Jámbor Zoltán, gomba-szakellenőr tartott előadást október 4-én a könyvtárban a kerti növények szolgálatába állítható (ún. mikorrhizás) gombákról. Speciális téma, speciális közönség előtt. De a gombák világa csuda világ! Zoltán révén azonban valóságosan is belekóstolhatunk a gombákba, hiszen neki köszönhetjük Az Erdő Ízei termékcsaládot: „a természet gourmet oldalát”. Az előadás után ültünk le beszélgetni. Ekkor még nem is sejtettem, hogy a medvehagymás fűszersója nélkül később elképzelni sem tudom majd a paradicsomsalátám…
– Mennyi gombát eszik egy évben?
Jámbor Zoltán: Egy teljes év alatt nagyon sokat. Hétre lebontva kétszer-háromszor biztosan fogyasztom, mondjuk, hetente nagyjából 1 kg-ot. Nagyon értékes tápanyagforrás, mindenkinek csak ajánlani tudom.
– A maglódiak viszont úgy lehetnek a gombával, mint a hallal, amit szinte csak karácsonykor eszünk?
J. Z.: Országos szinten jellemző, hogy szerintem félnek az emberek a gombáktól, a boltitól is, pedig nálunk világszinten egyedülálló szakellenőri hálózatot állítottak fel. Régen ugyanis annyi mérgezés történt, hogy muszáj volt megoldást találni. Így ma már képzett szakellenőrök ingyen megnézik a szedett gombát, hogy ne történhessen baleset. A bolti termesztett fajokkal pedig ez elő sem fordulhat. Fontos lenne fogyasztani, ahogy a halat is.
– Hány fajtát ismer egy gombaszakértő?
J. Z.: A szakellenőrnek több mint 300 gombát biztosan kell felismernie. Bár jóval többet ismerek, de ez nem azt jelenti, hogy fejből kell mindent tudni ugyanis csak itthon hozzávetőlegesen 2500-as fajlistáról beszélhetünk. Tudni kell mindehhez jól használni a szakkönyveket. Tudni kell, hogy két ugyanolyan kinézetű fajról esetleg csak mikroszkóp segítségével, a spórák alapján lehet megmondani, az ehető fajhoz tartozik-e vagy nem. Sok gombát más-más tulajdonság alapján határozunk. Például a galambgombák egy pici darabját meg kell kóstolni ugyanezért. Ezt a technikát nem ajánlom kezdőknek!
– Kóstolással mondja meg, hogy mérgező-e?!
J. Z.: Igen. Mint sok mérgező gomba, úgy a galambgomba sem halálosan mérgező faj, ez azért nem ehető, mert nagyon csípős, gyomorirritációt okoz.
– Általában hány félét eszik ebből a 300-ból vagy 2500-ból?
J. Z.: Amennyit ad az erdő, de több tucat fajról beszélhetünk.
– Maglód környékén hányféle gomba lelhető fel?
J. Z.: A környéken, azt mondanám, hogy 10-15 faj biztonsággal megtalálható.
– Merre menjen, aki gombászni akar?
J. Z.: Magam is kereskedem a gombákkal, ezért a sok év alatt összegyűjtött titkos helyeimet nem árulnám el, de bátorítok mindenkit, hogy Maglód környékén is érdemes keresgélni egy-egy különlegesebb gombaebéd alapanyagához. A legjellemzőbb ehető fajok nagy részét, minimum a felét, meg fogja találni a környéken, aki kicsit is elszánt: az óriáspöfetegtől a nagy őzlábig, a mezei szegfűgombától a téli fülőkéig. Tinóruféléket, rizikéket… A kucsmagombáért már egy kicsit távolabb, Sülysáp felé érdemes menni, mert az a Tápió-mentét jobban szereti. De Maglód 10 km-es körzetében mindegyiket lehet szedni. Érdemes tudni, milyen talajtípuson, milyen fák mellett és mikor nő egy adott faj. Mindemellett minden esetben vizsgáltassák be a talált gombákat szakellenőrrel fogyasztás előtt, még ha azt „biztosan ismert” fajként is szedték, mert majd minden gombának van mérgező párja is! A Nébih oldalán részletesen fent van minden szakellenőr elérhetősége.
– Mikor érdemes itt gombászni?
J. Z.: Egész évben. Egy kis tanulással lehet tudni, hogy melyik faj mikor nő, mivel termőidejük van. Én tehát teljes évben szoktam gondolkodni: megjön a január, ekkor pl. késői laskát és téli fülőkét tudok szedni…
– Januárbaaaan?!
J. Z.: Igen. Olyan anyagok vannak bennük, amelyek miatt nem károsítja ezeket a fagy. Ha meg is áll a növekedésük, amint megint 2-5 fok a hőmérséklet, ismét tovább nőnek. Tehát pontosan tudom, mi terem januárban, februárban és az év többi részében. Márciusban már készülök: várom a medvehagymával a kucsmagombákat is. Ebből is többféle van, és időben eltolva jelennek meg. Nekem kellett majd 10 év, mire kitapasztaltam, mi hol terem a környéken.
– Ha arra gondolunk, milyen megélhetési gondok közepette élünk, nem válthatnánk ki a vásárlásaink egy részét a természetben?
J. Z.: Itt a környéken nincsenek akkora mennyiségek, amellyel ezt kiválthatnánk, ráadásul a felmelegedéssel évek óta járó aszály is károsítja a termésmennyiséget. Az erdőtörvény szerint napi 2 kilót szedhet egy személy, és kizárólag saját fogyasztására. Ez a környék kedvcsinálónak jó lehet, és arra, hogy egyszer-egyszer együnk egy jót. Borsodban, Nógrádban, Somogyban viszont sajnos „ipari szintű” feketekereskedelem folyik. Ott sokszor élőláncban mennek az erdőben, nehogy kimaradjon egy darab is. Szarvasgombász ismerőseim kerültek már komoly konfliktusokba ilyen csapatokkal.
