November 9-én hálaadó istentiszteletre gyűltek össze templomukban a maglódi evangélikusok és vendégeik. Istennek mondtak köszönetet azért, hogy őseik 250 évvel ezelőtt tették le lelki otthonuk alapkövét.
Az istentisztelet ünnepélyes bevonulással kezdődött. Németh Mihály lelkészt és Kérges László felügyelőt Kiss Péter és dr. Galambos Attila oltár körül szolgálatos férfitestvérek kísérték. Előttük pedig Meglécz Béla és felesége Meglécz Béláné, Erzsébet maglódi népviseletbe öltözve hozták be Isten házába a gyülekezet legrégibb úrvacsorai kelyhét és az úgynevezett „periratot”. Ez az 1773-tól jegyzett írás annak a templompernek a dokumentuma, melyet a maglódi templom tulajdonjogáért folytattak az ecseri katolikusok és a maglódi evangélikusok. A templomper megnyerését követően a következő bejegyzést rótta fel a krónikás: „Miután sikeresen leküzdöttük a nehézségeket és megszereztük a királyi engedélyt, az anyagi természetű dolgokkal foglalkoztunk. Találtunk egy követ a karzattól észak-nyugatra, és ama sziklákat puskaporral széttörtük. Ezután összegyűltünk, és 1775. október 16-án, Szent Gál ünnepén a nép jelenlétében először is letettük az alapkövet.”
Az ünnepi istentisztelet kezdetén, az arra való hangolódást segítve, Turcsik Mátyás és Petrovics Fanni negyedikes hittanosok szavalták el Túrmezei Erzsébet „Otthonom a templom” című versét úgy, ahogyan hitoktatójuk, Szeberényi Lászlóné Marika néni készítette fel őket. „Otthonom a templom. / Ajtaján belépve mindig hazaérek, / Ismerősen csendül fülembe az ének, / Mintha minden hangja simogatás lenne! / Égi Atyám keze simogat meg benne” – hangzott a vers bizonyságtétele a gyermekek hangján. Az orgonánál dr. Petrovics Erika kántor segítette a gyülekezetet, hogy éneke az égig szálljon. A gyülekezet által alapított Magdala Ökumenikus Kórus, Simon Barbara karnagy vezetésével dicsőítette Istent.
A liturgia olvasmányait az Efezusiakhoz írt levél 2. részéből és Máté evangéliuma 7. fejezetéből Bártfai Gyöngyi és Bártfai-Gerőcs Gyöngyi (anya és leánya) olvasták fel: „…ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik”; „…a bölcs ember kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.”
Miközben a gyülekezet a „Ki dolgát mind az Úrra hagyja, és benne bízik szüntelen, azt ő megőrzi és megtartja sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már” kezdetű korált énekelte, a hittanosok Nagyné Burian Mária hitoktató vezetésével gyermekbibliaköri foglalkozásra mentek a parókiára.
Németh Mihály lelkész igehirdetését a 250 évvel ezelőtti alapkőletételi „rövid, de igen komoly” beszéd textusára építette fel Sámuel próféta könyve 7. részének 12. verséből: „Eben-Haézer – Mindeddig megsegített minket az Úr!” Prédikációjában elmondta, hogy a maglódi gyülekezet feladata ezen az ünnepen kettős. Visszatekintve az elmúlt két és fél évszázadra hálaadással kimondani azt, amit az akkor élt nemzedék, a templomnak alapot vető Sztankovits Sámuel lelkész vezetésével ki tudott mondani: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” A jelenben pedig szóval és élettel kell hirdetniük kortársaik felé, hogy építsék hitüket és életüket arra, akire ez a templom és ez a gyülekezet ráépült: Jézus Krisztusra!
Az igehirdetést a konfirmandusok bemutatkozása követte. A maglódi egyházközségben mintegy két évtizede alakult ki az a szép szokás, hogy bemutatják a gyülekezet tagjainak a konfirmációra készülő fiatalokat, akik dr. Fabiny Tamás püspöktől és dr. Fábri György egyházkerületi felügyelőtől Bibliát kaptak ajándékba, hogy Isten Igéje legyen tanulmányaik, hitük és életük alapja. Miután a 12 konfirmandus felsorakozott az oltár előtt Kérges László felügyelő köszöntötte őket abban a reménységben, hogy beépülnek a gyülekezet élő templomába.
A maglódi lutheránus ősök nyelvén, szlovákul, énekelt Miatyánk után az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű evangélikus himnusz hangjai töltötték be az ódon falakat.
