Szeptember 19-én történelmi jelentőségű napnak lehettek tanúi mindazok, akik részt vettek a „Együtt építjük!” Egyházmegyei Jubileumi Napon, amelyet a Váci Egyházmegye fennállásának 1000. évfordulója alkalmából rendeztek meg Vácon. Az egész napos programsorozat családi eseményekkel, ünnepi szentmisével, püspöki beszélgetéssel és nagyszabású történelmi játékkal idézte fel az elmúlt 1000 év múltját és üzenetét.
Sok maglódi számára ezért a rendezvény nem egyszerű egyházi esemény volt, hanem egy olyan ünnep, amelyben saját közösségünk története és identitása is visszatükröződött. Több maglódi szerepelt az esti előadásban, és Maglód neve is elhangzott ott.
A nap egyik csúcspontja a délutáni hálaadó szentmise volt, amelyet a váci székesegyházban mutatott be Marton Zsolt püspök az egyházmegye papságával együtt.
Különösen nagy érdeklődés övezte az esti történelmi előadást, amely 14 jelenetben mutatta be az egyházmegye ezeréves történetét. Az előadásban 540 amatőr szereplő vett részt, köztük sok maglódi. A nézők előtt megelevenedtek a magyar történelem és egyháztörténet fontos korszakai: Szent István király korától kezdve a tatárjárás és a török hódoltság időszakán át egészen a 20. század megpróbáltatásaiig. 2000 széket helyeztek el a téren, de ez is kevés volt. Mi is a fűre telepedve néztük végig a műsort, amelynek a végén Marton Zsolt áldotta meg a szereplőket és a közönséget is.
A produkció egyik legszebb üzenete számomra az ökumenikus nyitottság volt. Az előadás során nemcsak a katolikus hagyomány kapott hangsúlyt, hanem megjelentek az evangélikus lelkipásztorok is, ami jól szimbolizálta, hogy a keresztény felekezetek sok tekintetben közös örökséget hordoznak. Maglódról nézve ez különösen fontos üzenet, hiszen településünkre is régóta jellemző a különböző keresztény közösségek együttélése és együttműködése. Az ilyen gesztusok azt mutatják, hogy a múlt tisztelete mellett a jövő építésének alapja a párbeszéd és a kölcsönös megbecsülés.
A jubileumi nap egyik legemberközelibb eseménye az a beszélgetés volt, amelyen Beer Miklós nyugalmazott váci püspök és Marton Zsolt jelenlegi megyéspüspök osztották meg gondolataikat. A szervezők szándékosan nem hivatalos konferenciát vagy előadást szerveztek, hanem olyan találkozást, amelyben két generáció, két életút és két püspöki szolgálat tapasztalata találkozott.
Maglódi szemmel talán mégis a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor az ünnep során újra és újra tudatosult: a váci püspöki szolgálatot ma egy olyan ember tölti be, akinek életútja szorosan kapcsolódik közösségünkhöz. Marton Zsolt személyében sokan azt látják, hogy a helyi gyökerek és az egyetemes egyházi küldetés nem egymással szemben álló valóságok, hanem egymást erősítő értékek. Egy maglódi fiatal számára különösen inspiráló lehet annak megtapasztalása, hogy a szülőföldről indulva milyen jelentős szolgálatot lehet vállalni az egyházban és a társadalomban.
A váci millennium nem csupán egy kerek évforduló volt. Inkább emlékeztető arra, hogy a hit, a közösség és az összetartozás értékei egy évezreden keresztül képesek voltak megtartani embereket és településeket. Maglódról tekintve öröm és büszkeség, hogy ennek a történetnek mi is részesei vagyunk, és hogy az ünnep középpontjában olyan püspök állt, aki magával hozta szülőföldjének értékeit a szolgálatába. Ez adhat reményt arra, hogy a következő ezer év is közösséget építő, egymásra figyelő, keresztény értékeket hordozó időszak legyen.
Kérges László
Az „Együtt építjük” előadás maglódi szereplői voltak: Anka Kata, Bácskainé Lakner Erika, dr. Fülöp Krisztina, Homa-Bálint Kornélia, Komlódi Zoltánné, Máhr Alexandra, Milyán Mihály, dr. Papp György, Szénási Botond, Szénási Réka, Szénásiné Komlódi Veronika, Szombati Mihály, Teplán Róbert.
A MAKSZ is együtt építette
Az idén 1000 éves fennállását ünneplő Váci Egyházmegye Jubileumi Napjának keretében rendezték azt az Együtt építjük c. előadást a Váci székesegyház előtti téren, amely történelmi képekben dolgozta fel ezt az 1000 évet.
A Maglódi Amatőr Keresztény Színjátszó Kör (MAKSZ) is kapott lehetőséget, felkérést a szereplésre. Mivel ez az előadás a katolikus egyházmegye történetét dolgozta fel, nem tudtam, hogy evangélikusként részt vehetek-e egyáltalán rajta. A szervezők azonban nem zárkóztak el az ökumenikus részvételtől, így jelentkeztem én is. Sokszorosan nem bántam meg!
A MAKSZ-ban komoly és őszinte római katolikus vallású embereket ismertem meg. Aztán a közel 500 szereplőt megmozgató színdarab is kíváncsivá tett, és hatalmas élmény is volt. A jelmezek felvétele több helyszínen zajlott, de akik több jelenetben is szerepeltek, azok mind a székesegyházban cserélték le a jelmezüket. Azt láttam, hogy mindenhol különböző korhoz tartozó ruhakupacok hevernek, a hangzavarban előttem (azt hiszem) honfoglalás kori ruhákba öltözött gyerekcsoportok rohangálnak, az egyik közülük egy barokk kori ruhakupacon átgázol, felnőttek próbálják egymást és a rohangáló gyerekeket túlharsogni… Számomra mindez zűrzavaros volt. És ez volt a főpróba!
Nem tudtam, hogyan fog ez egy egésszé összeállni, de végül mégis megtörtént! Amikor lehetőségem volt, néztem a próbát, és egy kicsit sajnálom, hogy nem láthattam nézőként egyben az egész színdarabot. De szereplőként is fantasztikus érzés volt!
Az előadás végén a székesegyházban volt a szereplőknek egy közös hálaadás és a végén egy ének. Nem ismertem ezt, amit közel 500-an énekeltek, megfogva egymás kezét, enyémet is. Megható volt. Akkor ott evangélikusként hálás voltam Istennek, hogy ennek a napnak részese lehettem.
Milyán Mihály
