A Föld napja van. Ismerjük-e azonban saját „földünket”, a maglódit?
„1923. nyarán felvételeimet a 16 Z. XXI. R. ÉNy-i szekciójában folytattam, csatlakozva K felől előző évi munkaterületemhez. A bejárt vidék Pest vármegyének É-i részére esik s magába foglalja Maglód, Üllő, Gyömrő, Mende, Péteri és Úri községek határait. Geológiai viszonyait tekintve, 1923. évi területem felépítésében fiatal harmadkori, pleisztocén és holocén képződmények vesznek részt. Fiatal harmadkori üledékek alkotják az alapját annak a hátnak, mely az Ecser, Maglód és Péteri községeket összekötő vonaltól É-ra és ÉK-re terül el, melyet a Rákos- és Tápió-patak völgyei s az azokba torkoló mellékvölgyek tagolnak. A Maglódi hát néven ismert dombos vidék felépítésébe jó bepillantást nyerhetünk a mély völgyek partfalain kínálkozó feltárásokban. Egész sorozatát figyelhetjük itt meg a pliocén rétegeknek, melyekből a különböző feltárásokban néha egy-egy réteg kimarad. A legmélyebb szintet egy vastagabb, szívós kék agyag rétegcsoport jelzi, melyet azonban csak az egyes községekben és pusztákon létesített mélyebb fúrások tártak fel. Erre a vastagabb agyagkomplexusra rendszerint homok és homokkő rétegek települnek váltakozva. A homokkő rétegek rendszerint nem vastagok (30–150 cm), szürke, világossárgás színűek, durva szemcséjűek s laza szerkezetűek. A homokkőpadok közötti homokrétegek csillámos, durvább kvarchomokok, melyet itt-ott vékonyabb (10–30 cm) kékes agyagbetelepülések tarkítanak. A fiatal harmadkori rétegcsoportnak legfiatalabb tagjai sárga, erősen vasokkeres homok, világossárga löszszerű finom homok, végül mészkonkréciós vörös agyag, mely két utóbbi képződmény már átmenet a pleisztocén rétegekhez” – kezdte Timkó Imre „Felvételi jelentés a Maglódi hátról” című beszámolóját. Timkó magyar királyi főbányatanácsos, a debreceni Tisza István Tudományos Társaság tagja, a Földtani Intézet főgeológusa, majd aligazgatója volt. A jelentés persze még hosszan folytatódik, de most inkább beszéljünk egy picit kevésbé geológusi nyelven!
Timkó Imre „Felvételi jelentés a Maglódi hátról” című beszámolójának nem volt illusztrációja, forrásunk ezért Balla György:
A Monor–Ceglédberceli-löszöshát geomorfológiája c. cikke a Földrajzi Értesítő, 1959/1–4. számából,
ahol is a Maglódi hát a Monor–Ceglédberceli-löszöshát része
A városunkat magába foglaló kistájnak, a Gödöllői-dombságnak az Alföld, tehát Maglód felőli részén felső-pannon homokos-agyagos üledék jellemzi a talajt, amit fokozatosan vált fel északnyugat felé talajképző kőzetként a miocén homokkő és kavics. Az üledékre is terített helyenként kavicsot az Ős-Duna mellékfolyóival (Kerepesnél), máshol viszont felső pannon édesvízi mészkő és márga települt. A mikrorégióban délkelet felé fokozatosan vastagszik a löszréteg, illetve a peremeket (nem a maglódi oldalon) futóhomok borítja. A terület 96%-át fedik le a lejtőkön található barnaföldek, illetve csernozjom barna erdőtalajok. Az előbbiek mintegy felén erdő, az utóbbiak több mint 80%-án szántók vannak, míg az összterület 2%-át borító réti talajok 60%-át szintén szántóként hasznosítják. A barnaföldek nagyobb része homokon képződött, ezeknek a termékenysége azonban vízgazdálkodási tulajdonságaik és alacsony humusztartalmuk miatt kedvezőtlenebb, mint a löszön kialakultaké. Termékenység szempontjából az utóbbiakkal egyforma minőségűek a löszön képződött, vályog mechanikai összetételű csernozjom barna erdőtalajok. A dombság déli határa az erdőtalajok alföldi elterjedésének a széle. Ennek megfelelően Maglód északkeleti területein a barna erdőtalajok kiterjedése jelentős, a déli felén pedig a szolonyeces réti talaj az uralkodó, kisebb lápos réti talaj foltokkal, ezért a mezőgazdasági művelés is a többnyire a kedvező termőhelyi adottságú, Alsó-Tápiótól északkeletre fekvő területeken, valamint a patak települést elhagyó szakaszai mentén jellemző. A környék gyenge víztartó képességű és termékenységű réti talajainak nagy részét szántóként hasznosítják.
A maglódi föld 20. század eleji képeslapokon
Baranski E. László: Öreg akácsor; ceruzakép, Maglód, 1908 (400 x 295 mm); a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona
Maglód tehát természetföldrajzi szempontból a Gödöllői-dombság mikrorégió része. (Mint Csomád, Gödöllő, Gyömrő, Isaszeg, Kerepes, Mende, Mogyoród, Őrbottyán, Pécel, Szada, Úri, Valkó, Vácegres, Veresegyház és az abból kivált Erdőkertes.) Ez a felosztás már némileg más, mint amit Timkó királyi főbányatanácsos idejében vallottak. A mikrorégió domborzati viszonyait jellemzi, hogy a 138 és 344 m közötti tengerszint fölötti magasságkülönbségen belül – előbbi Gyömrő alatt, utóbbi Szada fölött, a Margitán található – északon 300 m-es tetőszinttel közepes, délen 200 m átlagmagassággal alacsony dombvidék enyhén délkelet felé lejt. Maglód lejtése délnyugati, és bár a pontos átlagmagasság nem ismert, a település északi területeinek tengerszint feletti magassága 240–160 m körül váltakozik. A helyben közmondásos kijelentés, miszerint „a Kopasz-hegy egy magasságban van a Gellért-heggyel”, minthogy az utóbbi 235 m, közel áll az igazsághoz. A kistájon belül viszont az átlagos relatív relief, azaz a felszín egységnyi területére eső legmagasabb és legalacsonyabb pontok különbsége méterben kifejezve: 60 m/km2, de Pécel–Mende–Maglód között 90 m/km2. A középső és a délkeleti terület vízfolyás-sűrűsége átlag feletti: 5 km/km2, azonban a Maglódot is magában foglaló délnyugati és északkeleti rész átlag alatti: 1–2 km/km2. A talajeróziónak Gödöllőtől keletre és Mendétől délnyugatra kifejezetten nagy a veszélye, Maglód külterületén, az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló, időszakos növényborítású részek vannak kitéve a talajpusztulásnak, illetve azok a nagyobb, tagolatlan táblák, ahol nincsenek mezővédő erdősávok. Az erózióval és a szél okozta deflációval szembeni védelmet a külterület csaknem egynegyedét borító állandó növényzet, gyep és erdő biztosítja.
A Gödöllői-dombság Magyarország kistájainak 2010. évi kataszterében
Címkép: Baranski E. László: Maglódi kút; rézkarc, 1907 (245 x 200 mm); a Magyar Nemzeti Galéria Tulajdona;
a lexikonszakíró a „jelentékenyebb művei” között a 2. helyen sorolja föl
A szöveg a Közepén patakotska foly… című helytörténeti munkából közöl részleteket (Maglód, 2022).
Varga Zoltán
