Gerda és Kay története a minden akadályt legyőző testvéri szeretetről szól.
Sok évvel ezelőtt, 1979 őszén, a Népszínház – Józsefvárosi Színház próbatáblája előtt álldogált egy fiatal színészházaspár. Az aktuális próbabeosztást és a következő színházi évadban készülő új előadások szereposztását böngészték.
Örömmel látták, hogy a Hókirálynő mese főszereplői ők lesznek: Gerda – Poór Mária (Mara), Kay – Zalavári Béla. A Mesélőt Beregi Péter, a Hókirálynőt pedig Dózsa Erzsébet alakítja.
A nagy sikerrel lezajlott premier után még számos előadásban szurkolhattak a gyerekek Gerdának, ezzel is segítve, hogy legyőzze az útjába kerülő nehézségeket, megoldja a konfliktusokat és megtalálja szeretett testvérét Kayt, akit elrabolt a Hókirálynő.
A színház alapélménye a drámai konfliktus, enélkül nincs színház. A hétköznapi élet alapélménye is a konfliktus, enélkül nincsenek hétköznapok sem.
A színház feladata, hogy „tükröt tartson mintegy a természetnek” (Shakespeare) azaz, ahogy az egyik nagy rendezőnk (Vámos László) mondta, a színház nem más, mint az élet „égi mása”. Ezért is tartom a színház- és drámafoglalkozásokat a szórakoztatáson kívül az egyik leghatásosabb fejlesztő eszköznek, hiszen a jól alkalmazott dramatikus nevelés emberépítő, szocializáló tevékenység.
A gyermek játék közben ismerkedik a világgal, önmagával, fejleszti a konfliktuskezelését is. Ehhez azonban meg kell tanulnia az érzelmek felismerését, a viselkedés okainak megértését és ami a legfontosabb, meg kell tapasztalnia az emberi lét egyik legmélyebb és legmeghatározóbb érzelmét, a szeretetet, amely nem csupán érzés, hanem hatalmas erő is.
Erre a folyamatra nagyon alkalmas darab Jevgenyij Svarc Hókirálynő c. drámája. Ezért, amikor kerestem, hogy a Létvarázsló Gyermekszínház társulata milyen történetet dolgozzon fel, mit érdemes előadni így advent idején, az a régi-régi Hókirálynő próbaidőszak jutott az eszembe, mely során magam is sokat tanultam az életből és a szakmából.
A mostani előadásunk célja az volt, hogy olyan élményt nyújtson, amelyre az egész család örömmel beülhet, együtt nevethetnek, izgulhatnak, meghatódhatnak. A közös alkotás öröme és a szereplők közötti generációs kapcsolat erősítése szintén fontos szempont volt.
Ebben a különleges „Hókirálynő” közösségi színházi projektben a zömében amatőr felnőtt szereplők mellett, két profi szakember, régi színjátszósaink és a 4. c osztály tehetséges gyermekei szerepeltek.
A mesék minden korosztályt összehoztak!
Itt szeretném megköszönni Balázs-Kurucz Judit tanárnő segítségét, támogatását!
A próbákat Maglódon, a régi művelődési házban tartottuk, a bemutató előadás, a premier pedig december 14-én, advent öröm vasárnapján zajlott Maglódon, a MagHázban.
A Hókirálynő varázslatos meséje a jó és a rossz örök küzdelméről, a barátságért vállalt áldozatról és a felnőtté válás útjáról szól. Ez a lélekemelő történet tökéletesen illik az advent csendes, reményt hozó időszakához.
Előadásunk szeretettel készült, hogy valódi ünnepi ajándék legyen a település minden lakójának.
Meghitt, szeretetteljes ünnepeket kívánunk!
Poór Mara
Fotók
Címkép: Gerda és Kay a jégpalotában
1. kép: A Hókirálynő 1979-es premierje a Józsefvárosi Színházban (Gerda: Poór Mária/Mara, Kay: Zalavári Béla, Mesélő: Beregi Péter, rendezte: Meczner János)
2. kép: Elza, Klausz Gerda
3. kép: Gerda és a király
4. kép: Gerda, rablólány, rablók
5. kép: Hókirálynő
6. kép: Holló Klára, Holló Károly
7. kép: Rabló mama
8. kép: Tanácsnok, Gerda, Rablólány
9. kép: Rablók
10. kép: Vége buli
