A maglódi szív

Kérges László polgármester beszédét közöljük, amely augusztus 19-én hangzott el a MagHázban tartott városi ünnepségen.

Szívünkben is maglódiak vagyunk?

Tisztelt Ünneplő Maglódiak! Kedves Maglódi Barátaim! Szeretettel és tisztelettel köszöntelek Benneteket, Önöket nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án, amikor államalapító Szent István királyunkra emlékezünk, és amikor hálát adunk az új kenyérért. A mai nap az, amikor végig gondolhatjuk, milyen örökséget kaptunk elődeinktől, és milyen örökséget hagyunk majd gyermekeinkre.

Ez a nap egyszerre szól a múltról, a jelenről és a jövőről. Szól azokról, akik előttünk jártak, azokról, akik ma építik közösségünket, és azokról, akik majd utánunk viszik tovább Maglód és Magyarország történelmét.

Az ünnepnapok, amikor nem nyom minket a munka terhe, alkalmat adnak arra, hogy egy pillanatra megálljunk a hétköznapok rohanásában. Félretegyük azokat a vitákat, amelyek elválasztanak bennünket, és felidézzük mindazt, ami összeköt minket. Hiszen nemzetként, városként és közösségként sokkal több a közös történetünk, mint amennyi a különbség közöttünk.

Augusztus 20-a legfontosabb üzenete talán éppen az, hogy a megmaradás és a fejlődés soha nem magától értetődő. Azért minden nemzedéknek újra és újra meg kell dolgoznia. Szent István király sem egy kész, biztonságos országot vett át. Egy változó, bizonytalan korban hozott nehéz döntéseket. Olyan döntéseket, amelyeknek következményeit évszázadokon át viselte a magyar nemzet.

Amikor történelmünkre tekintünk, hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy az egyik oldalnak igaza volt, a másiknak pedig nem. Azonban a történelem ennél sokkal összetettebb. István és Koppány alakja sem pusztán két ember története, hanem két különböző szemlélet találkozása.

István a szervezett államot, a hosszú távú stabilitást, az európai kapcsolódást és a jövő építésének felelősségét képviselte. Felismerte, hogy a magyarság fennmaradása érdekében alkalmazkodni kell a változó világhoz, intézményeket kell létrehozni, törvényeket kell alkotni, és olyan kereteket kell teremteni, amelyek generációkon át biztosítják a magyarság létét.

Koppány ugyanakkor az ősi hagyományokhoz való hűséget, az addigi közösségi szokások tiszteletét, az identitás megőrzését és a múlt értékeinek védelmét jelenítette meg. Ő is a magyarság jövőjéért aggódott, de más úton képzelte el annak biztosítását.

Több mint ezer év távlatából talán azt mondhatjuk, hogy egy felelős vezetőnek mindkét szemléletből tanulnia kell. Mert nem lehet jövőt építeni gyökerek nélkül, de nem lehet pusztán a múltból sem megélni. A hagyomány és a fejlődés nem egymás ellenségei. Akkor járunk helyes úton, ha képesek vagyunk megőrizni azt, ami érték, miközben nyitottak maradunk a változásra.

Kérges László beszédet mond augusztus 20-a alkalmából a MagHáz Színháztermében; Veres Violetta, az ünnepség háziasszonya;
Patai Anna dalcsokrában a Magyarország-dal kapta a legnagyobb tapsot:
„Van egy ország, / ahol álmomban jártam: / Magyarország, / ahol az arcodban láttam / a magam arcát.”

Ez az igazság nemcsak országos léptékben érvényes, hanem itt, Maglódon is.

Településünk bizonyítéka annak, hogy a fejlődés és a hagyomány tisztelete kéz a kézben járhat. Maglód nem egyik napról a másikra lett az a város, amelyet ma ismerünk. Nem egyetlen beruházás, nem egyetlen vezető, és nem egyetlen korszak eredménye formálta olyanná, amilyen ma.

Maglód generációk munkájából épült fel. A földművesekéből, akik megművelték a határt. A családokéból, akik házakat építettek, és közösségeket szerveztek. A pedagógusokéból, akik tudást adtak át. Az iparosokéból és vállalkozókéból, akik munkát teremtettek. A civil szervezetekéből, sportolókéból, egyházi közösségekéből és önkéntesekéből, akik minden korszakban hozzáadták saját értékeiket a falu, aztán a város életéhez.

Településünk mindig képes volt alkalmazkodni a változó körülményekhez. Túlélt háborúkat, politikai rendszerek váltakozását, gazdasági nehézségeket, társadalmi átalakulásokat. Minden korszaknak voltak kihívásai, de mindig voltak maglódi emberek, akik nem a problémákat keresték, hanem a megoldásokat.

A város története sokkal hosszabb, és a jövője is sokkal hosszabb lesz annál, mint ameddig egy-egy választási ciklus tart.

