Staféta rovatunkban időről időre egy-egy helyi lakos mesél magáról, majd ő adja tovább a stafétát egy másik ismerős vagy ismeretlen közösségi tagunknak. Egy város, sok hang, egy staféta. Csatlakozzanak, ismerjük meg közösségünk arcait! Figyeljük, hogyan formálódik a helyi történet!
Hegedűs József okleveles környezetmérnök. A Környezetmérnök szakot a Miskolci Egyetem Földtudományi (Bányász) Karán végezte. Jelenlegi munkahelye a Bányagép Kft. Munkájához kapcsolódó tevékenységi köre: környezetvédelmi tervezés, hulladékgazdálkodási szakértő, levegőtisztaság-védelem szakértő, víz- és földtani közeg védelmi szakértő, zaj- és rezgésvédelem szakértő.
„Apa, te egy környezetmérő vagy!” – így kiáltott fel Emma, Hegedűs József 6 éves kislánya, talán éppen itt, a patakpart egyik legszebb részénél, ahol éppen most mi is beszélgetünk a környezetmérnök szakemberrel. S míg nézzük az évtizedekkel ezelőtt, hulladékkal feltöltött patakmeder oldalát, az immár kétgyermekes büszke apuka – hiszen a közelmúltban világra jött második kislánya Bíborka is –, mosolyogva meséli, hogy nagylánya látja a munkáját, amint mér, felmér, tervez, rajzol, s így fogalmazta meg apukája szakmáját. A kedves gyerekszáj új szót alkotott.
Tényleg, mi a feladata a környezetmérnöknek? – faggatom én is.
– Nagyon összetett hivatás – kezdi a riportalanyom. – Olyan mérnöki tudományág, amely magában foglalja a korszerű, tudományos, azon belül természettudományos, mérnöki, gazdasági és menedzsment ismereteket. Feladata a hulladékgazdálkodás helyreállítása, regionális hulladéklerakók megfelelő kialakítása, a szennyvíz kezelési technikák kifejlesztése, szennyvízhálózat megfelelő kiépítése, a levegőtisztaság-védelem, a korszerű technológiák fejlesztése. Egyébként rendszeresen összekeverik a környezetvédővel. A kettő között ugyanis szoros a kapcsolat, mert a környezetmérnöknek környezetvédelmi érzelemvilága van – nevet. – Az én irányultságom a hulladékgazdálkodás, azt érzem leginkább sajátomnak.
Miért választottad ezt a szakmát hivatásodnak?
– Én már a szakközépiskolában is környezetvédelmet tanultam. Fel sem merült bennem más pálya, hiszen gyermekkoromban olyan rajzfilmeket néztem, mint A bolygó kapitánya; Mofli, az utolsó koala; a Pufóka kalandjai… Már akkor nagyon megragadtak bennem ezek a környezetvédelemmel, klímaváltozással, szelektív hulladékgyűjtéssel foglalkozó mesék. Szomorú, hogy más országokban már 60 évvel ezelőtt beszéltek ezekről a témákról és oktatták is az iskolákban. Nálunk sajnos ezek még újdonságnak számítanak. Így lett azonban ez a hivatásom. A Miskolci Egyetem elvégzése után öt évet dolgoztam a városban és környékén, többnyire hulladéklerakók létesítésével és felszámolásával kapcsolatos feladataim voltak.
Úgy vélem, hogy a hulladékkezelés nagyon problémás Magyarországon. Mi lehetne a megoldás?
– Az egyetemen az egyik tanárom azt mondta, hogy minél fejlettebb egy társadalom, annál több hulladékot termel. Ezzel nincs is baj, azzal van a probléma, amikor ennek a hulladéknak a jövőjét nem tervezik meg. Egy eszközt és már a csomagolását is úgy kell megtervezni, hogy majd miként lehet szelektíven visszagyűjteni, újrahasznosítani. A hulladékhierarchia, azaz a prioritási sorrend a hulladékkezelésben, a környezetvédelmi szempontból legkedvezőbb megoldásoktól halad a kevésbé kedvezőek felé, és ebben nagyon fontos a megelőzés és az újrahasznosítás. Ha minden hulladék megfelelően lenne gyűjtve és kezelve, nem lenne vele probléma.
– Divatos téma a fenntartható fejlődés, mit értünk ez alatt?
– A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, amely kielégíti a jelenlegi generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit a saját szükségleteik kielégítésére. Ez magában foglalja a gazdasági növekedés, a társadalmi jólét és a környezetvédelem összehangolását. Én azt tartom fenntartható fejlődésnek a hulladék esetében, hogy megcsináljuk a hulladék útját. Legyen minden műanyag visszagyűjtve, használjunk olyan műanyagokat (növényi fehérjékből), amelyek már nem szennyeznek. A fejlődésnek gátat nem szabhatunk, csak irányt adhatunk. Ebben nagyon fontos szerepe van a szakembereknek és az oktatóknak, hogy az emberek lássák, ha például van egy patakmeder, és a vizet le kell vezetnünk, biztos, hogy nem az a jó irány, ha azt beton mederben vezetjük le, még ha ez tűnik a leghatékonyabbnak is.
A jövőt nézve, te mit tartasz a legfontosabbnak, mit szeretnél, hogy megvalósuljon?
