Mosolyogva, halkan és szerényen mesél pályájáról, a havas pályákról – és hamvas álmairól. Nagy Zsófia, háromszoros magyar bajnok. Vajon kin és min múlik, hogy megvalósulnak-e az immár Kertész Károly-díjjal is kitüntetett maglódi sportoló álmai?
– Snowboard vagy hódeszka?
N. Zs.: Snowboard. A kettő ugyanazt jelenti, csak az egyik a nemzetközi megnevezés. Magyarországon kívül mindenhol snowboardnak nevezik.
– Hogy kerül egy maglódi lány a deszkára?
N. Zs.: Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek. Fiatalkoruk óta jártak síelni külföldre, és nem szerették volna, hogy itthon maradjak egyedül, és ne tudjak velük utazni ilyen szép helyekre. Arra gondoltak, hátha megtanulok én is síelni. Minden a Bókay-kertben kezdődött, egy műanyag pályán. Kipróbáltuk, hogy fog-e nekem a síelés sikerülni, vagy egyáltalán, érdekel-e. Megpróbáltam, de minden is érdekelt, kivéve, amit az oktató mondott a síelésről. Nem kötötte le a figyelmemet, nem is tetszett. Viszont anyukámék még próbálkoztak: hátha szóba jöhet a snowboard, ami egy másik lehetőség a havon. Ugyanott kipróbáltam ezt is, ami annyira bejött, hogy versenyszerűen is elkezdtem sportolni.
– Laikus szemmel csak az látszik, hogy a sí két léc, a hódeszka meg egy. Ez akkora különbség?
N. Zs.: Igen! Bár szerintem a snowboardozás könnyebb, mint a síelés, de valójában nem tudom, miért kötötte le jobban a figyelmem. Talán a trükkök miatt. A síelés számomra veszélyesebb is, mert ott a lábam két különböző irányba mehet. Biztonságosabb és stabilabb, ha egy lapon van lekötve mind a két lábad. A snowboardot lányként vagányabbnak is találom, és a trükkök is egyszerűbbek.
– A Bókay-kertből hogyan tovább?
N. Zs.: A műanyag pályán volt lehetőségem elkezdeni a snowboardozást. Ott tanultam meg az alapokat, és annyira megtetszett, hogy egyre sűrűbben jártam edzésekre. Nagyon hamar tanultam, az edzőim pedig iszonyúan segítőkészek és kedvesek voltak velem. Egyszer megkérdezték, hogy nem szeretném-e kipróbálni a versenyzést. A Magyar Snowboard Szövetség rendez versenyeket Magyarországon és külföldön is. Nyolc éves voltam 2013-ban, amikor elmentem az első versenyre, az is műanyagpályás volt, Budán. Életem első versenyén I. helyezést értem el, ami akkora motivációt adott, és olyan jó élmény volt, hogy szerettem volna folytatni. Amikor meghirdettek más műanyagpályás versenyt is, mindegyikre elmentem, és nagyon szép eredményeket értem el. És jött a tél. Szóba került, hogy kipróbálnám a havas versenyt is, ezt itthon többnyire Mátraszentistvánban szervezik meg. Pontosan nem is emlékszem, mikor volt az első havas versenyem, de dobogós helyezést értem el. És aztán minden jött magától! Egyre több elismerést kaptam az edzőimtől, és felfigyelt rám a Magyar Snowboard Szövetség is. Bekerültem az utánpótláscsapatba. Így már minden versenyen részt tudtam venni.
– Minden előzmény, felkészülés nélkül ragadta tehát magával a hév a Bókay-kertben. Talált aztán olyan példaképet, akit szeretne utolérni vagy az elismerését megszerezni?
N. Zs.: Kisebb koromban Gyarmati Panka, Európa-bajnok, junior világbajnok volt a példaképem. De sajnos nem egy stílus vonzott minket, mert én leginkább a szlalom és a boardercross* irányban versenyzem, ő pedig freestyle-ozott,** de szinte ugyanazt az utat vitte végig, amit én elkezdtem. Most már leginkább önmagam motivál.
– 12 év telt el mindössze, és mára háromszoros magyar bajnok!
N. Zs.: Mivel nagyon hamar tanultam, és érdekelt is ez a sportág. Szerintem amúgy öt-hat év alatt már el tudhatja az ember érni az első magyar bajnoki címét. Nyilván ez attól is függ, hogy milyen a helyzet magában a sportágban, mert itt sűrűn változik a létszám. Sokan elkezdik, még versenyekre is járnak, viszont sokan meg kibuknak, vagy nem tetszik nekik, és maguktól is kilépnek. Szóval szinte minden versenyen más a létszám. Van, amikor könnyebb nyerni, van, amikor nehezebb, de szerintem – főleg, ha havon tanul az ember – elég hamar rá lehet érezni a snowboard ízére. A bajnoki versenyeken viszont a gyorsaság számít, amihez öt év alatt már biztos, hogy sikerül teljes rutint szerezni.
