Maglódon rendezték meg április 25-én a Színfolt Országos Festészetverseny döntőjét.
„A mesterséges intelligencia átlagol, ezért azzal nem művészetet kell alkotni. Ti nem vagytok átlagosak. Egyéniek vagytok, és mi az egyéniségetekre vagyunk kíváncsiak. Arra, hogy mit tudtok, hogyan gondolkodtok, hogyan alkottok. Rátok van szükségünk, az egyéniségetekre van szükség!” – mondta Szurcsik József Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművész festészeti verseny döntőjének megnyitóján.
Kérges László polgármester a zsűrielnök után mutatta be a vendégeknek Maglódot, játékosan megszólítva az izgulókat.
Tóth László igazgatóhelyettes, Szurcsik József zsűrielnök és Kérges László polgármester
1,5 éve kezdték szervezni versenyt – árulta el Tóth László, az iskola igazgatóhelyettese mint házigazda. Az elődöntők 37 iskolában zajlottak. A továbbjutott 570 jeligés pályaművet bírálta el a Szurcsik József vezette zsűri: Geisbühl Tünde művésztanár, mesterpedagógus, a Rajztanárok Országos Egyesületének nívódíjasa, Schopp Ildikó Art Transfer-díjas és -különdíjas, Pulszky-különdíjas művészetpedagógus, valamint Agafonova Liudmilla, Maglódon élő selyemfestő művész. Az 570-ből 85 diákot hívtak meg a döntőbe (26 iskolából), akik itt sem a saját nevükön, hanem jeligéjük mögött alkottak 5 korcsoportban. A legtöbben Hódmezővásárhelyről jutottak be: 17-en, közülük 11-en Borbély Émi tanítványai. Maglód, aza a főszervező Csépe Milla és Kelemenné Nánássy Zita a 3. legtöbb tanulót küldte. Nincs ezen mit csodálkozni, akárhol zajlik országos verseny, a maglódi diákok és felkészítőik tehetsége folytán mindig az élmezőnyben végeznek.
A zsűri és a szervezők a láthatatlan Múzsa mellett:
Szurcsik József, Agafonova Liudmilla, Kelemenné Nánássy Zita, Schopp Ildikó, Geisbühl Tünde, Csépe Milla és Tóth László
Akadnak olyan diákok is, akik nemcsak a képzőművészetben jeleskednek, hanem emellett zenélnek vagy táncolnak is, már csak ezért is a verseny előtt az iskola többi tanszakát felvonultatva bemutatkozó műsorral kedveskedett vendégeinek a Vermesy AMI. A Tóth István által vezetett Bőgős bandában a zongoránál is ültek a tanár úr mellett: Szarvas Júlia, míg Haszán Márk a nagybőgőnél, Varga Lehel az ütőgardonnál állt helyt. Kis-Demeter Erika és Kis István pedig a Kis Zsille és Luca Zsófia által bemutatott bukovinai gólyással és sillardival, valamint a Varga Lehel és Kis Zsolna járta felcsíki cepperrel és gyors csárdással tette le a kézjegyét.
Míg az elődöntő témája a cipő volt elképzelt vagy valós környezetben, a döntő már korcsoportonként más-más inspirációt nyújtott. Az I–II. korcsoport ihletője egy-egy vers volt, amihez fekete-fehér mellett 3, majd az utolsó félórában +1 megadott színt használhatnak. A III–V. korcsoport inspirációja: mit gondolnak a mobil használatáról; mi van, ha ott hagyják valahol a kulacsukat; míg a legidősebbek is verset kaptak és inspirációs tárgyul egy hátizsákot.
A zsűri szerint a színhasználat „korlátozásával” vagy a szokványos papírformától való eltéréssel történt meg a csoda: az alkotók e „trükkök” révén mintegy kikerültek tanáraik keze, hatása alól, és tényleg azt mutatták meg, mi minden van bennük.
Szurcsik József arról is beszélt köszöntőjében: dehogyis szeretett ő fiatal korában versenyekre járni, hiszen a művészet, az alkotás nem verseny. „De az ilyen »versenyek« nélkül nem is találkozhatnánk most itt, Maglódon. Pedig ez az igazi »színfolt«, ahol vagyunk és ahogy vagyunk – mi most itt!” Ezért a helyezésektől függetlenül Maglódon már mindenki győztes.
* * *
A maglódi egyéniségek
II. kcs.: Kelemen Bence, 2. hely
III. kcs.: Ernhöffer Rozina, különdíj
Tóth Csenge, 3. hely
Török Zsófia Berta, különdíj
Vajó Nóra, 3. hely
Valló Petra
IV. kcs.: Fehér Hanna
Jarmolenko Amelia
V. kcs.: Barabás Boglárka
Felde Máté Kolos, különdíj
Felde Máté Kolos járt már máskor is hasonló versenyeken, de most fordult elő először, hogy egy vers adjon az alkotásához ihletet. Bende Tamás Merülünk című verse nyomán viszont, ahogy lapunknak elmondta, „igazán kavalkádos és kaotikus végeredmény született. A középpontban lévő táska körül keringenek a bolygók, amelyeket a versben megjelenő hínárok gazdagítanak. Itt én vagyok a Nap, kívülről nézem az eseményeket. A vers valójában egy szerelmi fájdalmat ír le, ami után már külön-külön »merülnek«, távolodnak egymástól a karakterek.”
Bende Tamás: Merülünk
A gyerekkor tavaiban elburjánzott a békalencse.
A hínár már nem kiirtható. Beleakad a lábfejem,
és görcsbe rándul az izom. Elsüllyedek, akár a kavics.
Mint asztronauták az űrben, halak lebegnek mindenütt.
Távoli, idegen bolygókra gondolok, olyanokra,
amiknek még nem adtak nevet. Talán tudnánk ott is élni.
Mert nem lehet, hogy tényleg ennyire egyedül legyünk.
Agyonnyom a sötétség, a hideg, táguló anyag.
Egyszer téged is elveszítelek.
És akkor tényleg semmi sem marad.
Távol egymástól merülünk.
Bár az erdélyi költő verse nagyon is jól illik a nagykamaszok lelkivilágához, és az alkotás önmagában többnyire tényleg nagyon is magányos folyamat, a Maglódon a Vermesy Péter Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola által megrendezett Színfolt Országos Festészetverseny döntője épp azt mutatta meg, hogy tényleg ennyire nem vagyunk egyedül. Közel egymáshoz tényleg mindenünk megmarad: a világosság is, a melegség is, a jókedv is. Az alkotás legfőképp. Az alkotás öröme.
szöveg: V. Z., fotó: Török Barnabás
Tóth Katalin, a Vermesy Péter Általános Iskola és AMI főigazgatója, Csépe Milla és Kelemenné Nánássy Zita,
a grafika és festészet tanszak vezetője és tanára
