„Az én legérdekesebb élményem a falu volt, Maglód. Ahol édesapám, a tanító, tanított meg engem is írni, olvasni. Hancúroztam, játszottam a maglódi iskola gyermekeivel addig, amíg el nem értem a kamaszkort. Akkor egy házzal tovább mentem. Selmecre. Ott leérettségiztem, aztán visszakerültem szülőfalumba. Pályaválasztás előtt álltam. Édesanyám döntötte el a kérdést. »Légy, fiam, pap! A jó Isten is annak teremtett!« – mondta. Mint engedelmes fiú szótfogadtam édesanyámnak. Az édesanyám döntését, természetesen, édesapám is jóváhagyta” – emlékezett vissza Kardos Gyula a Tolnai Világlapjában (1942. szeptember 16-án).
Kardos Gyuláról keveset beszélünk (semennyit). Pedig ő nyitotta meg az apostolutódok maglódi sorát.
145 évvel ezelőtt született Maglódon, 1880. március 26-án. Atyja, Kardos Sámuel a maglódi evangélikus iskola fél évszázadon át tevékeny, arany érdemkereszttel kitüntetett igazgató-tanítója volt. Gyula sorsát mégis édesanyja, szül. Pokorny Etelka szabta meg, derült ki kezdő idézetünkből is, amelyet már püspökként mondott tollba.
„Kardos Sámuel maglódi ágostai hitvallásu evangélikus elemi iskolai tanítónak a népnevelés terén kifejtett sok évi buzgó és sikeres működése elismerésűl az arany érdemkeresztet adományozom.” (Kelt Bécsben, 1914. évi február hó 25-én, Ferencz József s. k., Hivatalos Közlöny). A fotót az Érdekes Újság 1914. április 5-i száma közli (10. o.).
A maglódi evangélikus (nép)iskola. Már 1700-tól működött itt evangélikus iskola, első tanítója Híros András volt.
(A fotó az 1930-as években készült.)
A selmecbányai líceumban érettségizett kitüntetéssel Kardos Gyula, ahol egykor a Szeberényi testvérekkel
(Lajossal és Andorral) tanult Petőfi Sándor is rövid ideig.
A teológiát Pozsonyban végezte, és fél évet töltött ösztöndíjjal Lipcsében. 120 évvel ezelőtt, Rákoskeresztúron szentelték lelkésszé, 1903 nyarán. Még abban az esztendőben meghívták Balassagyarmatra hitoktató-segédlelkésznek – és Kardos Gyula megtalálta második otthonát. Fő hivatására pedig a tanügyben talált rá. Miközben 15 éven át töltötte be a gyarmati parókus lelkészi tisztséget (3 nyelven helytállva), a város evangélikus iskoláját 4 tanerőssé fejlesztette, emeletes iskolát építtetett, és oly magas színvonalra emelte a nógrádi tanügyet, hogy a kormányzó 1935-ben kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Továbbá az ifjúsági egyletnek „25 000 pengős székházat szerzett. Buzdítására Prónay Róza és Irma bárónők 230 000 P-s alapítványt tettek s ebből Kardos püspök szeretetházat állított” – méltatta a hívei és a társadalom vezető köreiben is nagyra becsült tudós egyházférfiút a kecskeméti Üzenet 1942. szeptember 12-i száma.
Kardos Gyulát 1903 nyarán szentelték lelkésszé Rákoskeresztúron. „A báró Bojanovszky Sándor özvegye, Podmaniczky Erzsébet költségén Rákoskeresztúr község lakói részére felépült templomot 1800 húsvét hétfőjén szentelték fel. A műemlék jellegű templomot a II. világháborút követő újjáépítési lázban a helyi baloldali vezetés kezdeményezésére bontották le, hogy tetőanyagával fedjék le a rákoskeresztúri vasútállomás helyreállított épületét”
– írta dr. Kósa Pál A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség története c. könyvében.
Kardos Gyula 1903-tól 15 éven át töltötte be a balassagyarmati parókus lelkészi tisztséget, de tagja az egyetemes presbitériumnak, Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának és Balassagyarmat képviselő-testületének is.
E sajátkezűlevelet Kardos Gyula még 1931-ben írta az alesperesi hivatalból. Forrásértékén kívül érdekes párhuzam számunkra, hogy egy „művészi énekkar”, a Protestáns Harmónia szereplésének előkészületeiről szól.
