Ha fa lennél, milyen fa lennél? – kérdezem mai riportalanyom. „Tölgyfa lennék, azért, mert hosszú időn keresztül fejlődik, szívós és nagyon sokáig él” – válaszol nevetve Szabó Gábor dísznövénykertész, általános kertésztechnikus, virágkötő, okleveles biogazda, miközben egy parkban, fák alatt beszélgetünk. Négy szakma, négy nézőpont ugyanarra a világra, amely egyetlen, nagy tanulási folyamat. Szóba hozzuk a kezdeteket, a kertészkedés örömeit és azt is, hogy mit taníthat nekünk a természet, ha jól figyelünk rá. Gábor a tulipánokkal együtt született Békés megyében, Békés városban, a Körös partján. Gyerekkorában jött a nagy szerelem, a kaktuszok világa, azokat gyűjtötte, szaporította.
– Miért a kaktusz?
– A kaktusz aránylag egyszerűen, könnyen tartható növény. Ugyan szúrós a külsője, de ha kivirágzik, gyönyörű. Akkoriban döntöttem el, hogy én dísznövénykertész leszek. Szépen épült is a kertészkarrierem, hiszen 1997-ben már őstermelő voltam. 1998-ban pedig pályázatot nyertünk a húgommal az Életpálya Alapítvány „Keressük 1998 legígéretesebb fiatal vállalkozóját” versenyben. Mindeközben elvégeztem a Kertészeti technikumot Gyulán, leérettségiztem, megszereztem a dísznövénykertész képzettséget is, majd a virágkötős papírt, és elvégeztem az okleveles biogazda tanfolyamot. 18 évesen hitelt vettem fel, építettem belőle egy nagy fóliasátrat, és gyógynövénypalántákat neveltem.
–Korán beérő fiatal voltál, hogy stílszerű legyek.
– Engem nagyon elbűvölt a növényekkel való foglalkozás. Ez a szakma alkotás, értéket állítunk elő. Gondolj bele, hogy elvetsz egy pici kis magocskát, és egy hatalmas fa is lehet belőle. Termelsz valamit, amit akár meg is ehetsz. Én nagyon sokféle növényt termeltem. Volt olyan, amely általam került Magyarországra, például a cukorborsó. Senki nem ismerte itthon, nem is volt belőle vetőmag. Egy importőr azt mondta, hogy be tudja nekem hozni, de meg kell belőle vennem 25 kg-ot. Megvettem. Később ehető virágokat is termeltem. Sokféle ilyen van, az egyik az árvácska, amely kifejezetten finom, salátákban használják. A krizantémfélék között is vannak ehetők. Mindig igyekeztem újítani: olyan növényeket termeltünk, amelyeket senki nem ismert az országban. Sokáig szállítottunk például egy japán étteremnek, ők hozták nekünk a magvakat.
–Ha ilyen jól ment, miért jöttél el Békésből?
– Mindig azt mondtam, hogy nincs az a pénz, amiért én feljönnék Budapestre. Nem is a pénz miatt, hanem egy lányért jöttem el. A fóliasátrat és mindent otthagytam a szüleimnek, elölről kezdtem az életem, virágkötőként dolgoztam. Majd vége lett ennek a kapcsolatnak. Elkezdtem a kertészmérnöki főiskolát, ott megismerkedtem a jelenlegi feleségemmel, Ágnessel, és vettünk egy házat Tápióbicskén. Nagy, 3864 négyzetméteres telkünk volt, kúttal együtt. Kertészkedtünk és gyerekeket neveltünk. Három lányunk van, Blanka 20, Ancsa 19, Regina pedig 13 éves. Különleges zöldségeket, növényeket, földiepret, málnát, cseresznyét, meggyet termeltünk, és Budapesten adtuk el a biopiacon. Hajnalban, mikor apámék jöttek fel Békésből, kivittem az árut a 4-es út mellé, ők bevitték Pestre eladni, én meg tovább dolgoztam otthon.
–Kemény élet lehetett. Hogy kerültetek Maglódra?
– Akkor már bejött a képbe a kertépítés is, a munkáim nagy része Budapesten és a környéken volt. Otthon termeltem, máshol meg kertet építettem. Igyekeztem mindig több lábon állni. A lányoknak is szerettünk volna nagyobb lehetőséget adni, ezért is jöttünk el Tápióbicskéről, és 2011-ben költöztünk Maglódra, ami nagyon jó döntés volt. Annyi kertépítési munkám van, amit vállalkozóként végzek, hogy sajnos már nem tudok termeléssel foglalkozni, még magunknak sem. Viszont, azt szeretem ebben a munkában, hogy magam osztom be az időmet. A feleségem egyébként könyvelő, aki otthonról dolgozik.
–A természettel való foglalkozásból mit tudtál megtanulni?