– Az győz, aki leggyorsabban teljesíti a pályát?
N. Zs.: A szlalomversenyen az a lényeg, hogy jó oldalról kerüld meg a bójákat, és hogy minél rövidebb idő alatt leérj.
– Milyen hosszú a pálya?
N. Zs.: Sajnos Magyarországon nincs lehetőség hosszú pályákra, általában 20-25 bója van kirakva, 4-5 méterre egymástól.
– Azt olvastam, hogy 50 ezer fő körül jár a magyar snowboardosok száma. Akkor mégiscsak ott tolonganak ön mögött az új bajnokjelöltek?
N. Zs.: Biztos vagyok benne! Már ki is alakult az utánpótlás csapata, és szinte minden versenyen ott vannak ők is. Igen, kezdhetek „félni”, hogy elveszítem a címemet, vagy hogy valaki átveszi az irányítást, mert hasonló szinten fejlődnek az utánpótláscsapat tagjai is. Igaz, csak két év múlva kerülünk egy korosztályba, addig még van egy kis idő. Viszont annyira nem vagyunk sokan. Magyarországon még nincs akkora hírneve ennek a sportágnak, ezért nehéz érdeklődőket keresni. Nem is a legolcsóbb sportágról van szó. És mivel szezonsport, ezért sokan nem is fordítanak akkora figyelmet rá, csak hobbiként foglalkoznak vele.
– Mikor lesz a legközelebbi magyar bajnokság?
N. Zs.: Márciusban.
– Mekkora beruházást igényel a hódeszkázás?
N. Zs.: Ez a minőségtől és a márkától függ. Egy teljes szett bukóval, bakanccsal, deszkával, kötéssel, tartókkal 800-900 ezer Ft között mozog.
– És abban az értelemben mekkora ára van a bajnoki címnek, hogy mekkora áldozatot, időráfordítást kíván öntől?
N. Zs.: Az érettségi és most az egyetem miatt csökkentettem az edzések számát, a tanulásra fordítva az időm nagy részét. Leginkább csak magam edzettem itthon. Általában viszont heti két alkalommal van száraz edzés. Nyáron konditerembe vagy wakeboardpályákra járunk edzeni. Télen pedig a szövetség hirdet meg edzőtáborokat: több napra kimegyünk külföldre. Ott minden napra be van osztva, hogy mit gyakorolunk. Leginkább a testtartásokat, a taktikákat tanuljuk, azt, hogyan tudjuk elsajátítani minél jobban a mozgásformákat, hogyan tudjuk növelni a sebességet a versenypályán. Ilyenkor is van szárazedzés: erősítő gyakorlatokat végzünk konditeremben.
– A sí és a snowboard különbségei után most már a snowboard és a wakeboard különbségeit kell megtudakolnom. Lehet egyszerre is űzni a kettőt?
N. Zs.: Persze! Nagy segítségünkre van az a sportág. Szinte csak annyi a különbség, hogy az egyik vízen van, a másik pedig havon.
– Hódeszka és vízdeszka?
N. Zs.: Pontosan. Amúgy vicces, de hát van vízisí is. A wakeboardban vastagabb a deszka, hogy a víz felületén stabilabban meg tudjunk állni. Ott is több ága lehet a deszkázásnak. A kezdők például egy papucsba dugják a lábukat, megfogják a kötelet, és lényegében körbe húzzák őket a pályán. Haladó szinten pedig olyan bakancsos deszkák vannak, amiket ugyanúgy kell bekötni, mint a snowboardban. Ezekkel a bakancsos deszkákkal viszont már tudsz elemekre menni, mert ugratók vannak a pályán, amelyeken végigcsúszhatsz úgy, hogy nem esik le a wakeboard a lábadról. Ebben a sportágban csak freestyle van: ugyanolyan sebességgel húzzák az összes versenyzőt, vagyis az számít, hogy mennyivel több pontot szerzel, és milyen nehéz trükköt ugrasz.
– A beszélgetésre készülve szinte semmit nem találtam önről a világhálón. Nem furcsa ez egy látványsport, egy extrémsport, illetve egy háromszoros magyar bajnok esetében?
N. Zs.: Nem szoktam magamról posztolni, a szövetség pedig még nem fordított akkora figyelmet rám, hogy ők írjanak rólam. Leginkább az olimpiára készülőkre figyelnek, én pedig még nem értem el ezt a célt. Ebben a sportágban is nagyrészt magára kell számítania az embernek, nem kapok sem pénzügyi, sem médiatámogatást.
