Japán háttér, német precizitás, magyar függetlenség – 10 éve „szállt át” az Eagle Maglódra

– 2011–2016 februárja között Pécelen 5 évig működött az EKK – Eagle Industry Hungary Kft., és ezután költözött át márciusban Maglódra, 10 éve. Feketén-fehéren meg lehet állapítani, hogy ez jó döntés volt-e, vagy ennél árnyaltabb a kérdés?

Galaskó Gergely ügyvezető igazgató: Alapvetően jó döntés volt. Azt a telephelyet minden tekintetben kinőttük, abban az épületben már nem fértünk volna el. Szerintem jó helyszínt találtunk.

Baksa Ida pénzügyi vezető: Miközben meg tudtuk tartani a kollégák 100%-át.

Galaskó Gergely: Mind a 96 kollégánk átjött velünk, ami kifejezetten nagy siker. Fontos szempont volt a költözésnél, hogy a korábbi telephelyhez legközelebbi helyszínt válasszuk ki, ami elérhető az akkori kollégáinknak. Annak az időszaknak is a legnagyobb büszkesége számomra ez a csapat volt. Időközben 96 főről több mint a duplájára gyarapodtunk. Számukra a régióban és egész Magyarországon kiemelkedő munkakörnyezetet, munkakultúrát és eszközparkot biztosítottunk.

Csatlós Réka HR-Generalista: Most tehát 200 fő fölötti a létszámunk.

– Ebből mennyi maglódi?

Csatlós Réka: 31 munkatárs, ez több mint 10%.

Galaskó Gergely: Ebben a számban már benne vannak azok a kollégák is, akik ideköltözésünk idején még nem Maglódon laktak, és velünk együtt, később költöztek ide.

– Kétmilliárd Ft-os beruházás révén költöztek Maglódra. Ha nem veszik zsebben való vájkálásnak, mekkora ma a vállalat?

Galaskó Gergely: Az éves forgalmunk nagyjából megduplázódott 2016-hoz képest, jelenleg kb. 40 M €, azaz 14,5 Mrd Ft. Miközben az akkori létszámunk is több mint duplája lett.

– Az elmúlt évtizedben milyen volt a viszonyuk a várossal, magával a városvezetéssel?

Galaskó Gergely: Korrekt a viszonyunk, ha nem is gyakoriak a találkozások: évente minimum egy alkalommal tartottuk fönt a kapcsolatot. Természetesen, ha volt valami esemény, ennél sűrűbben beszélgettünk. Mind az előző városvezetéssel, mind a mostanival szakmai alapon beszélgetünk és dolgozunk. Van valami, amit meg kell említsek, amit 10 év alatt sem sikerült megoldanunk: a gyalogos és a kerékpáros közlekedés továbbra is veszélyes. Vagyis a kollégák ide nem tudnak védett gyalogos vagy kerékpárúton bejönni. Bár mi tettünk javaslatot, és elmondtuk, hogy hogyan tudnánk ehhez hozzájárulni, de nem rajtunk múlt, hogy az út nem valósult meg.

BI: A gyalogos közlekedésről lebeszélünk minden kollégát, akik pedig kerékpárral jönnek, azokat, folyamatosan kérjük, hogy nagyon óvatosan közlekedjenek a 31-es úton…

– Mindkét városvezetés ugyanazt reagálta az útjavaslatra?

Galaskó Gergely: Alapvetően ugyanazt: a városnak nincs pénze arra, hogy kerékpárutat építsen. Illetve szabályozási problémák is felmerültek annak kapcsán, hol legyen az út. Az idén márciusi átadással tervezett körforgalom segített volna a bejutásban, de végül nem kezdődött el az építése. Ehhez persze az is kell majd, hogy a szomszédos telek tulajdonosa hozzájáruljon egy belső út kialakításához. Tudomásom szerint azonban nincs kész ennek az újraszabályozása.

– Bevonták önöket bármilyen megbeszélésbe, elképzelésbe?

Galaskó Gergely: Sem Pécelen, sem Maglódon nem történt ilyen. Bár azt gondolom, hogy épp az infrastrukturális fejlesztésekbe van értelme bevonni az itt lévő gazdasági szereplőket, és kommunikálni velük. Tehát mind a kereskedelmi parkban, mind az ipari parkokban volna értelme szerintem ilyen egyeztetéseknek.

