Teológiai tanulmányaim kezdete óta foglalkoztat a világ sokszínűsége és folyamatos változása. Gyakran találom magamat ma is abban a helyzetben, hogy felteszem a kérdést: hol az én helyem? Ez pedig utána még több kérdéssé alakul át: Kihez van közöm? Ki a közösségem? Kiért vagyok felelős?
2018-ban lehetőségem nyílt részt venni a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) Young Reformers programjában. Ez egy olyan, elsősorban online közösség, ami teret és párbeszédet nyit a világ különböző pontjain élő evangélikus fiatalok számára, akik részt szeretnének venni saját tagegyházuk és a nemzetközi együttműködés formálásában. Ennek a programnak köszönhetően veszek részt azóta is az LVSZ különböző nemzetközi online és személyes konferenciáin és képzésein, ahol közös egyházi és teológiai hagyományainkból merítve keressük a válaszokat a minket körülvevő kérdésekre. Ennek a szervezetnek a tagegyháza a Magyarországi Evangélikus Egyház is.
Az LVSZ munkája során többek között olyan tanulmányokat és alkalmakat szervez, amelyek közvetlenül reagálnak azokra a helyzetekre, amelyekkel a különböző tagegyházak találkozhatnak. Korábban született ilyen tanulmány például az egyház nyilvános szerepéről, valamint a kereszténység és a judaizmus párbeszédéről. Jelenleg is több olyan csoportfolyamat zajlik, amelyek egy következő tanulmány megjelenését készítik elő. Az egyik ilyen csoport tagja vagyok magam is, amelynek a témája a Béke és megbékélés háború idején. Aktualitását a világunkon jelenleg is zajló és parazsló háborúk, valamint helyi konfliktusok adják – a csoportban többeknek is van ezzel közvetlen tapasztalata. Így jutottam el szeptember végén akolumbiai Bogotába, ahol megtartottuk első személyes konferenciánkat a tanulmányi csoporttal.
Engem teológusként elgondolkodtatott, hogy a hitéletünk során is milyen gyakran is találkozhatunk ezzel a harc-központú kifejezésmóddal. Olyanokat hallhatunk, mint hogy: a hit harca, Isten országáért való küzdelem, de még evangélikus énekünkben is elhangzik a sor: „jó fegyverünk és pajzsunk”. Mind olyan szófordulatok, amelyekben ez a militáris nyelvhasználat a jellemző.
Nem olyan régen, az egyik hittanórán a gyerekekkel éppen az „Erős vár a mi Istenünk” kifejezésről-köszönésről beszélgettünk. És amikor kinyitottuk a zsoltárt, amely alapján Luther Márton a fent idézett éneket is írta, szemet szúrt egy mondat. Az Istenről állítja ezt a szerző: „Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.”
Mintha ezzel úgy tűnne, Isten ügye felül mutat minden harcon, mert valójában nem is harc – hanem egy mindenre kiterjedő béke híre. A legfontosabb pedig, amit a békéről tanultam ezalatt a néhány év alatt, hogy mindannyian képesek vagyunk békét teremteni, és ezzel Isten békéjét elvinni mindenfelé, ahol csak szükség van rá – és azt hiszem, nincs olyan hely, ahol ne lenne. Isten olyan módon bontja ki a belénk rejtett ígéreteit, ahogyan mi azt talán sosem gondolnánk.
Arepas és együvétartozás
Ezen a konferencián, amely szintén a békéről szólt, azt láthattam, hogy apró, a miénknél is sokkal kisebb egyházak, szinte minden külső támogatás nélkül próbálnak segíteni másokon. A háborúk áldozatain, az őslakos népességen és bárki máson, akinek nincs kihez fordulnia. Amikor pedig a megbeszélések után ott ülünk közösen az istentiszteleten, kolumbiai testvéreink között, számtalan helyről és kultúrából érkező emberrel együtt, egyértelművé válik, hogy a béke álmában mind osztozunk. És amikor ez a sok ember együtt énekel, örül és imádkozik, majd utána együtt esszük az arepast (ami leginkább sajttal töltött palacsintára emlékeztet), és isszuk a meleg kávét, kétség sem fér hozzá: egymáshoz tartozunk.
Egymáshoz tartozunk. Egymásért vagyunk. Isten országa nagyobb mindennél, és elfér benne mindenki, jöjjön bárhonnan is. Azoknak pedig, akik ezt az otthonosságot érezzük a saját életünkben is, az a dolgunk, hogy ezt a helyet szabadon, békével megmutassuk és megosszuk. És ahogyan újabb embereket, helyeket és gondolatokat ismerünk meg, a mi saját világunk is mindig egy kicsit nagyobb lesz. Isten országa sosem telik meg.
Slezák Bence
A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) Béke és megbékélés a háború idején elnevezésű tanulmányi csoportja
Slezák Bence beszámolója az evangelikus.hu oldalon: LVSZ-tanulmány készül a megbékélésről
https://evangelikus.hu/hireink/beszamolo/lvsz-tanulmany-keszul-a-megbekelesrol?highlight=WyJzbGV6XHUwMGUxayJd (a kép forrása is ez)
A címkép forrása:
getyourguide.com/hu-hu/bogota-l361/bogota-7-oras-varosnezes-az-aranymuzeum-es-a-drotkotelpalya-meglatogatasaval-t327041/