– A szarvasgomba nem más dimenzió?
J. Z.: De, egy kicsit igen. Bár szakellenőr vagyok, mégis le kell tennem külön a szarvasgombás vizsgát, sőt a kutyámnak is le kell vizsgáznia. Nagyon komoly előírásokhoz kötik ezt.
– Apropó: hogyan hívhatja egy gombász Legónak a kutyáját?
J. Z.: Ő egy kifejezetten a szarvasgombászatra specializálódott, több száz éves olasz fajta, a Lagotto romagnolo. Innen jött a neve is, egy kis szójátékkal. Egy mestertriflász-szakellenőr ismerősöm almából származik. A sors iróniája, hogy Legóval ugyanazon a napon van a születésnapunk is.
– Másképp kell tartani egy ilyen csuda ebet?
J. Z.: Bár nagyon érzelmes fajta, munkakutyaként kell vele viselkedni. Meg kell találni azt a kényes egyensúlyt, hogy mikor lehet szeretgetni, bújni, simogatni. Viszont amikor terepre megyünk és dolgozunk, ott azonnal kapcsolnia kell.
– Kettecskén járják a környéket?
J. Z.: Igen, a környéket leginkább ketten vesszük a nyakunkba, de az egész ország területén járom az erdőket. Sokszor szoktam vinni barátokat és a családjukat is magammal, egy kis erdei ismeretterjesztésre. Igyekszem mindenki figyelmét a gombákra irányítani. Ez az erdő ajándéka. Én is megkapom, és nem sajnálom mástól sem. Az Erdő Ízei ezért is az én kis szívügyem. Egy igazi szerelemprojekt.
– Vagyis nem ebből él?
J. Z.: Nem, egyelőre nem. Jelenleg szándékosan olyan munkát választottam – a darukezelést –, amely mellett elegendő időm maradt a mikológiai tudásom mélyítésére. Bár külföldön is éltem, Angliában, ahol egy speciális, mentális betegekkel foglalkozó intézetben dolgoztam, de amikor jött a Brexit, hazaköltöztem. Ekkor kezdődött itthon minden.
– Pedig milyen romantikusan hangzana: „már a maglódi általános iskolában is”…
J. Z.: Ez azért részben igaz. Ma már ehhez a hivatásomhoz kapcsolódva sokszor visszacseng a fülemben, ahogy gyerekkoromban a biológiatanárnőnk, Kállai Kati néni magyarázza, milyen globális felmelegedés jön, és vele az elsivatagosodás is. Akkor még fogalmam sem volt, miről beszél, hiszen télen hó volt, nyáron pedig fecskék. Ma meg már a hobbim/hivatásom befolyásolja nagyon erősen ez a körülmény. Ha viszont őszinte vagyok sokkal később kezdődött ez a szerelem. Fiatal felnőttként húszas éveimben, főállás és a két másodállásom mellett eljártam még fesztiválokra is dolgozni, mégsem maradt pénzem kikapcsolódni egy rossz döntés (devizahitel) miatt. Besokalltam, és akkor vágtam neki a természetnek egy kis nyugalmat keresve. Az Erdő Ízei projektem pedig kb. két éve álmodtam meg. A főállás mellett mostanra tudtam mindent összeszervezni. Megfelelő iskolát keresni. A tanfolyam évente egyszer indul. Levizsgáztam. Az engedélyeket is – agrárkamara, erdőbérletek, Nébih stb. – össze kellett rakni. És amire büszke vagyok: mindent magam csinálok! Az alapanyagok gyűjtését, a termékeim gyártását, csomagolását, a weboldalt, a képeket, a tervezést és sorolhatnám… Kerülgetem mellette azért a kezdő vállalkozók buktatóit, mint pl. azt, hogy ne kopjanak le a címkék, legyen fenntartható a fűszeres sók készítése időben, mennyiségben stb. Az a „titkos” vágyam, hogy egyszer főállássá nője ki magát ez a kézműves kisvállalkozás.
– Belekóstolhattunk Az Erdő Ízeibe például a mesenapon, a Csűr Fesztiválon. Milyenek a visszajelzések?
J. Z.: Nagyon motiválnak! Fontosnak tartom a társadalmi szerepvállalást és az edukáció erejét, pláne egy ilyen jó kis közösségben, mint Maglód. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan viszonylag nehéz témában, mint a mikológia, el tudom érni az embereket. De a gyerekek nyitottak, és általuk a szülők is érdeklődni kezdenek. Hiszem, hogy a Jóisten mindent megadott nekünk ehhez az élethez, gondoskodik rólunk: a természet tele van ehető kincsekkel, gyógynövényekkel és minden olyan lehetőséggel, ami segítene fenntarthatóbban élni ebben a világban. Fontosnak tartom átadni ezt a tudást, ezeket a gondolatokat másnak is, akár az olyan rendezvények keretén belül, mint az előadásom volt, akár egy-egy beszélgetés alkalmával vagy akár Az Erdő Ízei termékeimen keresztül.
A weboldalon nemcsak bevásárolni vagy totózni lehet, hanem cikkek is segítenek gondolatokat ébreszteni. Aki pedig bele szeretne kóstolni – kicsit másképp, ugye! – a természetbe, annak ott vannak a receptek: az újragondolt zsíroskenyértől a medvehagymás tojáskrémig, a magyaros csipetkés vargányalevestől a gombafasírtig, a pirított gombás tésztától a… – nem folytatom: www.azerdoizei.hu. Egy maglódi szerelemprojekt tanúi és részesei lehetünk, akár mostantól.
Varga Zoltán