1939-ben választották meg a nógrád–hont–barsi főesperesség élére, így az akkori püspök elhalálozásakor, legidősebb esperes lévén ő kormányozta az egyházmegyét már április 1-jétől. A püspökválasztáson pedig az egyházközségek által leadott 96 szavazatból 80 vokssal lett a dunáninneni evangélikus egyházkerület egyházi elöljárója. Közben tagja az egyetemes presbitériumnak, Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának és Balassagyarmat képviselő-testületének is, ahogy örökös dísztagja a megyei állami Tanítóegyesületnek és a Madách Társaságnak éppúgy, ahogy a Luther Társaságnak is.
Kardos Gyula egyházi cikkeivel „hitbuzgalmi” lapokban és a Pesti Hírlapban egyaránt találkozhattak a hívek. Utolsó írása „A templom missziója” címmel jelent meg a már csak 1944-ben kiadott Evangélikus templomok című, átfogó (660 oldalas) klasszikussá vált kötetben. „Fenséges misszió ez, élő kövekké formálni a kőkemény ember-szíveket, beépíteni ezeket az élő köveket az Istennek az egész föld kerekségére kiterjedő hajlékába a lélek által, amelyben együtt lakik az Isten az ő népével” – írta ehelyütt, mint egyfajta teológiai ars poeticát, avagy végrendeletet?
„S amikor eljutottál a templom tornácaiba, amikor közelebb értél az Istenhez, nem térhetsz ki a lélek elől. A templom missziója az, hogy lelki életedben csodálatos változást idézzen elő. Azt veszed észre, hogy lelki életed épülni kezd.” (A templom missziója, 539.)
1905-ben vette feleségül a sepsiszentkirályi ősi Kiss család leányát, Jolánt. 35 évi boldog házasságuknak egy autószerencsétlenség vetett véget. Kardos Gyulát meggyötörte a tragédia, és 4 fiuk maradt félárván. Közülük a legkisebb ekkor szintén papi pályára készült. „A többi gyermekem már harcol az élettel, amely kemény és szigorú, de azért szép, mert harcolni kell érte” – vallotta, és hitte, hogy erre a küzdelemre nevelte a fiúkat. 1943 augusztusában viszont szívgyengeség lépett fel a püspök egészségi állapotában, Balassagyarmatról a Matolay-klinikára (a mai Üllői úti Sebészeti Klinikára) szállították. Trombózisa után fél lábát amputálták, de ez sem mentette meg életét, „szívattak” következtében 80 évvel ezelőtt, szept. 2-án délben elhunyt: „a szív emberét (…) megölte a szíve” – írta az Új Magyarság másnapi száma. – „Nagy reményekre jogosító püspöki munkáját kettétörte a halál.”
Kardos Gyula 1943. augusztus 18-án került a Matolay-klinikára, ahol trombózist kapott, majd szívbetegség következtében szeptember 2-án, déli 12 órakor elhunyt. (Saját fotó.)
A Lelkipásztor című folyóirat nekrológja szerint „Kardos Gyula püspök őszinte ember volt. Gondoljunk nyílt arcára, tiszta szemére. Nem lappangott azon semmi rejtett szándék, titkolt hátsógondolat: egyenes lelkületének a tüköre volt mindkettő. Ilyen volt a tolla is. Egyszerű, csendes, őszinte. Bombasztok petárdái nem robbannak írásaiban, keveset írt, ami a szívén, az a tollán.”
A Tolnai Világlapja, 1942. szeptember 16-ai cikke.
„Kardos Gyula püspök egyszerű ember volt. A sallangos barokk fia – cikornya nélkül. Cizellált világban simán ível egyenes életvonala. Semmi nagyképűség, semmi összetettség: egyszerű, mint a kenyér, a víz és minden, ami nagy. Kardos Gyula püspök csendes ember volt. Beszédében volt valami a halk őszi permetegek monoton hullásából. Mikor megszólalt, hozzá kellett halkulnunk, hogy megérthessük. Amilyen a hangja, olyan volt a munkája, életstílusa – még a búcsúja is.”
(A Lelkipásztor nekrológjából.)
A címképen: Maglód látképe 1907-ből, a képeslap jobb felső részén látható az evangélikus templom.
Varga Zoltán
