Isten „véletlenje”, hogy idén májusban, Mária hónapjában van pünkösd, s mire az olvasó kezében tartja nyomtatott formában is ezt a cikket és olvassa, bizony már javában júniust írunk. Mégis az ünnep hatása, még itt van, az öröm és a végtelen béke, még széppé teszi napjainkat. S itt van június is, tele ünnepekkel, Úr napjával, Jézus Szíve ünneppel, papszentelésekkel, s mi, egyszerű hívők az év végi hálaadással. Hiszen nemcsak decemberben nézzük át, mi is történt velünk az elmúlt évben, hanem ilyenkor tanév végén is.
„Ez adja ritmusát életünknek, s adják ezek az ünnepek újjászületésünk örömét. Mai alkalommal a Pünkösd végtelen ereje és békéje az elmélkedésünk tárgya, persze nem feledkezve a Szentháromság ránk köszönő („Kicsipünkösd”) igazságáról. Ebben a hónapban teszi teljessé hitünket az Úr napja, s mint záró akkord fejezi be húsvéti szent időnket” – idézek a 2021-es pünkösdi cikkemből, ami ma is aktuális.
Három apró gondolattal szeretném Önöket megajándékozni, elsősorban Jézus édesanyjával, május asszonyával, a Szentlélek pünkösdi tüzével, s egyben a plébániánkon a Lélekben élő, s közösségünkben zajló kurzusprogramokkal, ahol az életek változnak, Krisztust tapasztalnak, és a béke és a megmagyarázhatatlan öröm állandó jelenlétének birtokosai életükben.
Május asszonya Mária. Minden hónapban kékké válik egy kicsit az otthon, a templom, hiszen Mária színe a kék, és így mintha hívnánk őt: térj be hozzánk Isten Anyja, Mária! „Mária titka abban áll, hogy engedte Istent cselekedni az életében. Mindent elfogadott, ami történt vele, nem lázadt, nem tiltakozott, nem próbálta kikerülni a nehézségeket. Egyszerűen nem akarta irányítani az életét, hanem Istenre bízta. Nem akart mindent érteni és átlátni, csak viszontszeretni az adott helyzetben: a születésnél, amikor nem volt szállás; a menekülésnél Heródes elől; mikor nem találták a gyermek Jézust; a kereszt alatt. Egyedül Istenre figyelt, akinek megtestesítője az ő fia, Jézus volt. Ezért tiszteljük őt Jézus első és legtökéletesebb követőjeként” – idézek Regnum Christi egyik elmélkedéséből. S bár elmúlt május, de közeleg a július, ahol újra találkozunk Máriával s az ő ünnepeivel. Ezért, ha nyitott a szív és a fül, akkor bízzuk életünket újra Krisztusra, Mária segítségével.
Szentlélek pünkösdi tüze ég még lankadatlanul. Szívünkben, énekeinkben, közösségünkben, s mindenhol, ahol szeretik az Istent, s életük része Ő.
„A Lélek: Isten-útitársunk” – ez a mondat adja lényegét e gondolatnak. Az az isteni Személy, aki ajándékot osztogató, „Vigasztaló”, éltető erő, talpra állító, megújító, aki ma velünk van, s adja örömét minden nap, ha nem megyünk el észrevétlen mellette. 7 ajándéka, 9 adománya és 12 gyümölcse reményt és lelkesedést ad, a megbocsátás ízét és azt az éhséget, ami mindig közelebb visz Jézushoz, az Egyházhoz, s az emberekhez. „Pünkösd, Jézus Lélekben való eljövetele. Az a bizonyos nap, amelyről Jézus beszél, a nagy megvilágosodás, az igazi tudás napja: pünkösd ünnepe. Ekkor Jézus hatalmas, új módon jön el, és a Szentlélek által beteljesíti ígéretét: mi benne leszünk, ő pedig mibennünk. Ezért ígérte meg tanítványainak az utolsó vacsorán, hogy elküldi nekik a Vigasztalót, az igazság és tudás Lelkét. Az Úr erőben való visszatérésének napja: pünkösd ünnepe” – lelkesít bennünket Barsi Balázs OFMatya.
