Gyömrői gyilkosságok – 80 év fájdalom címmel rendezett a gyömrői önkormányzat megemlékezést a Hankó István Művészeti Központban március 24-én. Ebből az alkalomból a városi könyvtár minitárlatán egy idővonalon állították sorba az ismert, mintegy 20 áldozatot és elmosódó arcképüket.
Tóth János polgármester azonban elmondta, hogy a népnyelv szerint legalább 100 mártír vesztette életét 80 évvel ezelőtt. Megnyitóbeszédét pedig így fejezte be: „Legyen áldott minden áldozat emléke! Legyen béke minden leszármazott szívében!”
Szeibert-Erdős András történész, az Erőszakkutató Intézet munkatársa alapvetően Palasik Mária munkássága nyomán tartott érdekfeszítő előadásában számos részlettel gazdagította tudásunkat. A gyilkosságsorozatot becslése szerint 35-40 fő követte el, akik atrocitásaik jelentős részének titkait magukkal vitték a sírba, legtöbbjük pontos szerepéről máig csak spekulálhatunk. Mindez a kommunista párt vezetése és a kommunista vagy hozzájuk húzó miniszterek személyes közbenjárására, merő hatalmi számításból maradt büntetlenül. A közösség megfélemlítése eközben totális volt: a tanúk egy része sem az 1990-es években, a Legfőbb Ügyészség nyomozásakor, de még 2009-ben, Palasik kutatásai idején sem mert névvel nyilatkozni.
Varga Zoltán előadásában arról az eltéphetetlen kötélidegről beszélt, e közös történelmi szálról, amely mindmáig láthatatlanul kötötte össze Ecsert, Gyömrőt, Maglódot, Mendét, Péterit, Sülysápot és Úrit, hiszen eddig inkább vetélytársakként viselkedtek, semmint a szó valódi értelmében vett testvértelepülésekként. És egy kivétel, egy túlélő, a maglódi Hunka Béla szenvedéstörténetén keresztül láttatta, hogy a tömeggyilkosság minden mozzanatából az emberi-embertelen kegyetlenség, a bosszú és a barbarizmus türemkedik elő véres gennyként a politikai purparlék barnás vörös köpönyege alól. A történteknek, a történelemnek okulásul kellene szolgálnia számunkra… De vajon ki hiszi, hogy okulásul szolgál számunkra? (Az előadás 59:05–1:19:30 között látható a Signal Televízió felvételén.)
Végül Kisfaludy András megrendítő dokumentumfilmjében (2002) az áldozatok már meglett korú gyermekei szólalnak meg, köztük a maglódi Bellus János és Zambelly Béla. De a legbeszédesebb a hallgatásuk. Mi már nem hallgathatunk.
A megemlékezés felvétele itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=dsXQUWxlR2s
A képeken: (ifj.) Bellus János, (ifj.) Zambelly Béla Kisfaludy András dokumentumfilmjében; Tóth János gyömrői polgármester, Szeibert-Erdős András történész és Varga Zoltán; a címképen a gyömrői gyilkosságok áldozatainak már felnőtt gyermekei az egykori főszolgabírói hivatal épülete előtt