– Ezen, remélhetőleg változtat a hamarosan sorra kerülő I. Maglódi Vállalkozótalálkozó. És az Országúti-dűlő másik tulajdonosával van kapcsolata az EKK-nak?

Galaskó Gergely: Volt már kommunikáció köztünk, vagyis volt kérése a szomszédunknak felénk, amit rajtunk kívül álló okból nem tudtuk teljesíteni. És nekünk is volt kérésünk: épp az említett bejárás támogatása kapcsán, azaz hozzájárulást kértünk a bicikliúthoz. Nem látok még ebben előrelépést, illetve nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy most mi a legújabb helyzet.

– Érzékelhető-e bármi önöknél az Országúti-dűlőbeli konfliktusból?

Galaskó Gergely: A fakivágáson kívül semmit nem érzékeltünk. Összességében amíg nincs nyugvóponton a beruházás, addig számunkra előnye sincs, hátránya sincs. A fakivágás óta a gyárunk jobban látszik az útról, ennyi következménye volt ránk nézve.

– Lehetne ennek olyan következménye, hogy látva, mennyire érzékeny téma manapság a fásítás vagy a zöldítés, látványosan demonstrálhatnák az önök ezzel kapcsolatos tevékenységeit, terveit…

Galaskó Gergely: Nem váltunk ugyan botanikussá, de a telkünkön érdemes szétnézni. Innen is látszódnak például azok a fák, amelyeket egy csapatépítő program keretében ültettünk, és jócskán vállaltunk ez ügyben más plusz feladatokat is.

Baksa Ida: Egy kis kerti tavat alakítottunk ki, abban halak is élnek, és a környék állatai rendszerint idejönnek inni.

Galaskó Gergely: A tó körüli kis kertet is a csapatunk tervezte és hozta létre, és „üzemeltetjük” már jó ideje, de ennél többet most nem mernék vállalni. Ne felejtsük el, hogy ez egy gyár, amit azonban élő környezettel teszünk emberivé.

– Valójában a helyi környezetvédelmi érzékenység is félig-meddig az akkumulátor-kérdéskörből nőtt ki. Már nem zöldítési szempontból, hanem a konkrét mindennapi tevékenységüket nézve: befolyásolta, megváltoztatta a magyarországi akkumulátor-értéklánc fellendülése az önök piacát?

Galaskó Gergely: Bennünket nagyon közvetett módon érint ez csak, mert kizárólag benzinüzemű autókhoz, belső égésű motorokhoz gyártunk alkatrészeket. Úgy befolyásol bennünket az „elektromos átállás” és az ahhoz kapcsolódó akkumulátoripar, hogy amikor az emberek kevesebb benzinüzemű autót vásárolnak, akkor nekünk lemehet a forgalmunk – és fordítva. Most épp visszarendeződés volt tapasztalható. Ezeket a folyamatokat nagyban befolyásolja a politika, az aktuális gazdasági helyzet, például az olajválság. De a magyarországi helyzet bennünket elhanyagolható módon befolyásol, mert bár a termékeinkből természetesen vesznek Magyarországon is, de a legnagyobb piacunk Európa, Kína és Észak-Amerika.

– Már 10 éve is 14 világmárkához gyártottak alkatrészeket.

Galaskó Gergely: A vásárlókörünk inkább bővült az elmúlt időszakban, de a meglévő vevők esetében is növeltük a piaci részesedésünket.

– A beszélgetésünk előtti kis gyárlátogatáson csodálkozva néztem a látványos robotikai fejlődést. Robotokat állítottak be, mégis duplájára nőtt a dolgozói létszám is?