– A természet folyamatosan megújul, ezért én is próbálok folyamatosan megújulni, keresem az újdonságokat. Például a növénytermesztés során is mindig próbáltam ötvözni az új technológiákat, beleépítve a régi megoldásokat is. Nagyon sokat foglalkozom beteg növények gyógyításával, főleg idős gyümölcsfák talpra állításával. Többször is előfordult, hogy egy-egy halálraítélt növényt metszéssel tudtunk sikeresen meggyógyítani. A metszés lényege, hogy az összes elhalt, sérült, beteg részt eltávolítjuk, és a növényt arra próbáljuk „kényszeríteni”, hogy hozzon új hajtásokat, mert azokkal meg tud fiatalodni.
–Az igaz, hogy a fák tudnak egymással beszélgetni?
– De még mennyire! Sokkal jobban, mint amit mi el tudunk képzelni. De nem csak egymással tudnak beszélgetni. A talajban nagy élet folyik, ami nekünk – innen, felülről nézve – fel sem tűnik. Nemcsak a gyökéren keresztül kommunikálnak, hanem a talajban lévő gombákkal is. Egy kockacukor méretű talajban kétmilliárd élőlény van. Addig, amíg a talaj nincs jó állapotban, a bele ültetett növényeink sem lesznek jó állapotban. Én nemcsak a növénnyel foglalkozom, hanem a talaj összetételével, mikrobiológiájával is. A növények türelemre tanítanak minket, hiszen egy fás szárú növény – de akár egy lágy szárú is – van, hogy 10 vagy 15 év múlva fog virágot hozni. Minden évben elölről kezdjük a gondozást, de ez nem kudarc, hanem ajándék.
–Mi a legnagyobb hiba, amit el szoktunk követni a kertben?
– A legnagyobb probléma az ego szokott lenni, az, hogy „én majd ezt akarom”. Ez nem így működik. Minden kertnek megvan a saját mikroklímája, mikrobiológiája. Minden kert más és más. Valamennyit lehet változtatni rajta erős korlátokon belül, de nem minden kertben lehet mindent megcsinálni. Ami az én kertemben működik, az nem biztos, hogy a másik kertben is működik. Tudnunk kell, hogy melyik növénynek mivel tudjuk beindítani az immunrendszerét. A probiotikus növénykondicionálótól kezdve nagyon sok ásványi anyag van, amivel tudunk segíteni. Ha valami nem nő, nem biztos, hogy beteg, lehet, hogy csak máshol lenne jó helye.
–Mit jelent a húsvét egy kertésznek?
– A húsvét az egyik legszebb ünnep, hiszen feltámad a természet is. Nekem a húsvét mindig a tulipán, a tavaszi hagymások, a jácint, a barka, a fűz. Régen jácintillatú volt a locsoló kölni, és fűzből készültek a kosarak. A fűz magas koncentrációban tartalmazza a gyökeresedést serkentő indol-vajsavat (IBA) és szalicilsavat. Ha vízbe teszem a fűzágat, hagyom benne, abban a vízben bármely más növény is kigyökerezik.
– Régen Maglódnak fejlett mezőgazdasága volt, sok család abból élt, amit megtermelt a földeken. Vajon visszatérhetünk-e valamennyire ehhez az életmódhoz?
– Összefogással az embereket vissza lehetne hozni a természetközeli életbe. Megtanítani, megmutatni nekik, hogy képesek megtermelni a mindennapokhoz szükséges zöldséget, gyümölcsöt, és ettől teljesen megváltozhat az életük. Nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb generáció is vágyik egy másféle életre. Kertépítő munkám során, hogy megmutassam, mindig igyekszem belecsempészni valami ehető növényt, fűszernövényt a kiskertbe, amely lehet nagyobb, de akár egy cserépnyi is. A kertnek ki kell szolgálnia az ott élő emberek igényeit. Slágernövény a földieper, a ribizli, a hagymafélék, a széles levelű ezüstfűz, amelynek a bogyója ehető, a málnára emlékeztet. De fontos, hogy ne akarjunk mindent egyszerre virágzásra bírni, mert van, ami csak jövő tavasszal hajt ki. A tavasz nem varázslat, hanem következmény: amit ősszel elraktunk, az most mutatja meg magát. A kertben és az életben is.
* * *
A tavasz minden évben arra emlékeztet bennünket, hogy a megújulás természetes része az életnek. A kertekben ez a rügyekben és a virágokban látszik, az ember életében pedig a kitartásban és az újrakezdésben. A növényekkel való munka megtanít figyelni a természet ritmusára. A kert felépítése idő és gondoskodás kérdése – és ugyanez igaz az életre is. Talán éppen ez az a szemlélet, amely végig kísérte Szabó Gábor eddigi útját is. Mert aki megtanul türelmesen várni egy mag kikelésére, az az életben is könnyebben hisz az új kezdetekben.
Poór Mara
A Staféta rovat következő riportalanyának Szabó Gábor dr. Tóth Éva fogszakorvost javasolja.
