Kedves Barátaim, Drága Magyar Véreim!
Egy természeti képet szeretnék segítségül hívni ahhoz, hogy jobban megértsétek az ajándékot, amit ma nektek hoztunk. Ma a méhekről szeretnék néhány szót szólni. Van a teremtett világban egy csoda, ami mindig lenyűgöz: a méhek „GPS”-e. A méhek ugyanis a szélrózsa minden irányából hazatalálnak a kaptárba. Pontosan tudják, hová tartoznak.
Kint a mezőn zajlik az életük: ott a munka, a beporzás, a szülőföld illata, a virágpor gyűjtése. Ott dolgoznak hűségesen, nap mint nap. De amikor eljön az idő, hazarepülnek. És a kaptárban megtörténik a csoda. Ott mindegyik méh lerakja a maga kis virágporát, nektárját. És sok apró hozományból, sok szorgos munkából, az egy közös akaratból – méz lesz. Áldás lesz. Gyógyír lesz.
Testvéreim, Maglód számunkra ezen a hétvégén ilyen kaptár volt. A szélrózsa minden irányából érkeztünk – Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, Kárpátaljáról. Ki-ki hozta a maga „virágporát”: hitét, énekét, történetét, örömét és terhét. És itt, ebben a közösségben, Isten áldásával több lett belőle. Közösség, megerősítés és magyar öröm.
A Szentírás az ígéret földjét „tejjel és mézzel folyó föld”-nek nevezi Mózes második könyvének lapjain. Nekünk, a Kárpát-medencékben élők számára ez talán Nagy-Magyarország képe. A tejjel-mézzel folyó föld, a vágyott állapot, ahol bőven van az Isten áldásaiból. 2026-ban ez a magyar szellemi haza, amelyet hitben és nyelvben élünk meg. Oly édes számunkra. A vágyálom. És ma az istentiszteleten megtapasztalhattuk azt is, amit a zsoltáros mond a Zsoltárok könyve 119. részében: : „Milyen édesek ínyemnek beszédeid, édesebbek a méznél!” Valóban: a méznél is, a legédesebb vágyálomnál, szívünk féltve őrzött kincseinél is édesebb az Ige, az Isten beszéde. Hisz e nélkül nincs kaptár, sem méz, sem áldás. Ez tart meg bennünket keresztyénnek, közösségért dolgozó magyarnak.
Néhány információt mondok a még a méhekről. Vessük össze önmagunkkal, helyzetünkkel, s lássuk meg benne az üzenetet!
1. A mézhez rengeteg munka kell. Egy méh egész élete alatt egy teáskanálnyi méz 1/12 részét képes megteremteni. Egy kg méz elkészüléséhez kb. 5 millió virágraszállás és behordás szükséges. Hatalmas munka tehát, aminek megkoronázása az áldás: a méz. Itt Maglódon ezen a hétvégén – és már jóval előtte is! – mindenki szorgoskodott, tette a dolgát, mint a méhek. És Isten csodálatosan megáldotta az odaszánt időtöket, a szorgos kezeitek munkáját. Méz, áldás, magyar közösség lett belőle!
2. Egy nyári dogozó méh mindössze másfél hónapot él. Vagyis a kaptár és a megtermelt méz túléli a méhet… Elsősorban tehát nem magának , hanem az utána következő generációknak dolgozik. A 19 éve elkezdődött rendezvény mára bebizonyította ezt is: némelyek elfogynak, mások jönnek. Évről évre vannak új arcok, új testvérek. Nem feledjük az első dolgozókat, érdemük vitathatatlan, de törvényszerűség és Istentől kapott rend, hogy újak jöjjenek, és építsék tovább a kaptárt, a közösséget. A kaptár, ez a szeretetközösség, amit Isten táplál, túlél bennünket.
3. Bár a munka, a nektár és virágpor gyűjtés egyéni, a túlélés és a fejlődés mindig a kaptárban, a közösségben van. Talán érezheti azt egy méh, hogy a maga munkájában egyedül van – mint ahogy mi is a határokon túl, vagy itthon a csonkahonban ti is a nemzetmegtartó törekvéseink sziszifuszi terhei alatt. Amikor azonban összejövünk a kaptárban, a mi kevéskéinkből összeadva sok lesz, áldás és méz lesz, mert a kaptárban már nincs magányos méh, mindenki a nagy egésznek egy fontos kis darabja. Mi nemsokára visszatérünk a „mezőre” – a saját szülőföldünkre, a mindennapi munkába, a sokszor kilátástalannak tűnő harcainkba. Ahol nem leszünk ennyien. De vigyük magunkkal ennek a kaptárnak az élményét, a testvérek szeretetét, a zsongást, az életet és a közösség, a kaptár erejét!
És reméljük, hogy a mi „lelki GPS”-ünk is működik majd. Hogy újra és újra hazatalálunk ide, Maglódra. És amikor jövünk, mindig lerakjuk a magunk kis virágporát. Mert ha ezt tesszük, Isten áldásából mindig újra méz lesz belőle. Újra közösség. Újra magyar jövő. Fogadják ezt a felvidéki mézet hálánk jeléül – egy kis üvegbe zárt napsütést, munkát és szeretetet! Emlékeztessen ez minden maglódit a kaptárélményre, erre a csodás, Istentől megáldott hétvégére!
-mr-
Kerekasztal-beszélgetésünk témája: egyházaink hogyan köthetik jobban össze a nemzetet ? Bálint Klára (szenior maglódi református lelkipásztor rozsdabarnában), Rácz István (a benei Jézus Szentséges Szíve templom plébánosa), Krisztován Klaudia (maglódi református lelkész), Krisztován Márton (a Maglódi Református Gyülekezet vezető lelkésze), Mudi Róbert (berzétei református lelkipásztor), dr. Pángyánszky Ágnes (evangélikus lelkész, egyetemi docens, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese, a Gyakorlati Tanszék vezetője) és Krámer György (evangélikus lelkész, korábbi püspökhelyettes és a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodaigazgatója). A beszélgetés moderátora Varga Zoltán, önkormányzati tanácsadó.
Mudi Róbert (úgyis mint szerző) református és Viliam Solárik evangélikus lelkipásztor
A XIX. Kárpát-medencei magyarok találkozója ökumenikus istentiszteletének liturgiájában szolgálatot tévők
