Nyár van, a gyerekek még strandolnak és fagyiznak, mi szülők pedig élvezzük, hogy végre nem szól a vekker. A reggelek lustán indulnak, és ha kedvünk tartja, egész nap a kertben vagy a vízparton ejtőzünk.
De hiába, az ősz már ott toporog az ajtó előtt, kezében az iskolakezdés minden kellékével: bevásárlólista, reggeli kapkodás, és persze a tanulás.
És itt jön a kérdés: vajon melyik tantárgy az, amelynek a gyümölcsét nemcsak év közben, hanem a következő nyáron is élvezhetjük?
Bizony, a nyelvtanulás.
Itt már hallom is a sóhajokat: „Jaj ne… az a sok idegen szó, magolás, nyelvtan… A gyerek úgysem érti a felét, aztán jönnek a dolgozatok, és az unalmas órák.” Van, aki hozzáteszi: „Ugyan már, magyarok vagyunk, tanuljanak a külföldiek magyarul!”
Hát, bármennyire is szeretem a magyar nyelvet, be kell vallani: nem világnyelv. Ha szeretnénk boldogulni a nagyvilágban, szükségünk van egy közös nyelvre.
Idén nyáron a saját bőrömön tapasztaltam ezt. Nyaraláskor egy étteremben mellénk ült egy nagyon kedves külföldi házaspár, akik egy kis országból érkeztek. Egy baj volt csak: ők nem beszéltek semmilyen világnyelvet, mi pedig nem beszéltük az ő nyelvüket. Maradt a kézzel-lábbal mutogatás, ami inkább mókás volt, mint hatékony… Végül mosolyogtunk egymásra, de egy igazi beszélgetés? Az elmaradt.
Ekkor fogalmazódott meg bennem újra: az angol vagy bármely világnyelv ismerete ma már nem luxus, hanem alap.
És tudod, a nyelvtanulás nemcsak a szavakról szól. Lionel Billows nyelvész mondta egyszer:
„A nyelvtanulás célja nem pusztán a nyelv elsajátítása, hanem egy másik kultúra megismerése.”
Képzeld el úgy, mintha egy erdőn mennél keresztül. Át lehet szaladni rajta egy óra alatt – nagyjából látod, hogy vannak fák, bokrok. De ha igazán meg akarod ismerni, időt kell szánni rá. Minden kis ösvényre bekanyarodni, megfigyelni, mi bújik meg a fűben, meghallgatni a madarakat. És ehhez kell egy jó vezető: a tanár, aki ismeri az erdőt, és tudja, merre vezessen.
A gyerekek nyelvtanulása pedig igazi aranybánya! Az ő agyuk még úgy szívja magába a nyelvet, mint a szivacs a vizet. Ha játékosan, jókedvűen tanulnak, nem is érzik, hogy tanulnak. Mire észbe kapnak, már teljesen természetesen használják a nyelvet.
És most hadd döntsem meg az egyik nagy tévhitet: sok szülő kér magánórát a gyereknek, mert azt hiszi, hogy így gyorsabban fejlődik. Pedig a nyelv lényege a kommunikáció – vagyis beszélgetni kell, sokféle emberrel, sokféle helyzetben. Csoportban ezt százszor könnyebb gyakorolni, mint egy az egyben. Ott nemcsak egyszer mondja el a gyerek a mondatot, hanem hallja másoktól, reagál rájuk, és a füle, szája egyaránt edződik.
A jó nyelvtanulás titka szerintem:
- beszélünk, beszélünk, beszélünk
- sok valódi élethelyzetet játszunk el
- nem ragaszkodunk görcsösen a tankönyvhöz
- a nyelvtan nem mumus, hanem csak egy segítő mankó
- öröm járni az órára, mert jó a hangulat
- a tanár nem vizsgáztat, hanem segít
Ez a Communicative Language Teaching módszer (CLT), és csodákat tud tenni. Nem kell hozzá más, csak egy jó csapat, és pár hét múlva már megy is a mozijegyvásárlás, a bolti vásárlás, vagy akár az útbaigazítás angolul.
És hogy miért működik? Mert a nyelvet is úgy tanuljuk, ahogy az anyanyelvünket tanultuk. Először csak hallgatjuk, utánozzuk, próbálgatjuk. Nem baj, ha nem tökéletes. A lényeg, hogy merjük használni, amit tudunk.
A nyelvtanulás nem csak tantárgy. Ez egy kulcs.
Kulcs új barátokhoz, új helyekhez, új lehetőségekhez. És a gyerekeknek ez a kulcs egy életre szól. Adjunk nekik esélyt, hogy a világ ne legyen idegen számukra – hiszen a nyelv nemcsak szavak halmaza, hanem híd ember és ember között.
Hegedűsné Németh Viktória
A képek forrása: www.freepik.com
