Bezzegh István, Maglód rendszerváltás utáni első polgármestere 75 éves korában elhunyt. A család engedélyével a június 10-ei temetésen a Lengyel Zsolt atya által elmondott gyászbeszédet közöljük.
Bezzegh István szerette az életet. A család volt a mindene.
Szülei igazi túlélők voltak. Édesapját, aki főkönyvelő volt, orosz munkatáborba vitték, majd holtnak nyilvánították, ő azonban 5 év után hazagyalogolt a Gulagról. Két gyermeke született: Mária és István.
Bezzegh István élete első 35 évét Budán töltötte, a vízi sportokkal való, élete végig kitartó szenvedélye is innen indult. A Komjádi uszodában Széchy Tamás edző felügyelete mellett rótta a métereket, aki pillangó-világbajnokot akart belőle nevelni. Született tehetség volt, élsportoló. A szíve azonban nem bírta, és a kajakozás felé vette az irányt. K1 és K2 kategóriában magyar bajnok lett, olimpiai kerettag volt, azonban az olimpiára nem jutott ki, a szíve ezt sem hagyta. A katonaéveiről rengeteg történetet mesélt, életre szóló barátságai is innen voltak. A katonaság alatt felerősödött a villamosság iránti érdeklődése: elektroműszerész lett, majd elvégezte a Kandó Kálmán Főiskola üzemmérnök szakát, majd a műszaki tanár szakot is. Először elektroműszerészként, majd villamostantanárként dolgozott a Bagi Ilona Szakközépiskolában. Imádott tanítani, a szenvedélyévé vált. Később mégis restaurálással foglalkozó vállalkozásba kezdett.
A 35. születésnapjára a családjától görögországi utazást kapott ajándékba, ez később sorsfordítónak bizonyult. Ahogy mesélte, Antónia megbotlott a tűsarkújában az Akropoliszon, szerencsére, mert így észrevette, hogy lentebb is van élet – lévén István fél fejjel alacsonyabb volt, mint (Horváth) Antónia. A botlásból görögországi randevúk, a randevúkból olaszországi körutazás, abból pedig szerelem szövődött. 43 évet éltek le együtt. Budán és Pesten, Csepelen és Maglódon. Végig a rakpartokon, a Körszálló tetején bulizva és táncolva, egymást imádva, hajnalig sétálva, éjszakákat átbeszélgetve, az országot pedig átevezve és -sátorozva – a Zöld Békából indulva minden alkalommal. Antónia István hatására kezdte el a tanárképzőt, és találta meg ő is hivatását, a tanítást.
1985-ben született meg lányuk, Kata, majd a család Maglódra költözött, ahol István lett a település első polgármestere. Antónia pedig közel 30 évig az akkor még Maglódi Általános Iskola – azóta Vermesy Péter Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola kémia–biológia–mentálhigiéné szakos felső tagozatos pedagógusa lett. 1987-ben megérkezett a családba Toma. A születésekor nagy volt a meglepetés, mert a kor ultrahangos készülékei nem voltak tökéletesek, és lányt vártak. Tomát követte Attila 1990-ben, majd a legkisebb „királyfi”, Istu 1995-ben.
István 1990–2002 között töltötte be a polgármesteri tisztséget. Ebben az időszakban valósultak meg a település fejlődését elindító beruházások: kiépült a gáz- és a telefonhálózat, a víz- és csatornarendszer. Ekkor vette kezdetét az aszfaltozási program is. Megépült az új óvoda, kibővült a nyaralói iskola, megszületett a tornacsarnok és az egészségügyi központ. Megújult a művelődési ház, a könyvtár, elkészült az Árpád-park. A polgármesteri évek után azonban visszatért a pedagógiához, később pedig mérnökkét dolgozott egészen 2025 végégig.
István 12 évig volt Maglód polgármestere, ezalatt az idő alatt a házaspár elválaszthatatlan volt. Mindenhova együtt mentek, mindenhol hajnalig táncoltak, István minden vasárnap virágcsokrot vitt Antóniának. A nyarakat Cserkeszőlőn töltötte a család – ide értve minden létező háziállatukat is –, amire a gyerekek fiatalkoruk legszebb időszakaiként emlékeznek vissza. A nyaralókba mindig velük tartottak a gyerekek barátai is. Mi több, a maglódi ház pincéje volt mindegyik gyerek bulibázisa is. Később a cserkei nyarakat a dunaiak váltották fel, és a család visszatért az evezéshez és a kajakozáshoz. Többször jártak Horvátországban kisbusszal. István és Antónia pedig minden évben elszökött kettesben néhányán napra, töltekezni.
István szeretett az emberekkel beszélgetni. Szerette a jó magyaros ételeket, a nagy családi ebédeket. A krémest. A természetet. A vizet. A Piedone-filmeket. A kutyusát, Fifit.
István! Az örökséged a gyermekeidben tovább él. Az, amilyen emberré váltak, megmutatja, ahogyan neveltétek őket. Antóniával idén lett volna a 41. házassági évfordulótok, de ezt már csak lélekben ünnepelhetitek együtt. Kata, Toma, Attila és Istu a legerősebb szövetségesek, és ezt a szövetséget tovább erősíti Péter, Erik és Anita, őket támogatva. Ők mind búcsúznak Tőled.
Legyen Neked könnyű a föld!