Az ünneplő gyülekezetre a maglódi ökumenikus lelkészkör tagjainak – dr. Lengyel Zsolt római katolikus plébános, Bálint Klára nyugdíjas helyettes és Krisztován Klaudia beosztott református lelkésznők – nevében Krisztován Márton beosztott református lelkipásztor kérte Isten áldását. Flander Zoltán a felvidéki (szlovákiai) evangélikus testvérgyülekezet, Gömörhosszúszó (Dlhá Ves) felügyelője, párhuzamot vonva a két gyülekezet története és sorsa között, mondott köszöntést, és fejezte ki reménységét a 2012 óta működő partneri kapcsolat folytatódásában és erősödésében.
A magyar nemzeti Himnusz eléneklése előtt a gyülekezet lelkésze még egyszer kihívta a konfirmandusokat az oltár elé, hogy megmutassa nekik Fabók Zsófia cukrász cukormassza bevonattal készült templommakettjét, valamint átadja nekik a Fazekas Éva presbiter által írt „alapköveket” melyen a nevük, az ünnep időpontja és az igehirdetés alapigéje olvasható.
Végül a lelkész felolvasta a 250 évvel ezelőtti alapokirat szövegét, kiemelve annak két sorát, mely a növekedésről és Jézus országlásáról szól: „az ágostai hitvallás maglódi egyházának növekedése érdekében… ezt a követ az evangélikus imaház kibővítésére helyezték el Jézus országlásának 1775. évében, október hónap 16. napján.”
Az ünnepséget – amelyért Varga László gondnok vezetésével sokan fáradoztak az azt megelőző gyülekezeti takarító napokon – a hívek felajánlásából gazdagon terített asztalok mellett megtartott szeretetvendégség zárta.
Isten adjon növekedést és Jézus országlásának megtapasztalását a Maglódi Evangélikus Gyülekezetnek!
* * *
Utóiratként? Álljon itt a „periratból” az 1775. október 16-ai bejegyzés az alapkőletételről Tuza Csilla fordításában:
„Miután sikeresen leküzdöttük a nehézségeket és megszereztük a királyi engedélyt, az anyagi természetű dolgokkal foglalkoztunk. Találtunk egy követ a karzattól észak-nyugatra, és ama sziklákat puskaporral széttörtük. Ezután összegyűltünk, és 1775. október 16-án, Szent Gál ünnepén a nép jelenlétében először is letettük az alapkövet. Az alapok körül állt a tekintetes és tiszteletreméltó Szentmiklósi és Óvári Pongracz Boldizsár, Junck József pesti kőművesmester, Hocker József ácsmester szintén Pestről, és Sztankovits Sámuel lelkész, aki röviden, de igen komolyan szólt a jelenlévő néphez Sámuel 1. könyve VII. rész 12. verséből. A keleti szegletkőre a következő feliratot helyezték el:
A Szentháromság nevében szerencsésen uralkodó legszentebb császári-királyi és apostoli Felség, a legjóságosabb és legkegyelmesebb Anya, Mária Terézia, valamint a legfelségesebb római császár, II. József, a Magyar Szent Korona országainak törvényes örökösének idejében,
továbbá az ágostai hitvallás maglódi egyházának növekedése érdekében, a tekintélyes és tiszteletre méltó Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Boldizsár úr, és a tekintetes vármegye több táblabírájának és első ülnökének védnöksége alatt,
tisztelendő Sztankovits Sámuel úr, Isten Igéjének Szolgája, a tiszteletreméltó Andrási Ábrahám úr iskolamester, Patsik András bíró, Boldis János írnok, Nagy János és Berecki András templomszolgák jelenlétében.
Ezt a követ az evangélikus imaház kibővítésére helyezték el Jézus országlásának 1775. évében, október hónap 16. napján.”
Németh Mihály evangélikus lelkipásztor
Fényképek: Kérges Dániel László
A L’udové noviny (a magyarországi szlovákok portálja) november 16-ai cikke az ünnepi istentiszteletről: https://www.luno.hu/index.php/aktuality/aktuality-nabozenstvo/33380-a-potia-to-pomahal-nam-hospodin?fbclid=IwY2xjawOHF-FleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBQcmN5TE0zZVhxM3VrVmxRc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MghjYWxsc2l0ZQEyAAEekRruLqSHaCTaGzsb0nWioVW78-WNQ9ad4o_Jk0wLNmO1lcht2hhqe9IP9jc_aem_dvhAo0dlb77nEUOGnhlluQ
