Családok és szerzetesek – ez az a két oszlop, amire az idei táborunkat építettük. Sokat készültünk, heti találkozónk arra fókuszált, hogy megismertessük a gyerekeket a szerzetesi élettel. S mindezt együtt: a családokkal, apával, anyával, a plébániai közösségünkkel.
Nyolc nap együtt. Fantasztikus élményekkel. A Pannonhalma melletti Táp faluban, a Bencés Erdei Iskola kulcsos házában. Táborunk célja a szerzetesrendek megismerése, s jelmondataik alapján megélni a tábori mindennapokat. Egyben bepillantani egy-egy szerzetesrend életébe a meghívott vendégek segítségével, s felfedezni azokat az értékeket, amit mi is követhetünk életünk útján. Ennek alapján a bencések, ferencesek, domonkosok, ciszterciek, jezsuiták, pálosok, szociális testvérek és szüzek adtak reményt nemcsak a hittanosoknak, hanem nekünk is.
„Jobb az Úrban bizakodni, mint emberekben reménykedni” (Zsolt. 118,8) – a tábor mottója felhívta a figyelmünket az Isten közelségére, az elhivatottságra s arra, hogy ebben a „remény évében” töltendő táborunkban az Isten jelenléte a családok reménye is legyen.
12 család (apa, anya, gyermekek) és 28 gyermek, összesen 52 keresztény, Krisztust szerető ember töltött szeretetben, reményben és egységben többé-kevésbé egy hetet.
1. nap
Szombaton a Regulával ismerkedtünk. Ezen a napon átbeszéltük a tábor szabályait, intéseit, előírásait: együtt határoztuk meg. a tábor Reguláját is. Táborépítés, sátrak felállítása, majd egy vaktérkép alapján fedeztük fel Tápot, a falut, a híres népi parasztházakat s a tápi Hegysor 11 híres telkét. Végül az esti tábortűz adta meg a tábor bensőséges hangulatát.
2. nap
Vasárnap – Assisi Szent Ferenc (ferencesek) napján – „Pax et Bonum” / „Az Úr békéjét és áldását!” fűztük fel az előre laminált betűkkel egymás mellé, s felfüggesztve volt szemünk előtt egész nap. Szentmisét Hugó atya mondott Tápon, s vendégünk érkezett a Szociális Testvérektől Ildikó testvér személyében, aki az életének mindennapjaról a lányokkal külön, őszintén és mélyen beszélgetett. Ezután lelkesen készültünk a Váci egyházmegye által meghirdetett rajzpályázatra. Este még táncoltunk is.
3. nap
Hétfőn Loyolai Szent Ignác (jezsuiták) lépett elénk, s hirdette: „Omnia ad maiorem Dei gloriam!” / „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” S indultunk a reggeli, a Zsolt atya által bemutatott szentmise után a helyi múzeumot és a híres házakat meglátogatni. Mindez Isten dicsőségét hirdette. Délután Szt. Ignác nyomában kis „missziós” útra keltünk, valamennyi csapatnak egy embert kellett keresnie Tápon, s kis interjút készítenie hitükről, imádságos életükről. Közös imádság után érkeztek vissza a táborba. Élményeiket a tábortűz melege és fénye mellett mesélték, mesélték és mesélték…
4. nap
Kedden Szent Bernát (Szent Róbert, ciszterciek) nyomán „Ardere et lucere” / „Lángolj és világíts!”, szólítottak fel bennünket a ciszterci atyák. Kirándulni indultunk Ravazdra, a Sólymos Szilveszter-kilátóhoz, hogy megtekintsük madártávlatból Pannonhalma közel ezeréves apátságkomplexumta. Délután vendégünk érkezett: Emmanuel bencés testvér elénk idézte a bencés rend életízét. A fiúkkal elvonulva pedig bensőséges órát töltött el.
