Kétszázötven éve tették le a maglódi evangélikus templom alapkövét: „Ezt a követ az evangélikus imaház kibővítésére helyezték el Jézus országlásának 1775. évében, október hónap 16. napján.”
Az Evangélikus Egyházközség alapkőletételi emlékünnepe november 9-én, vasárnap 10:30-tól lesz a maglódi templomban.
Vannak hétköznapok, melyek ünnepnappá nemesednek egy-egy közösség számára. Számunkra, „hitünkért sokat tűrt” maglódi evangélikusok számára, ilyen ünneppé váló hétköznap: 2025. október 16-a, csütörtök. Ugyanis 250 évvel ezelőtt ezen a napon tették le templomunk (Maglód város egyetlen műemlék épületének) alapkövét Sztankovits Sámuel lelkészségének idejében.
A törökdúlás után újra benépesülő Maglód lakói a középkori templom romjai között gyűltek össze, hogy tiszta és igaz evangéliumi hitükben erősödjenek lutheránus lelkipásztoraik és tanítóik igehirdetése által.
A gyarapodó közösség 1773-ban kérvényt nyújtott be Mária Terézia királynőhöz, hogy engedélyezze templomuk kibővítését. A kérvény beadását megelőzően, 1771-ben, a váci püspökség az ecseri római katolikusok nevében nyújtott be kérvényt a templomra vonatkozó igényükkel, azt állítva, hogy a templom a katolikusoké volt, azok költségén lett javítva, csakhogy Ráday Pál gróf azt tőlük 1719-ben elvette és az evangélikusoknak adta. A templom tulajdonjogának kérdését egy, a Helytartótanács által kiküldött római katolikus–evangélikus vegyesbizottság döntötte el a helyszínen. Tanúkat hallgattak meg. De az ekkor élő legöregebb tanúk is mind egyöntetűen azt vallották, hogy soha nem volt a maglódi templom katolikus kézen. A templomépítés perirata máig megőrizte a tanúk elmondásait.
A templomper 1775 tavaszán a maglódi evangélikusok javára dőlt el. Az úgynevezett vértelen ellenreformáció korában, a protestánsoknak csupán némi jogot biztosító türelmi rendelet előtt hat esztendővel tették le templomunk alapkövét: 1775. október 16-án. A Sztankovits Sámuel lelkész által latinul lejegyzett templom perirat így fogalmaz: „…congregauimus et Anno 1775 die 16 Octobris quae est sacra Gallo, fundamentum primumque lapidem posuimus praesenti populo confluente” azaz: „Ezután összegyűltünk, és 1775. október 16-án, Szent Gál ünnepén a nép jelenlétében először is letettük az alapkövet.”
Majd később ezt írja a perirat: „Ezt a követ az evangélikus imaház kibővítésére helyezték el Jézus országlásának 1775. évében, október hónap 16. napján.”
Ismerjük az alapkőletételi ünnepség igehirdetési alapigéjét is. A Bibliából, Sámuel próféta 1. könyve 7. fejezetének 12. verséből: „Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített minket az Úr!”
Azóta eltelt egynegyed évezred. 250 év. Nem tudom, hogy őseink büszkék lennének-e ránk, ma élőkre. Látva a fogyatkozó gyülekezetet, a kiürülő templomot – nem hinném, hogy különösebb okuk lenne a büszkeségre! De elmondhatnánk nekik: megmaradtunk, és élünk, és vagyunk, és mozgunk! Az Úr Jézus nevében küzdünk a nehézségek ellen, és a mi korunkban és a mi nemzedékünkben, minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy Istennek maglódi evangélikus nyája megmaradjon! Ebben pedig semmi más reménységünk nincs, csak az, hogy „az élő Isten járt velünk, s mindeddig megsegített!” Isten járjon továbbra is mivelünk, és segítsen meg bennünket maglódi evangélikusokat!
Erős vár a mi Istenünk!
Kérges László egyházközségi felügyelő, Maglód város polgármestere nevében is,
Németh Mihály evangélikus lelkész
Végezetül: Álljon itt a templom perirat vonatkozó szövegének részlete latinul és magyarul Tuza Csilla fordításában:
„Ita feliciter iam superatis difficultatibus obtentoque Indultu Regio de materialibus soliciti fuimus, inventoque lapide circa peripheriam oratorii, versus septentrionem et occasum pulvere pyrio petras fregimus, congregauimus et Anno 1775 die 16 Octobris quae est sacra Gallo, fundamentum primumque lapidem posuimus praesenti populo confluente, in fundamentis vero stante Spectabilis ac perillustri Domino Balthasare Pongracz de Szent Miklós et Ovar, Magistro Murario Josepho Junck Pestiensi, item Magistro Lignario Josepho Hocker Pestiensi et Ministro pater Samuele Sztankovits, qui breviter profundo fundamento ad adstantem populum dixit paeraenesin ex 1 Sam. VII. pro 12. sequenterque inscriptionem imposuit angulari lapidi versus orientem:….”
„Miután sikeresen leküzdöttük a nehézségeket és megszereztük a királyi engedélyt, az anyagi természetű dolgokkal foglalkoztunk. Találtunk egy követ a karzattól észak-nyugatra, és ama sziklákat puskaporral széttörtük. Ezután összegyűltünk, és 1775. október 16-án, Szent Gál ünnepén a nép jelenlétében először is letettük az alapkövet. Az alapok körül állt a tekintetes és tiszteletreméltó Szentmiklósi és Óvári Pongracz Boldizsár, Junck József pesti kőművesmester, Hocker József ácsmester szintén Pestről, és Sztankovits Sámuel lelkész, aki röviden, de igen komolyan szólt a jelenlévő néphez Sámuel 1. könyve VII. rész 12. verséből. A keleti szegletkőre a következő feliratot helyezték el: …”
És hogy mi volt az elhelyezett felirat? Kiderül 2025. november 9-én! Folyt. köv.
„Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített minket az Úr!” (Sámuel próféta 1. könyve 7:12)