Aztán milyen megerősítés, amit dr. Török Csaba atya ír: „Erő, bátorság és tettrekészség veszi át a gyöngeség, a félelem és a bénultság helyét, és ezáltal megszületik az Egyház. Az időknek, amikben élünk, megvannak a maguk jelei és kérdései, amelyekre csakis az evangélium igazsága ad választ. A világnak szüksége van olyan emberekre, akik engedik, hogy szívüket Krisztus Lelkének az ereje és kegyelme alakítsa.” Van-e közöttünk olyan ember, aki engedi, hogy Krisztus formálja?
„Jézus nem hiteget, hanem felkészít. Aki hűséges marad, az nem egyedül küzd, mert mellette ott van a Vigasztaló, a Lélek, aki tanúságot tesz Jézusról, és bennünk is tanúságot tesz az igazságról. Az Igazság Lelke velünk van” – idézem végül Horváth István atyát.
Most, amikor írom a cikket pünkösd előtt vagyunk még. Vágyakozunk, várakozunk, izgalommal és nagy kíváncsisággal, vajon mivel lep meg idén Isten Lelke.
Lélekben élő közösségvan, működik a plébánián, s találkozik rendszeresen az a közel 30 olyan felnőtt, akik elvégezték az Alpha kurzust, és ez a kurzusnak nevezett „hitébresztő” adott olyan kegyelmeket a plébánia híveinek, akik már nem megszokásból járnak a templomba, akik nem azért jönnek, mert „letudom” a kötelességemet, hanem mert megérezték Krisztus jelenlétét, megtapasztalták a Szentlelket, és buzgón, rendületlenül jönnek keddről keddre olvasni közösen Máté evangéliumát, vagy csak vágynak a közösség megtartó erejére, ahol őszinték lehetnek, ahol mindenki azt adja, amire hívja az Úr. Van, aki szolgál, terít, van, aki süt vagy főz váratlanul, van, aki virágot hoz, van, aki takarít és mossa a terítőket, miközben zsibong a tér. Majd lecsendesülve imára fakad mindenki. S fakad az ajkakról a hála, s hallik a sírás vagy a megrendült öröm, a hozott egy hét tapasztalatából. Mindannyian átérezve annak a meglepő erejét, hogy Jézus köztünk van. Köztünk él. Ma is él!
A harmadik Alpha kurzust fejeztük be. S lettek Bétások, s szerveződik az új Alpha csoport is. Vágynak a mai emberek a lelki békére. A világ nem tudja ezt megadni. De Krisztus igen. S ennek a megtapasztalása a Lélek ajándéka. No ez a kegyelem. S el ne felejtsem a Gamma csoportot is, amely már több, mint 10 éve működik a plébániánkon. Lassan nagyszülők már… Mégis, az ő nyitott és lelkes szívük adta-adja az erőt, hogy fiatalodjon az Egyház. S lám, fiatalodik. Hogyan tapasztalták meg Jézus és a Lélek közelségét? A Mátrába mentünk 3 napra. S a közbeeső napon egy órát egyedül töltöttek az erdőben 10 kérdéssel, ami így igazán megrázó volt. Talán az egyiket, a 6.-at ide is írom: Keress valamit a természetben, ami törött vagy sebzett!Repedt kéreg, letört ág, száraz levél. Kérdés: Hol akarod az én sebeimet életté formálni? Mindenkinek vannak sebei. Jézus gyógyítja. Életté formálja. S jöttek a kérések, vágyak, Jézus kezébe helyezések… S megérkeztek a közbenjáró imádkozók, és tettük le nehézségeinket, kértünk imát, ki ezt, ki azt. De legfőképpen, hogy legyen velünk. Maradjon velünk! Miközben a gitárosok éneke dicsőítette az Istent, addig a Lélek szele ott süvített. Bennünk. Gyógyultan jöttünk haza. Szárnyalva és mosolyogva. Megszabadulva kötözöttségeinkből. Nem-e ez a pünkösd lényege? S a választ a végén Barsi Balázs OFM adja: „Az Egyház élete szakadatlan pünkösd: a Szentlélek szüntelenül munkálkodik, hol látványos, szinte viharos módon, hol pedig rejtetten, a szívek mélyén. S ha már senki és semmi mást nem akarunk birtokolni, csak őt, akkor végül ő vesz egészen birtokba minket, és megtapasztaljuk azt az örömöt, mely nem ebből a világból való, mert csak Isten adhatja meg azoknak, akik megnyitják előtte szívüket.”
Fülöp Krisztina katekéta
Fejes Árpád fotói
