A Böjtmástól Szent Iván haváig, azaz márciustól júniusig tartó időszak számos fontos néphagyományt és egyházi eseményt foglal magában, például a nagyböjtöt, a húsvéti locsolkodást vagy éppen a településünkön máig élő pünkösdi templomdíszítést.
1982 óta minden év áprilisában megrendezik az Országos Táncháztalálkozót, ezúttal 4-étől 6-áig tartott. Kik jönnek ide? „Azok, akik megugranak egy bizonyos mércét, akik önmaguk számára is bizonyítják, hogy mire képesek” – tudtam meg Farkas László Bercitől, aki kulcsfontosságú szerepet töltött be a találkozó létrejöttében és lebonyolításában – de erről majd kicsit később… Szóval a találkozón az ország legkiválóbb táncosai lépnek fel, és úgy néz ki, a maglódiak nagyon is megugrották azt a bizonyos mércét. Persze már nagyon régóta tudjuk, hogy ez nem is lehetne másképpen.
Április 5., szombat: 19 óra után járunk néhány perccel. Kevesebb mint fél óra, és kezdetét veszi a Muharay-gála, így hamarosan közel 160 táncost láthatunk a Papp László Sportaréna színpadán, akik a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség nagy, közös előadásában vesznek részt.
A színpad mögött már minden táncos és minden kellék a helyén. Egy gyors utolsó megbeszélés, és el is kezdődik az előadás. A Muharay-gálaműsor – amely a fentebb is említett Böjtmástól Szent Iván haváig címet viseli – egy óra időtartamú volt, ebbe az egy órába viszont sok dolog belefért.
Sürgés-forgás a színpad mögött: hamarosan kezdődik a műsor
A közös műsorban Galga és Tápió menti szlovák–magyar tavaszi hagyományokat láthattunk, amelyeket Kartal, Püspökhatvan, Tura és Maglód tánccsoportjai, illetve hagyományőrző egyesületei mutattak be. A felkonferálásból azt is megtudhattuk, hogy a Muharay Szövetség számára kiemelten fontos a mai napig élő néphagyományok, valamint a különböző nemzetiségek békés együttélésének bemutatása.
Mindez persze nem jöhetett volna létre a gyerekek, a fiatalok, a felnőttek és az idősebb korosztály, meg persze a rendezők, a koreográfusok és a zenészek közös munkája nélkül. A műsor legfiatalabb tagja egyébként 6, a legidősebb pedig 82 éves volt.
Az előadásba számos különleges népi elem bekerült, amelyek jól reprezentálták a műsorban részt vevő négy település sajátosságait. Volt például kiszézés, tavaszi gyermekjátékok, húsvéti bál, keresztjárás – utóbbira a nézőközönség legnagyobb meglepetésére nemcsak a színpadon, hanem a színpad előtt is sor került.
Keresztjárás egy időben a színpadon és a színpad két oldalán
Ezen felül láthattunk még pünkösdölést, így természetesen a maglódi pünkösdi templomdíszítés is szerepelt a műsorban, Németh Mihály evangélikus lelkésztől egy rövid áldás is elhangzott. A pünkösdi templomdíszítő szokás az 1700-as évek legeleje óta jelen van a maglódi evangélikus közösségben, e szokás pedig 2018-ban felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségeinek jegyzékére. Az előterjesztésében annak idején Koltay Erika néprajzkutató és Németh Mihály vett részt.
A gálaműsoron településünket a Kacamajka Táncegyüttes, a Roszicska-Harmatocska Hagyományőrző Egyesület és a Maglódi Nők Klubja képviselte. A műsor alatt volt, hogy a négy település táncosai külön-külön szerepeltek, ám inkább az volt a jellemző, hogy egyszerre többen is fent voltak a színpadon, vagyis „keveredés” volt – a szó abszolút rendezett és pozitív értelmében.
Míg például a legifjabb maglódiak gyerekjátékokat mutattak be, addig a többi tánccsoport fiatal tagjai félkörbe rendeződve figyelték az éppen akkor szereplőket, utána pedig fordítva. Húsvétoláskor egymás után jöttek a más-más tánccsoportokból való táncosok, és mindenki megmutatta, nála hogyan is fest a locsolkodás.
Vagy mikor a maglódiak végeztek a templomdíszítéssel, a színpad első, addig üresen álló felét ellepte a többi táncos, így megelevenítve a jelenetet. Persze arra is volt példa, hogy a nagy méretű színpad teljes egészét táncosok borították, így szinte egyetlen négyzetméter sem maradt szabadon.
A műsor látványos és különösképpen megragadó volt, a bemutatott népszokásokat vagy éppen tánclépéseket mindnyájan egy kicsit a magunkénak érezhettük. Bár a jelenetek közt kár és értelmetlen lenne rangsort állítani, számomra a legkülönlegesebb élmény mégis az volt, amikor mindenki egyszerre szerepelt a színpadon.