5. nap
Szerdán Szent Domonkos (domonkosok) üzente – „Laudare, benedicere, praedicare” /„Dicsérni, áldani, szentbeszédet tartani” –, hogy ezt a napot imádságban, Isten dicséretében töltsük. A reggeli és a Tamás atya által bemutatott szentmise után a tápi templom melletti kis kertben rózsafüzér formájában virágokat ültettünk, miközben mások imádkozták a rózsafüzért a templomban. Az idősebb fiúk egy keresztet készítettek, valamint egy kivágott régi törzsbe belefaragták a „Hittantábor 2025 Maglód” szavakat. Le is lakkozták. Emlékül. A virágokat meglocsolva néztük minden nap templomba menet, reggel és este a hálaadáskor. Délután a várva várt számháborút is megrendeztük. Este szentségimádásra gyűltünk össze, ahová vendégek érkezte Győrből – köztük egy, a Szüzek rendjébe tartozó hölgy is –, s közbenjáró imát tartottak, a falu népe pedig velünk imádkozott. Egység és a Lélek öröme töltött el mindenkit, kicsiket és nagyokat egyaránt. Könnyek és lelki gyógyulások tanúsága ez.
6. nap
Csütörtökön, Szent Benedek (bencések) napján az „Ora et labora” / „Imádkozzál és dolgozzál” buzdítás hatására elérkeztünk a táborunk csúcspontjához, a Pannonhalmi Apátság látogatásához. Pannonhalmára kirándultunk, s a napot is itt töltöttük el. Betekintettünk a bencés szerzetesek imájába, s az apátságban felhangzó zsolozsma gyönyörű dallama visszarepített a múltba, ezer éveket átszelve, az angyalok mellett Szent Imrét is érezve. A magyar népért és itt a hittanosokért imádkozva emelte fel lelkünket örök emlékül. Megismertük az iskolát, s a séta során az apátságban, a kerengőben, a kiállításban valami nagy, ősi kincs bukkant fel. Szobrok, képek, falvésetek adták a reményt. Él Szent István Jézus adta kereszténysége. Valósan. Bennünk. S az ősi falak regéltek. Elevenedtek. S az Arborétumban fejeztük be gyönyörű, mély és tartalmas napunkat.
7. nap
Pénteken Boldog Özséb (Remete Szent Pál, pálosok) utalt arra – „Duplicavit annonam” / „Megkettőzve a járandóságot” – hogy a holló dupla kenyeret hozott Remete Szent Pálnak, mert vele volt Remete Szent Antal. De utalt arra is, hogy Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította 1250-ben a rendet, egyesítve a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. Délelőtt meglátogattuk Táp időseit, betegeit, ajándékokat készítve nekik, imádkozva velük, és áldást adni rájuk. Este keresztutat jártunk Tápon, meghívva a helyieket is erre az alkalomra. Gyönyörű keresztút. Méltó befejezése a napnak.
8. nap
Szombaton, a szentek közössége napján Máriát, minden szentek édesanyját köszöntöttük. Majd pakolás, indulás haza. Azzal a reménnyel, hogy ez a tábor jobbá, picit szentebbé tette hittanosainkat. Győrben, a székesegyházban megálltunk Szent László királyunk hermája előtt, a könnyező Szűzanya előtt, Apor Vilmos püspök sírja előtt, s hálát adtunk nemcsak a táborért, hanem minden hittanosért s családjukért. A toronyból integettünk a tájnak, az elmúlt tábornak s valahol a szívünk mélyén Jézusnak is. Boldogan.
Összegzésül: hála legyen Istennek a mindennapi elmélkedésekért, a felnőttek reggeli és esti lelkigyakorlatáért, a rendszeres tábortűzért, minden imáért és énekért, amely lelki értékké vált hittanosaink számára. Remény ez, hogy ezek a gyerekek megmaradnak a templomi közösségünkben, s visszaemlékezve későbbi életükben ezekbe kapaszkodva krisztusibb emberekké válva élik majd életüket.
Hála és köszönet mindazoknak, akik segítették táborunkat, plébános atyáink mellett a Bethlen Gábor Alapkezelőnek (Magyarország Kormánya támogatása az „Egyházi közösségi programok 2025. évi támogatása” felhívás keretében), a Váci Egyházmegyének, valamint a Megerősítők Egyesületnek.
Fülöp Krisztina
katekéta, táborvezető