Galaskó Gergely: Az elmúlt 10 év alatt nagyszámú fejlesztést hajtottunk végre akár az új termékek miatt, akár a meglévő gyártás kapacitásnövelése, automatizálása érdekében. Ha nagy sorozatban gyártunk új terméket, az új gyártási folyamatok bevezetésénél jellemző a nagyobb fokú automatizálás. Egyre nagyobb mennyiségben gyártunk magunknak elektromágnest, ami a szelepünk fő alkatrésze. Ezt már félautomata és automata gépeken tesszük, különösen a műanyagfröccsöntés fárasztóbb, nehezebb, „veszélyesebb” részét. (A „veszélyt” nem úgy kell érteni, hogy közvetlen balesetveszély volna, de amikor egy forró szerszámban kell kicserélni műanyag alkatrészeket, az mégiscsak hordoz magában minimális veszélyt. Ezt védi ki az automatizálás.) A kisebb sorozatú gyártásokban viszont csak kisebb vagy semmilyen automatizációt nem hajtottunk végre a 10 évvel ezelőtti gyártási technológiánkban. A kollégáimmal folytatott beszélgetések vissza is igazolták ezt a gondolatot. Még nem fordult elő, hogy aki velünk dolgozik már 5-10 éve, és látja, hogy most egy robot áll a régi helyén, az azt mondta volna, hogy ez neki nem tetszik. Olyan kollégánk viszont már akadt, aki azt mondta, hogy ő viszont mégiscsak szeret a gépnél állni, neki egy másik gépnél lesz lehetősége olyan vagy hasonló műveleteket végeznie, mint korábban. Ezt a folyamatot a kollégáink tehát támogatják, és a legtöbb esetben kedvezően ítélik meg: a ki ne örülne annak, ha nem monoton tevékenységet kell végeznie, hanem érdekesebb, változatosabb, több gondolkodást igénylő munkát?

– Az említett körsétánk alatt tapasztaltam azt is, hogy mindenki mosolyogva nézett ránk, és mindenkivel fesztelenül tegeződnek.

Galaskó Gergely: Már 15 éve Pécelen is ez az értékrend jellemzett bennünket: a törődés és az odafigyelés. Ez nem változott azóta sem. Csak egy példa: minden évben Safety napot tartunk, a biztonságnak, a környezetvédelemnek, a munkavédelemnek szenteljük ezt a napot. De van csapatépítő nap is, karácsonyi vacsora, és ezeken kívül is számos kisebb vagy nagyobb esemény. Az ittlétünk 10. évfordulóját például egy 10 hónapon keresztül tartó játékkal ünnepeljük meg.

Csatlós Réka: A „Jubileumi rendezvénysorozat” című játékban bárki részt vehet. Az a cél, hogy 10 hónapon keresztül mindig legyen valamilyen érdekes játék, amely valamelyik irányelvünkhöz, értékünkhöz, kapcsolódik. Minden hónapban van egy nyertesünk, ő kétszemélyes VIP-mozijegyet kap. És aki mind a 10 hónapban részt vesz a játékban, függetlenül attól, hogy nyert vagy nem, hibátlan volt a megfejtése vagy nem, szintén ajándékban részesül év végén a karácsonyi vacsorán.

Baksa Ida: Megemlíthetem, hogy újraforgattuk a bemutatkozó filmünket, amit a honlapunkon és a Youtube csatornánkon is meg lehet nézni. Visszatérve a Safety Day nevű rendezvényünkre, ezen minden évben szervezünk orvosi vagy dietetikai szaktanácsadást is, és a támogatott szűrőbuszt is elhoztuk komplex szűrővizsgálatok tartására. Idén egy klinikával szerződtünk le, a kollégák speciális, mélyreható vizsgálatokat igényelhettek, ami épp a napokban fog megvalósulni. Szeretnénk az egészségtudatosságra, a megelőzésre felhívni a figyelmet. Arra, hogy mindenki vigyázzon az egészségére, hiszen törékeny emberek vagyunk. Gerinctornát is szervezünk, főleg a mozgásszervi részeink kopnak bennünk. Sőt edzőtermi bérletet is biztosítunk a kollégáknak.

Csatlós Réka: Kollégáink évek óta részt vesznek az Ultrabalatonon is, legutóbb 13-an futották körbe „a magyar tengert”. Többek között az Ultra Tisza-tó is a célpontok között van. A szabadidőben végzett mozgástevékenységet is díjazza cégünk, erre is van egy saját sportprogramunk.

Galaskó Gergely: Nem véletlenül hangzik el az említett videóban: közel 15 éve működünk Magyarországon, 2016 óta pedig Maglódon fejlesztjük folyamatosan azt a működést, ahol a japán háttér, a német precizitás és magyar függetlenség találkozik. De ami talán a legfontosabb: jó emberek dolgoznak itt. Összetartó közösség vagyunk, segítjük egymást, és együtt gondolkodunk.

V. Z.