Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens főpásztora volt az Apáink nyomdokain – XVIII. Kárpát-medencei magyarok találkozójának (február 20–23.) fővédnöke, így ő hírdette Isten igéjét február 23-án a maglódi evangélikus templom ökumenikus alkalmából is. E cikk az igehirdetés szerkesztett változata.
Erős vár a mi Istenünk! Áldás békesség! Békesség Istentől! Az Úr áldjon meg! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ökumenikus köszöntéssel: dicsértessék a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki erős várunk, áldásunk és békességünk!
Köszönöm szépen a meghívást ebbe a szép templomba! Szeretettel köszöntöm polgármester urat, aki egyben az evangélikus gyülekezet gondnoka. Köszöntöm házigazdánkat, nagytiszteletű Németh Mihály evangélikus lelkipásztor testvéremet és Bálint Klára református lelkipásztor testvéremet. Köszöntöm a testvértelepülések lelkipásztorait, a vendégeket és a maglódi híveket!
Elfogult szeretettel vagyok ebben a szép templomban, ahol fiatalkoromban Blatniczky János volt a lelkész, akivel jó kapcsolatot ápoltam. Utódaival, Krámer Györggyel és Péter Attilával úgyszintén.
Az első igen meghatározó ökumenikus élményem is a maglódi evangélikus templomhoz kapcsolódik. 1983. október 31-án este részt vettem a reformáció napi ünnepi istentiszteleten, amelyet közösen tartottak az evangélikusok és a reformátusok. Az igehirdető Balog Zoltán református lelkész volt, aki arról beszélt, hogy nem sajátíthatjuk ki az egyház nagyjait. Nem mondhatják a reformátusok, hogy Kálvin csak az övék, az evangélikusok sem, hogy Luther csak az övék, és a katolikusok sem, hogy Assisi Szent Ferenc csak az övék. Ők mindnyájan a közös kincseink. Megérintett az ökumenikus nyitottság.
Néhány évvel később, 1987. október 31-én ugyancsak a reformáció emléknapján tartott közös, evangélikus-református istentisztelet kapcsán ismerkedtem meg akkor még Szabó Klára, jelenleg is szolgáló református lelkipásztorasszony testvéremmel. Ővele folytatódott az ökumenikus ifjúsági hittan.
Kedves Testvérek! Az általam választott mai főigeszakasz: János 15,1–17. „Én vagyok az igazi szőlőtő.” (Jn 15,1a)
Ez a szakasz az igazi szőlőtőről szól, amely maga Jézus. Ő a szőlőtő, mi a szőlővesszők, a Mennyei Atya a szőlőműves, a szőlősgazda. A kecskeméti Piarista Gimnáziumba jártam, amikor magyartanárom bíztatására készítettem egy olyan feszületet, amelyen a korpusz egy szőlőtőke. Illyés Gyuláról készült fotót mutatott nekünk, ahol egy ilyen feszületet láttunk a költő lakásában.
Maglód egykor falu volt. Aki faluról származik, az tudja, hogy mi az a szőlőskert, mit jelent a szőlőben dolgozni.
Már az Ószövetség számára fontos jelkép volt a szőlő: Izrael népe a szőlőtőhöz vagy szőlőhegyhez, szőlőkerthez hasonlít, az Örökkévaló pedig a szőlősgazda. Annyira jelentős szimbólum ez, hogy a jeruzsálemi templom homlokzatára arany szőlő domborművet helyzetek. A makkabeusok érmein szőlőtő szerepel. Isten a hűséges, jó gazda műveli a szőlőjét, hogy jó termést hozzon.
Ez az igeszakasz Jézus szellemi végrendeletéhez tartozik. Ő önmagát nevezi igazi szőlőtőnek, vagyis az élet forrásának. Mi, a tanítványai pedig szőlővesszőkként tartozunk hozzá. Tehát, nélküle nincs igazi életünk, és nem vagyunk képesek valódi életet közvetíteni sem. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.” (Jn 15,5) Ez az ige kifejezi azt az igazságot, hogyha Krisztus a szőlőtő, mi keresztények pedig a szőlővesszők, akkor vele megbontatlan egységet kell alkotnunk. Szépen fejezi ki ezt az igazságot az itt, a szószéken található latin felirat: „Sine me nihil”: „Nélkülem semmit [nem tehettek]. (Jn 15,5b)
A szőlőtőkén nem egyetlen vessző növekszik, hanem sok. A vesszőszálak a szőlőtőke által egymással is egységet kell, hogy alkossanak. Ez az egység Jézus vágya, amit főpapi imájában megfogalmaz az Atya felé: „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21) Ez az ige minden ökumenikus törekvés lelke, amelyet most Jézus a szőlő hasonlatával tár elénk.