– A gyermekek természetvédelemre, környezettudatosságra nevelése kiemelt fontosságú, a fenntartható jövő kulcsa. Ha például minden gyermeknek elmondanánk, hogy mi történik egy vízfolyással és élővilágával, ha azt teleszemetelik, akkor egy idő után kinevelnénk egy olyan generációt, amelyiknek eszébe sem jutna szemetelni.
Van valamilyen terved, amit szeretnél megvalósítani?
– Igen, van egy nagy tervem, ez pedig a közösségi komposztálás létrehozása itt Maglódon. Gyakran hallom az emberektől, hogy „Na, már megint nem vitték el a zöldhulladékot!” Szomorkodunk, miközben valójában szisztematikusan kiraboljuk a saját kertünket, hiszen a tápanyagot hordjuk ki. Utána meg elmegyünk a boltba, és sok pénzért visszaműtrágyázunk. A komposztálás nagyon egyszerű, szinte nem kell vele semmit csinálni. Nincs az a kiskert, amelynek a végében ne lehetne komposztálni. Belekerülhet a lenyírt fű, a háztartási zöld hulladék, időnként megforgatjuk és nem lesz büdös. Az lenne a legjobb, ha a településeken működne egy nagyobb, közös komposztáló. A közösségi komposztálás során több háztartás szerves hulladékait használjuk komposzt készítésre. Egy komposztáló közösség összefogásával létesítünk komposztáló helyet. Maglódnak nem kellene nagy terület, csak egy házhelynyi, ahová a közösség tagjai behordanák az anyagot. A hasznot, a komposztot pedig elosztják egymás között azok, akik foglalkoztak vele. Ha az önkormányzat adna területet, és a lakosság körében lenne rá igény, vállalnám, hogy a tudásom beleteszem: egy kísérleti program keretében segítenék létrehozni az első maglódi közösségi komposztálót.
Ugyan, ahol most ülünk, közel a Helytörténeti Gyűjteményhez, szép a patak környezete, de több helyen ez nem mondható el. Mi a véleményed a patakról?
– Igen, itt szép a környezet, de tudni kell, hogy ez az egész part hulladékból van feltöltve. Mikor kijövünk ide a lányommal, minden alkalommal 2-3 marék üvegszilánkot szedünk össze. Én imádom, amikor itt játszanak a gyerekek, de még gumicsizmában is kicsit félve engedem be őket a patakba, mezítláb semmiképp, pedig az lenne az igazi! Első körben rendbe kellene tenni. Nagyon jónak tartom a szervezetek és a magánemberek által kezdeményezett pataktisztítást, szemétszedést, hulladékgyűjtést. Ennek a résznek a legnagyobb értéke, hogy gyönyörűek a fák, nagyon jó a klíma. Viszont rengeteg invazív faj jelent meg. Azt kellene kitalálni, hogy miként lehetne úgy fákat ültetni, hogy az invazív fajokat csökkentsük. Szükség van egy patakrehabilitációs szakemberre, egy természetvédelmi mérnöke, akivel fel lehet mérni a patak ökológiai állapotát és ötleteket is tudna adni.
Hogyan változott a munkához való hozzáállásod azóta, hogy megszülettek a kislányaid?
– Ez nem befolyásolt, mert alapvetően családcentrikus vagyok, és mindig úgy gondolkodtam, hogy majd egyszer lesznek gyermekeim. A munkámban az a nehéz, hogy sokszor nem én szabom meg a projekteket. Nem én szabom meg, nem én tervezem, hanem jön egy cég, és a képviselője megmondja, hogy ő mit szeretne, nekem pedig az a dolgom, hogy elmondjam, azok között a keretek között mit és hogyan lehet megvalósítani. Az azonban változott, hogy mióta vannak gyermekeim, úgy érzem, az a szemlélet, amelyben élek, amit gondolok, a gyermekeimben él tovább. A 6 éves Emma mindenben a természet csodáját látja. Beleszületett és átveszi ezt a szemléletet, amit otthonról hoz. Látom benne a lehetőséget, hogy majd tovább is adja.
Mit javasolnál a kisgyermekes szülőknek?
– Természetesen azt, hogy mutassanak a gyermekeiknek sok természetfilmet, különösen David Attenborough-filmeket. Meg azt is, hogy ne mindig azon sírjunk, hogy mi lesz majd rosszabb. Találjuk meg, hogy mivel tudjuk szolgálni és jobbá tenni a világot, és tegyünk érte! Mutassuk meg az értékeket, közben meg gyűjtsünk szelektíven és komposztáljunk!
Hegedűs József környezetmérnöknek hivatása a Föld védelme, emberként pedig legfőbb kincse a családja. Két kislánya mosolyában és férjként betöltött szerepében találja meg az erőt ahhoz, hogy a fenntartható jövőért dolgozzon, legyen szó közösségi komposztálásról, hulladékgazdálkodásról vagy környezetvédelmi kezdeményezésekről.
A Staféta rovat következő riportalanyának Hegedűs József Koncz Balázst, a „Maglód és környéki növények cseréje” csoportvezetőjét javasolja.
Staféta – városunk hangjai! Beszélgetés, amely összeköt!
Poór Mara
