Mint nagycsaládos és mint nyugalmazott önkormányzati munkatárs megtisztelő, hogy összefoglalhatom, mit jelent számunkra ez az emléktábla.
Kovácsné Bontovics Ilona alapító tagja volt a Nagycsaládosok Maglódi Egyesületének. 1997-től, közel 25 éven át vezette az egyesületet. A mi „Nagycsaládos Icánk”, mert mindenki így hívta, ez idő alatt öt gyermek szerető édesanyja és hét unoka büszke nagymamája lett.
A mi családunknak bizony nagy segítség volt, hogy pár száz forintért vásárolhattunk a „nagycsaládos boltban” ruhákat, cipőket, táskákat, háztartási-, gyógyászati- és sporteszközöket, lakberendezési és dísztárgyakat, játékokat, még bútorokat is. Ica folyamatosan frissítette a készletet. Ausztriából kamionnal hozott adományokat. Emellett más egyesületekkel, szociális intézményekkel cseréltek adományokat. Mai szemmel nézve még inkább fontosnak tartom, hogy mintát nyújtott a családoknak: az emberek támogatása, a szolidaritás fontosága mellett a fiataloknak a tárgyak megbecsülésére, az újrahasznosításra!
Hálával gondolunk azokra a rendezvényekre, játékos sport vetélkedőkre, kézműves foglalkozásokra, melyeket ő szervezett! Ilyen esemény volt például a Nyaralói Sportcsarnok átadó ünnepsége. Minden követ megmozgatott, amikor Mikulás napra elhozta nekünk Halász Juditot.
Több évtizeden keresztül, láncba szervezett önkéntesek szállították házhoz a közeli tejfeldolgozó termékeit, a tartalmas karácsonyi ajándékcsomagokat. Az én gyerekeim máig is emlegetik azokat a gyümölcs joghurtokat, amelyekkel ünnepi hangulatot teremtett. Ica szervezésében kedvezményes üdüléshez is juthattunk például Fadd-Domborira, Velencére, Dánfokra.
Amikor a Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat munkatársa lettem, kapcsolatunk még több szálon erősödött. Nemcsak a munka kötött össze minket, hanem szomszédokká is váltunk. Közvetlenül megtapasztaltam, hogy milyen odaadással támogatja a helyi intézményeket, szervezeteket és azok rendezvényeit. Játékokat juttatott az óvodáknak, védőnőknek. A gyermeknapi „Mesefalu” számos „meselénye” formálódott Ica boltjában. Segített az embereknek felkészülni egy-egy jeles családi napra is.
Őszinte érdeklődéssel fogadott mindenkit, együtt örült velünk az örömünknek és a panaszainkat is együttérzéssel hallgatta meg, segített reményt találni. A krízis helyzetbe került embereket kivétel nélkül, azonnal ellátta mindennel, ami a boltban fellelhető volt. Amikor szükségét látta, még főtt ételt is vitt a rászorulónak.
Gondoljunk csak bele, hogy a kamionok be- és kipakolása, a szállítás, az adományok szortírozása, a szűkös telephely rendben tartása, milyen emberfeletti feladat lehetett számára! Szerencsére a családja mindig mellette állt. Elkötelezett munkájáért nem kapott fizetést, és ez az időszak sajnos nem számított bele a nyugdíjjogosultsági idejébe sem. Szerény volt, csak nagyon ritkán panaszkodott, pedig őt sem kímélte az élet. Súlyos traumákon és fájdalmas betegségeken ment keresztül. Ő azonban tántoríthatatlan maradt.
Drága Icus, fogadd szeretetünket és hálánkat, amit most Maglód Város ezzel az emléktáblával is szeretne hangsúlyozni, megörökíteni és az eljövendő nemzedékek elé példának állítani!
Berényi Margit
Fotó: Török Barnabás
