„Megállított pillanatok” címmel nyílt képzőművészeti kiállítás a MagHázban az Együtt Festünk Művészeti Társulás: Tóth Éva maglódi fogszakorvos, Gulyásné Markó Judit, Kalamár Hajnalka és Szabó Teréz mintegy negyven alkotásából. A látogatókat köszöntötte Kérges László polgármester is. A négy kiállítóval Adilov Alim üzbég származású festőművész beszélgetett. A megnyitót Dorogi Péter, az Intim Torna Illegál frontemberének dalai teljesítették ki. Az alábbiakban Tóth Viktória (a Szegedi Tudományegyetem sürgősségi és palliatív orvosa, Tóth Éva testvére) megnyitóbeszédét közöljük:
Négy különböző nő, négy eltérő életút áll ma előttünk – és mégis egy közös történet. Négy érett alkotó, akik nemcsak festenek, hanem együtt, egymásért is festenek, nem is akárhogyan: önmagukból, önmagukért, mindeközben egymást erősítve. A négy itt nem pusztán egy szám: a teljesség száma. Négy égtáj, négy évszak, négy alapelem – egy kerek, teljes, kész világ szimbóluma. Jelentheti az élet ívét is, a gyermekkor, a fiatalság, az érettség és a bölcsesség egymásba fonódó szakaszait. És közben emlékeztet arra is, hogy négy külön hang, mint egy kvartett, hogyan képes harmóniává összeállni. Négy irányból érkeznek, mégis egy középpont felé tartanak – és ebben az egymásra találásban ott van a női közösség csendes, mégis rendíthetetlen ereje. És ha az ő művészetük, a festészet felől közelítünk: a négy az alapszínek világát is felidézi. Azokat a kiindulópontokat, amelyekből minden árnyalat megszületik. Ahogyan ezek az alkotók is saját belső színeikből, saját tapasztalataikból, érzéseikből keverik ki azt az egyedi látásmódot, amelyet ma itt láthatunk.
Tóth Viktória megnyitja a tárlatot, illetve Kérges László köszönti a megnyitó résztvevőit
A négy itt nem pusztán szám: a teljesség, a négy égtáj és a négy külön út találkozása – amely ugyanarra a felismerésre vezet: az alkotás önmagunkhoz visz közelebb.
Négy gondolat[om] és négy idézet még ide kívánkozik. Az egyik gondolat[om] szerint: „Végül nem azt festjük, amit látunk, hanem azt, akik vagyunk – és ebben a felismerésben találunk egymásra is.”
Ez a kiállítás négy külön világ találkozása, mégis egy közös felismerés lenyomata: „Négy nő, négy út – és mégis egy közös felismerés: hogy az alkotás nem menekülés, hanem hazatalálás önmagunkhoz.”
Mert amikor egy nő alkotni kezd, valóban több történik: „Amikor egy nő alkotni kezd, nemcsak képeket hoz létre – hanem újraalkotja önmagát is.”
És talán éppen ezért jönnek létre az igazi találkozások is: „Az igazi találkozások nem véletlenek: akkor születnek, amikor valaki már úton van önmaga felé – és felismeri a másikban ugyanazt a bátorságot.”
Tóth Évával, Gulyásné Markó Judittal, Szabó Terézzel és Kalamár Hajnalkával beszélgetett Adilov Alim;
a tárlatot Dorogi Péter zenésítette meg
Ezt a belső utat fogalmazta meg gyönyörűen Frida Kahlo is: „Magamat festem, mert én vagyok az, akit a legjobban ismerek.”
És talán ez az út nem is felfedezés, hanem teremtés – ahogy Virginia Woolf írja: „Az ember nem találja meg önmagát – megteremti.”
Az alkotás pedig nemcsak kifejezés, hanem egyensúly is. Louise Bourgeois szavaival: „A művészet garancia az épelméjűségre.”
És végül, mindaz, amit itt látunk, nem pusztán a valóság leképezése, hanem belső világok kivetülése. Ahogy Anaïs Nin fogalmaz: „Nem úgy látjuk a világot, amilyen – hanem amilyenek mi vagyunk.”
Ez a kiállítás tehát nemcsak képekről szól. Hanem négy bátor, érett nő történetéről. Arról a pillanatról, amikor az ember rátalál önmagára – és közben a másikra is, közösséget alkotva.
Kívánom, hogy miközben végig nézik ezeket az alkotásokat, ne csak a festményeket lássák – hanem az utat is, amely ide vezetett négy irányból, négyféleképpen.
Tóth Viktória
A kiállítás a MagHáz nyitva tartási idejében látogatható.
Az alkotók bemutatkozó kisfilmje: facebook.com/reel/2115457899296498/#
