18. alkalommal kerül sor az Apáink nyomdokain – Kárpát-medencei magyarok találkozójára, amelyet a Maglódi Polgári Kör kezdeményezett az önkormányzat és a helyi civil szféra támogatásával.
A magyar állampolgárságról szóló 2004. decemberi népszavazás csaknem széttörte a nemzet összetartását. A helyi közösség kovászolása és a nemzeti értékek védelme iránt egyaránt elkötelezett helyi lokálpatrióták népi kezdeményezése révén azonban Maglód azóta minden évben a magyar nemzet szívritmusszabályozója lesz néhány februári napra.
A Megyei Értéktárban is szereplő rendezvény akkor annyira egyedülálló volt egész Magyarországon, hogy még a kormányzati kezdeményezéseket is megelőzte. Nem „versenyezni” akartak természetesen a szervezők, csak épp szakítani kívántak a depresszióval. A rossz kedvet elűző, látszólag gasztronómiai hagyományőrző rendezvény keretében a különböző tájegységekről érkező, határon túli magyar testvérek és a maglódiak is saját szokásaik alapján készítik el disznótoros ételeiket, a hangsúly azonban sokkal inkább a kulturális programokon van. Sőt még inkább a programok közötti közvetlen magyar–magyar „találkozókon”. Noha a neves előadók mellett a helyiek és a vendégek „tálalásában” számos tájegység dalait és táncait is megismerhetik az érdeklődők, mindez valójában olyan magyarságünnep, összetartozás-ünnep, ahol mindenki otthon van, mindenkit testvérként fogadnak, legyen az „vendég” vagy „házigazda”. A hosszú hétvégét lezáró ökumenikus istentisztelet szokta legszebben áhítattá, transzcendens élménnyé emelni ezt az évek sora alatt különlegesen erőssé vált testvérérzést.
A látszatát is el szeretnék kerülni a rendezők a belterjes, csak a „kiválasztottaknak” szóló dínomdánomnak. A rendezők minden maglódit szeretettel várnak a különböző programok befogadóképességének határain belül.
Ezt a törekvést mutatja az is, hogy idén először már csütörtök este kezdődik a hangolódás a MagHázban este 7 órától látható Halottak napjától virágvasárnapig című előadással. Az Udvari Kamaraszínház darabját megtörtént események ihlették, és Kende Ferenc emlékiratai alapján alkották. Az egy nő és három férfi története a személyes tragédiáikon túl Trianonról, a Délvidék 1918-as halottak napi szerb bekebelezéséről, majd 1941-es virágvasárnapi visszacsatolásáról szól. A „hogyan lehet magyarnak maradni és megmaradni?” kérdés Maglódon éppúgy aktuális, mint Marosvásárhelyen. (Jegyár 1500 Ft. Bővebben: https://mkuk.hu/eloadas/halottak-napjatol-viragvasarnapig/)
Pénteken este ugyancsak 19 órától a Historica koncertje folytatja a kulturális programok sorát a MagHázban. A magyar történelem eseményeit modern kori hangzással megéneklő zenekart 17.30-tól a maglódi Domino Rock Band műsora vezeti fel. (Jegyár: 2500 Ft. Bővebben: https://www.facebook.com/HistoricaZenekar)
Szombaton reggel 8 órától már tárva nyitva a MagHáz kapuja: kulturális programok, kirakodóvásár és hagyományos ételek kóstolása várja a gyerekeket, felnőtteket egyaránt – egészen 14 óráig.
Vasárnap délelőtt 10.30-kor ökumenikus istentisztelet zárja a 18. Kárpát-medencei magyarok találkozójának nyilvános rendezvénysorozatát az evangélikus templomban. A szentbeszédet Marton Zsolt váci püspök mondja, aki az idei találkozó fővédnöke is.
A Maglód Hangja mától minden nap bemutat egy-egy olyan testvértelepülést, amelynek lakói formális szerződés nélkül is testvérként érkeznek Maglódra. (Az összefoglalókat Bánhegyi-Kosztya Bernadett, a MagHáz munkatársa készítette.)
BERZÉTE
A felvidéki település a Rozsnyói-medencében a Sajó jobb partján, a Csermosnya-patak torkolatánál, illetve a Bánréve–Rozsnyó vasútvonal mentén fekszik (a község határában található utóbbi város pályaudvara is). A község Rozsnyó központjától mindössze 4,5 km-re délnyugatra húzódik, határának harmadát erdő borítja.
Berzétét királyi birtokként 1243-ban az Ákosok kapták adományul. A település életében az aranybányászat fontos szerepet kapott. 1293-tól a Máriássy család a birtokosa. A Slaná folyó melletti várát 1311-ben említik, valószínűleg az Ákos nembeli Fülöp vagy fia, Lukács építtette. A század folyamán azonban elpusztulhatott, csak 1475-ben szól róla újabb dokumentum. A falut közben az 1440-es években egy időre a husziták foglalták el. A középkor végére azonban a vidék egyik legjelentősebb, városias jellegű településévé vált, a magyar mellett jelentős számú német és szláv lakossággal. Később viszont Rozsnyó felemelkedésével vesztett jelentőségéből. 1556-ban elfoglalta a török, majd vára 1573-ig rablólovagok uralma alatt állt, ekkor azonban a törökök lerombolták. Mára csak csekély romjai láthatók.
A 13. században épült korai gótikus berzétei református templom értékes műemlék, amely a mai alakját a 17. század eleji újjáépítésekor kapta. A Szent Annának szentelt római katolikus templom pedig 1798–1803 között épült késő barokk stílusban.
