„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.” (Gárdonyi Géza)
Együtt mordultunk, vidáman mordultunk, meghatottan mordultunk, magyarul mordultunk – mert megtehettük, meg is kellett tennünk, és mert együtt lehettünk Krisztus szeretetében a nemzet érdekében.
