek domborművekkel. A nyugalmazott postamester idős korában is szívesen festegetett. Breznyik József maga nem vált meg műveitől. Míg a stációképek jelenlegi tulajdonosa nem ismert, az evangélikus egyházközség máig őrzi a 10 évvel ezelőtti kiállításon szintén látható volt oltárképet.
Az 1965. március 18-án elhunyt Breznyik József hamvai az Öregtemetőben nyugszanak. Képei közül néhány ismeretlen maglódi tulajdonosoknál lehetnek. Nővére három esztendővel élte túl. Postaügy és művészet (lásd például a bélyegkiadást) nem is áll egymástól olyan távol.
„Postamester ecsettel” címmel rendezett Garamszegi Pál (Breznyik „mostoha” dédunokája, 1954–2020) kiállítást a MagHázban;
a megnyitón, 2014 augusztus 20-án a kurátor jobbján Tóth István, az intézmény igazgatója
Varga Zoltán