Mit jelent az egység? Egység Jézussal, a szőlőtővel, az élet forrásával. Mit jelent a Jézusból fakadó élet? Az Újszövetség két szót használ az élet kifejezésére: biosz, ez a biológiai, fizikai valóságában megjelenő élet. Nem ez a krisztusi élet. A másik szó a dzoé, az Istentől jövő élet: ezt kapjuk Jézustól, amelyet fönn kell tartanunk az Ővele való bensőséges, személyes, meghitt imádságban. De ezt az isteni életet kell fönntartanunk az egymás közötti kapcsolatainkban is. Ez a gyülekezeten, egyházközségen belüli egység, és a gyülekezetek közötti egységet is jelenti. A falu, a város közösségének az egységét is jelenti. A felekezetek közötti egységet is jelenti. Krisztus a szőlőtő, mi pedig mindnyájan a szőlővesszők. […]
Mi az, ami bennünket eggyé tehet különbözőségeink ellenére is? A krisztusi élet, amely belőle árad, mint életnedv, a szőlőtőkéből. Ez az életnedv a jézusi szeretet. Mit jelent a krisztusi szeretet? „Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn 15,9b) „Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben.” (Jn 15,10) „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” (Jn 15,12) De hogyan lehet parancsra szeretni? A sorkatonai szolgálat leggyakrabban hallott kifejezése még ez volt: „Parancs. Értettem!” Demokráciában élünk, ezért nem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk. Ha valahol van értelme a parancsnak, akkor egyedül Jézusnál, aki a szeretetet adja parancsba. Vagyis azt feltétel nélkül teljesíteni kell. Jézusnak nem stílusa a parancsolgatás, ő barátkozik. Egyedül a gonosz lelkeknek parancsol. De ebben az egy esetben mégis parancsol tanítványainak. A jézusi szeretet nem a közgondolkodás szerinti szeretet, amelyet az érzelmek (szimpátia-antipátia) határoznak meg. Az ő szeretete a belé vetett hitből fakadó tudatos cselekvés: a Jézus evangéliuma szerinti jót tenni egymással és minden embertársunkkal, akár megérdemli, akár nem. A jézusi szeretet jelentése: életté váltani az ő igéjét.
Az egyik katolikus alapítású, ökumenikus lelkiségi, kegyességi irányzat a Fokoláre Mozgalom. Alapítója, Chiara Lubich, az olaszországi Trento bombázása alatt barátnőivel azt élte át, hogy egyetlen út létezik, egyetlen igazi értelme van az életnek: Isten igéje szerint cselekedni, minden pillanatban. Egyik könyvében, A szeretet művészetében öt szempontot ad az igazi szeretet megéléséhez: 1. elsőként szeretem a másik embert; 2. úgy szeretem a másikat, mint önmagamat; 3. eggyé válok a másikkal; 4. Jézust látom embertársamban; 5. mindenkit szeretek.
Egy régi történet szerint azt kérdezi a rabbi, hogy mikoradja meg magát az éjszaka a Napnak? Miről lehet ezt felismerni? Arabbi kérdése ma is aktuális, de a válasza is: „Az éjszaka akkor adja meg magát a Napnak, ha az egyik ember a másik arcában felismeri a testvért.”
Egyedül a Jézustól kapott szeretet életté váltásában vagyunk képesek egységet alkotni. Hogyan vagyunk képesek krisztusi szeretetegységet létrehozni? Ha mindig Őrá figyelünk, az Ő akaratát keressük a családban, az iskolában, a munkahelyen, a gyülekezetben/plébánián, és egymás közötti kapcsolatainkban. Együtt lenni és együtt tenni. Szünbolosz és diabolosz: a gonosz minden karizmát képes utánozni, az egységet kivéve, idézem Varga László kaposvári megyéspüspök gondolatát. Az egység gyümölcse így nem: 2×2=4, hanem 8, 16, 32. Ehhez azonban sokszor le kell mondanunk a saját akaratunkról, elképzeléseinkről, ragaszkodásainkról. Számos esetben meg kell halnunk ezeknek, hogy Krisztus szent akarata mutatkozzék meg, amely igazi szeretetegységet alkot vele és egymással. Ekkor közeledünk leginkább Jézus azon vágyához, amit így fogalmaz meg: „Maradjatok meg szeretetemben”. (Jn 15,9b)
Jézus adja meg nekünk, hogy az Ő szeretetegységét megélve maradjunk meg a vele való közösségben, hogy általa – az igazi szőlőtővel egységet alkotva –, egymással is evangéliumi közösséget alkossunk, és így Krisztus szándéka szerinti gyümölcsöt teremjünk.
Ámen.
Bálint Klára református és Németh Mihály evangélikus lelkipásztor Marton Zsolt váci megyéspüsökkel a XVIII. Kárpát-medencei magyarok találkozóján, február 23-án a maglódi evangélikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten
János 15,1–17.: „Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves… 2Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. 3Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. 4Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.6Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. 7Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. 8Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. 9Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. 10Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. 11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. 12Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. 13Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. 14Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. 15Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!”
Marton Zsolt váci megyéspüspök a XVIII. Kárpát-medencei magyarok találkozóján, február 23-án reggel, az ökumenikus istentisztelet előtt misét tartott a maglódi katolikus templomban