Pünkösdi zöldágazás” és pünkösdi istentisztelet a színpadon
A szombati bemutató előtt a teljes létszámú próbák négy vasárnapon keresztül zajlottak, de „hét közben mindenki gyakorolta otthon a saját részét” – avattak be a kacamajkás táncosok. „Egy-egy település táncai persze nem változnak, de így, ez az összeállítás most mégis teljesen új produkció lesz.” A zenét a Zagyva Banda és a Decibel Zenekar biztosította.
Orosz Zoltán, a Kacamajka elnöke az előadást követően elárulta, a vasárnapi próbákon ugyan még volt néhány apróbb nyitott kérdés, hogy vajon melyik elem hogyan fog kinézni élőben a nagyszínpadon, de az előadás napjára „szépen összeért a produkció”. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint a közönség egyértelmű visszajelzése, no meg a táncosok boldogsága és elégedettsége.
A műsort Maklári Erika és Farkas László Berci szerkesztették.
– Hogyan született a ma esti gálaműsor?
Farkas László: A Muharay Szövetség pályázatot írt ki egy a gálaműsorra, így a feleségemmel, Maklári Erikával elgondolkoztunk a lehetőségen. Aztán amikor tavaly a Fülöp Ferenc szólótáncversenyen voltunk, leültem 3 együttesvezetővel megbeszélni, ők mit szólnának az ötletünkhöz. Így és innen indult az egész. A legfontosabb az volt, hogy a pályázatunkat elfogadják, ám végül meg is nyertük a pályázatot. Ezután – durván másfél hónappal ezelőtt –kezdődött el a kemény munka. Márciusban például minden hétvégén próbáltunk Kartalon, Turán, Püspökhatvanban és Maglódon is.
– Honnan jött az ötlet, hogy e négy település táncosai szerepeljenek egy produkcióban?
F. L.: Széphalmi Zoltánt régóta ismerem, és nagy tisztelője is vagyok. Ő sok olyan dolgot tud a Galga mentéről, amit senki más. Püspökhatvan és Maglód hasonlóan szlovák gyökerekkel rendelkező települések, a koncepció tehát az volt, hogy párhuzamokat mutassunk be. A turaiak vezetője, Mosóczi Lívia pedig régi ismerősöm. Az Állami Népi Együttesben kollégák voltunk, így ismerem a szakmaiságát, a filozófiáját – egy nyelvet beszélünk.
– A települések tánccsoportjai hogyan fogadták az ötletet?
F. L.: Erre ők jobban tudnának válaszolni, de nagyon lelkesek voltak, az biztos.
– Mennyire nehéz több mint 150 embert koordinálni? Hogy képzeljük el a koreográfia összeállítását?
F. L.: Nem áll tőlem távol a nagyobb csoportok mozgatása, koordinálása. Nagypapám, édesapán vőfély volt, fiatalkorom óta én is vőfélykedem, így mindez nem jelentett számomra problémát. Amikor az alkotótársakkal leültünk a koncepciót megbeszélni, három részre osztottam az egész műsort, és minden vezető kapott egy feladatot, szóval közösen dolgoztunk. A rendezés és az egész összeszerkesztése pedig a feleségem és az én feladatom volt.
– Terveznek más, ehhez hasonló műsort is készíteni?
F. L.: A logisztika 160 ember esetén már nem egyszerű feladat. A próbák rengeteg időt és energiát vettek igénybe, ami persze megérte, ugyanakkor a kisebbek esetén akár az egész családnak jelen kellett lennie a próbákon. Egyelőre inkább ezt a sikert kell megélnünk, és mint a jó bort, ízlelni kell.
– Nemcsak a Muharay-gálaműsor összefogásában, hanem a táncházfesztivál létrejöttében is fontos szerepet játszott. Nincs „tudathasadása”?
F. L.: A táncháztalálkozónak most magam sem tudom, hogy az operatív vezetője vagy a technikai igazgatója vagyok-e, a kettő közül valamelyik biztosan…
– Egy ilyen nagy méretű rendezvény megszervezése milyen nehézségekkel jár?
F. L.: Mindig próbálunk újítani valamit, mai szóval mondva, interaktívvá tenni a programot. Folyamatosan gondolkodunk azon, hogy mit tudnánk jobbá tenni az előző évhez képest.
– Milyen táncegyüttesek kerülhetnek be a találkozóra?
F. L.: Azok, amelyek megugranak egy bizonyos mércét, akik önmaguk számára is bizonyítják, hogy mire képesek.
* * *
Így telt tehát a 44. Országos Táncháztalálkozó szombat esti gálaműsora. A fellépők, a koreográfusok és a produkció létrejöttén dolgozók igazán sokat tettek azért, hogy az előadás sikert arasson. Aratott is. Ehhez persze kell az igazi, szívből jövő táncos mentalitás is.
Török Barnabás
(szöveg és fotó)
Gorácz József mintegy 180 fotója az eseményről (április 7. 1:00): https://www.facebook.com/GoraczFoto