– A magyar bajnok nem megy ki automatikusan az olimpiára?
N. Zs.: Nem. Ez hosszú folyamat és nagyon-nagyon sok munkára van hozzá szükség. Ha ki szeretnék menni az olimpiára, össze kell gyűjteni a különböző nemzetközi versenyeken egy bizonyos pontszámot (FIS-pontot). Minél jobb eredményt érünk el, annál több pontot kapunk, és egy adott összegű ponttal lehet csak nevezni az olimpiára. Ehhez bő másfél év kőkemény edzés is szükséges. Most közel 500 pontot kell összeszedni, nekem pedig körülbelül 38 van jelenleg. Természetesen én is ki szeretnék jutni, de nem vagyok olyan anyagi helyzetben, hogy ehhez elég lehetőségem legyen külföldön edzeni. Nekem ez sokkal hosszadalmasabb folyamat lesz, mint azoknak, akiknek esetleg a családtagjaik, esetleg maguk is külföldön laknak vagy sokkal jobbak az anyagi körülményeik.
– Mekkora összegről beszélünk?
N. Zs.: 10 millió Ft már elég lehet, de meg merem kockáztatni, hogy magasabbra is csúszhat ez az összeg.
– Mennyi ideje van mindezt összegyűjteni? Egyes sportágakból egészen korán ki lehet öregedni.
N. Zs.: Szerintem nincs különösebb korhatár, van közel 50 éves versenytársam is, aki szinte ugyanolyan szinten versenyzik, mint én. Kb. ugyanazt tudja teljesíteni, mint én 20 évesen.
– Mi az a legmagasabb cél, amit maga elé kitűzött?
N. Zs.: Az olimpia. Szeretnék dobogós helyezést elérni. A pontok miatt is, de saját magamnak is szeretnék bizonyítani. Azt, hogy képes vagyok erre.
– 50 éves koráig még többször is kijuthat! De mi van az olimpián túl?
N. Zs.: Azt szeretném, hogy olyan szinten fel tudjak készülni, olyan magabiztossággal tudjak elindulni, hogy igenis sikerülhet a dobogós helyezést már az első olimpián megszerezni. És az minden álmom, hogy meg is élhessek abból, amit szeretek csinálni. Viszont Magyarországon erre sok lehetőségem nincs. Mindenesetre a versenyzés mellett szeretnék én is oktató lenni, elvégezni a snowboard oktatói képzést, és a tudásomat, tapasztalatomat továbbadni az újabb generációknak is. Azt szeretném, hogy nagyobb hírneve legyen ennek a sportágnak! Mert sokkal izgalmasabb, mint gondolnák, és ha elkezdi az ember, ha kipróbálja, nem fogja tudni abbahagyni, mert annyira tudja élvezni… És emberileg pedig még önbizalmat is tud növelni ez a sport.
– Ez az oktatósdi Maglódról is kivitelezhető?
N. Zs.: Igen, lehetséges. A szövetség például szokott iskoláknak bemutatókat tartani. Megmutatják a tanulóknak, hogy néz ki ez a sportág, sőt vannak kis eszközeink is, amelyeket ki lehet próbálni. Egyébként régebben, amikor leesett a hó Maglódon, apukámmal mindig kijártunk az Auchan melletti dombra snowboardozni, hogy egy kicsit itthon is érezzem magam, és tudjam az én sportomat is űzni…
– Amikor azt mondta, ebből szeretne megélni, valami olyan klisé lebegett a szemem előtt, hogy fogja a kis hódeszka-felszerelését, és kiköltözik a hegyekbe. Minimum Mátraszentistvánba, de valószínűbb, hogy az Alpokba. Mindenesetre a hó és a hegy Maglódon kevéssé jellemző.
N. Zs.: Sajnos ez igaz. Viszont semmiféleképpen sem szeretném elhagyni a szülővárosomat. Ha kell, akkor hetente kiutazunk külföldre, de az én otthonom itt van, Maglódon. És hiába ez a sportom, és hiába jelenti a mindenemet. Én Maglódon érzem itthon magam, és semmiféleképpen sem hagynám itt.
– Ez vajon miért van így?
N. Zs.: Biztosan azért, mert életem nagy részét itt éltem le. Innen mentem el a snowboardversenyekre is, és mindig ide jöttem vissza.
* Boardercross – a BMX kerékpárosoktól átvett versenyszám, ahol négy-hat versenyző csúszik le egy döntött kanyarokkal, ugratókkal és más elemekkel nehezített pályán (hu.wikipedia.org/wiki/Snowboard_cross).
** Freestyle – a félcső, negyedcső, big air és slopestyle versenyszámok összefoglaló elnevezése (részletesen: hu.wikipedia.org/wiki/Freestyle_snowboard)
