„Postcrossing”, írom, és már el is tűntek a 20 év fölötti olvasók… (Már ha itt voltak egyáltalán.) Csak nem tán?!
A többiek viszont vagy tudják, vagy legalább érdekli őket, hogy a Portugáliából indult internetes (visszafogott) őrület valójában különleges képeslapcsere, amely egyébként külföldön a felnőttek és az idősebbek körében is népszerű. A regisztrálóknak a mágikus algoritmus „választ” egy társat a nagyvilágból, a majd milliós tagságból, akinek küldeni kell (fájdalom: postán) egy képeslapot. Amikor a címzett megkapja a remélhetőleg nem túl lapos üzenetet – de vicces, de vicces! –, ezt rögzíti az oldalon. És azzal a lendülettel a feladó címét is kisorsolja a rendszer, így „cserébe” hamarosan ő is kap egy képeslapot, remélhetőleg a legképtelenebb helyről! Ma már generációk maradnak ki a postásvárás izgalmából, pedig az felér egy Netflix-thrillerrel. Tudom. Tényleg.
Épp ebbe a szórakozásba fogott az egyébként szórakozottnak egyáltalán nem nevezhető Török Barnabás, 2,5 éve. A Szent László Gimnázium ma már 11. osztályos maglódi íródeákja részletes beszámolót közöl erről a fiatal tehetségek lapjában, amely a DUE Tallózó címre hallgat, valójában pedig válogatás az ország diáklapjaiból. Úgy tűnik, érdemes csatlakozni, mert „Magyarország egzotikusnak számít az oldalon. A weboldal legtöbb felhasználója Németországból, az USA-ból, Oroszországból, Kínából és Tajvanból van, de a toplistán Hollandia és Finnország is szerepel. Hazánkban kevéssé ismert ez a hobbi, nagyjából 200-220 aktív magyar tag van jelen az oldalon” – közli ifjú újságírónk, aki már több mint 60 lapot küldött – és kapott.
Mindebbe akkor kukkanthattam bele, amikor nemrég feltűnt a maglódi suli oldalán egy eddig általam nem ismert képeslap fotója. Itt illik bevallani, hogy szeretem a helyi képeslapokat, fel is csillant a szemem. „Nyomozásom” során kiderült, hogy amikor Barni kénytelen volt budapesti lapokkal postcrossingolni, nem lévén forgalomban maglódi, gondolt egy merészet 2023 tavaszán, és saját fotóiból szerkesztetett egyet. A nyomdában nyomban meg is rendelt magának nem egészen 100 példányt. Most már itthoni-itteni képeslapokat is tudott küldeni a nagyvilágba, a többit pedig szétosztotta a rokonok, barátok, ismerősök között.
Példának okáért a művészeti tanévzárón a testvére műveit is kiállították, ezeket pedig Barnabás elment megnézni. Egykori festészettanárait, Csépe Millát és Kálmánné Nánássy Zitát is természetesen megajándékozta egy-egy lappal. A jelen lévő akkori igazgató, Hosszú Tibor kapva kapott az alkalmon. Az egykori vermesys diák így „megbízást” kapott arra, hogy az épp elkészülő Aradi utcai iskolaépület fotóinak felhasználásával is szerkesszen egy képeslaptervet. Barnabás októberre el is készült, amit az iskola nyilvánvaló örömmel fogadott.
És itt jövünk a képbe mi. Mi, akik talán nem leszünk a postcrossing legodaadóbb hívei (bár miért ne?!), viszont szeretnénk elköltözött gyermekeinknek, egykori iskolatársainknak, barátainknak, rokonainknak, esetleg itt sosem járt ismerőseinknek, üzletfeleinknek, partnereinknek, netán szerelmünknek a digitális fotóknál maradandóbb és személyesebb ajándékot küldeni. Valódi örömet okozni. Igazi, személyes odafigyelést, üzenetet. Egy darabkát a lelkünkből. Az ő lelkükhöz szólva.
Ha kellő számú visszajelzést kapunk e cikk nyomán, a Városháza felkarolja Török Barnabás tervei alapján a képeslapok mielőbbi kiadását. Ki az tehát, aki szívesen ad egy ilyen lapért 200-250 Ft-ot? Írják meg nekünk április 15-éig, melyikből és mennyit szeretnének! A maglodimedia@gmail.com címre vagy a 30/37-97-057 számra várjuk jelentkezésüket. Küldjenek személyes üzenet képeslapon! Nem mindennapi érzés.