A városvezetés felelőssége pedig nem az, hogy 4-5 évre tervezzen. A városvezetés felelőssége az, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek 10, 20 vagy akár 50 év múlva is szolgálják a közösség érdekeit.

Ez nem egyszerű feladat, de hittel vallom, hogy Maglód fejlődésének legfontosabb alapja nem a pártpolitikai érdek, hanem a helyi érdek. A járda ugyanis nem baloldali vagy jobboldali. Az út nem konzervatív vagy liberális. Az óvoda, az iskola, az orvosi rendelő, a közbiztonság vagy a közösségi tér pedig nem pártpolitikai kérdés. Ezek mindannyiunk közös ügyei. A városvezetésnek ezért elsőként mindig azt kell megvizsgálnia: mi szolgálja Maglód érdekeit?

Ez a kérdés fontosabb minden másnál.

Természetesen különböző vélemények mindig lesznek. És ez így van rendjén. A kérdés nem az, hogy vannak-e viták, hanem az, hogy a viták végén képesek vagyunk-e a közös cél érdekében együtt dolgozni.

Szent István keresztény öröksége ebben is útmutatást ad számunkra. Az államépítés nem azt jelentette, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodott. Hanem azt, hogy létrejött egy olyan közös keret, amelyben az emberek különbözőségeik ellenére együtt tudtak élni és együtt tudtak építkezni. Ezért lehetünk ma itt.

Abban együtt kell értsünk, hogy gyermekeink jövője fontosabb a napi vitáknál.

Az elmúlt évtizedek során városunk jelentős fejlődésen ment keresztül. Gyarapodott a lakossága, az infrastruktúrája, az intézményredszere, és új lehetőségek jöttek létre. A fejlődés valódi mércéje már az, hogy mennyire érezzük otthonunknak ezt a várost.

Van-e olyan közösség, amelyre számíthatunk? Van-e olyan jövőkép, amely reményt és biztonságot ad a fiatal nemzedékeknek, amelyben biztonságban nevelhetik gyermekeiket?

Minden nemzedéknek megvan azonban a maga feladata. Elődeink felépítették a várost – nekünk fejlesztenünk kell. Ők megőrizték a közösséget – nekünk erősítenünk kell. Ők átadták az örökséget – nekünk vigyáznunk kell rá, hogy tovább tudjuk örökíteni.

Kedves Maglódi Barátaim! Augusztus 20-án az új kenyeret is ünnepeljük. A kenyér nem egyetlen ember munkája. A kenyér a közös erőfeszítésünk szimbóluma. Ugyanúgy, ahogy a városépítés is.

Teplán Róbert római katolikus akolitus, Németh Mihály evangélikus lelkész és Krisztován Márton református lelkipásztor az új kenyérrel

Egyetlen polgármester, egyetlen képviselő-testület sem építhet várost egyedül. Hiszen a város nem az önkormányzat épületeiben létezik. A város az itt élő emberekben, a családokban, a közösségeinkben él. A város a közös emlékeinkben és a közös céljainkban él.

Ezért augusztus 20-án mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik nap mint nap tesznek Maglódért.

Voltak korszakok, amikor könnyebb volt a sorsunk, és voltak idők, amikor nehezebb. De a magyarság mindig akkor volt a legerősebb, amikor képes volt a közös célokat a megosztottság fölé helyezni. Ugyanez igaz Maglódra is.

A város jövőjét nem az dönti el, hogy miben nem értünk egyet. Hanem az, hogy miben tudunk együttműködni. Minden döntésnél azt kérdezzük: mi a jó Maglódnak? Ha erre a kérdésre őszintén keressük a választ, akkor jó úton járunk.

Kertész Károly-díjat kapott Gyuga-Béki Dzsennifer (Herendi Tamás alpolgármester balján), a Maglódi Domján Edit-díjjal Benedekfi Tündét jutalmazták, Szeberényi Lászlóné Maglódért Emlékéremben részesült, Bobákné Szabados Márta érdemelte ki a Dobozi István-díjat, dr. Hornyacsek Júliát szintén a Maglódért Emlékéremmel tüntették ki, dr. Únyi Zsuzsanna érdemelte ki a Pápes Tibor-díjat, a Sereg Gyula-díjat pedig Babos Ritának adták át
(Kérges László jobbján)

Kedves Maglódiak! Nemzeti ünnepünkön hajtsunk fejet államalapító királyunk előtt, és tisztelegjünk elődeink munkája előtt! Legyen bennünk István előrelátása és Koppány hagyománytisztelete.

Isten áldja Magyarországot! Isten áldja közösségünket! Isten áldja Maglód városát!

Hordozzuk ezt a szívünkben augusztus 20-án – és az év minden napján!

Trompler Ildikó országgyűlési képviselő is megtisztelt jelenlétével az augusztus 20-a alkalmából rendezett városi ünnepséget;
Kérges László és Herendi Tamás társaságában
az augusztus 20-a alkalmából kitüntetettek tiszteletére adott álló fogadáson a MagHázban

Fotó: Török Barnabás