2020-ban alapította a Ripka család Maglód jeles pedagógusáról és díszpolgáráról elnevezett díjat, a Ripka Jánosné-emlékdíjat „a pedagógiai program elismeréséhez és a tanulás értékének megőrzéséhez” segítve. A díj odaítéléséről a nevelőtestület ajánlásai alapján döntenek, és a ballagási ünnepélyen adják át.
Az eddigi díjazottak: Tóth Csilla tanítónő, Bordás Virág 8. b, Vadász Miksa 8. d (2020); Mészáros Mária tanítónő, Farkas Bendegúz 8. a, Nagy Eszter Viola 8. d (2021); Honti Erika tanítónő, Pallaga Petra 8. a, Forgó Dorottya 8. d (2022); Osztertágné Szeili Mariann tanítónő, Mészáros Barnabás 8. c, Antall Cintia 8. e (2023); Jandó Gabriella tanárnő, Bálint Hanna 8. c, Milyán Ákos Barnabás 8. d (2024); Osztertág Éva tanárnő, Kozma Csenge Nikolett 8. d (2025). Az idei kitüntetettek: Hosszú Tibor korábbi igazgató, tanár, Morva Dóra tanár, Szabadi Bálint Áron 8. a.
Hosszú Tibor méltatásából: „Tudásával mindig a tanulók, a kollégák, az iskola érdekeit szolgálta. Határtalan optimizmusával minden helyzetben a lehetőségeket kereste és látta, találta meg az iskola és a tantestület számára. Hihetetlen elkötelezettséggel és munkabírással, gyakran a szabadidejét is feláldozva dolgozott az iskoláért egész pályafutása alatt.”
Morva Dóra laudációjából: „Munkássága példaértékű: egyszerre ötvözi a szakmai igényességet, az érzelmi intelligenciát és a közösség iránti mély elköteleződést. Olyan pedagógus, aki nemcsak tanít, hanem nevel, inspirál és közösséget épít – maradandó értékeket adva át a következő generációnak.”
Szabadi Bálint Áronról érdemes tudni: „Minden tanévben kitűnő bizonyítványt szerzett, amely kivételes szorgalmát, kitartását és tudás iránti elkötelezettségét bizonyítja. (…) Az iskolai tanulmányok mellett kiemelkedő eredményeket ért el a néptánc területén is. (…) A sport és a szellemi kihívások terén is kiemelkedő teljesítményt nyújt. A labdarúgásban ügyes, kitartó és eredményes, aki csapatmunkájával és sportszerű magatartásával is példát mutat társainak. Logikus gondolkodása, türelme és stratégiai érzéke révén a sakkban is tehetséges. Közösségi tevékenysége példaértékű. (…) A humora a védjegye.”
A névadóról röviden: Ripka Jánosné Stadler Gizella 1922. március 5-én született Kispesten. A tanárképző elvégzése után 1941-ben lépett katedrára: magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, rajzot, valamint ének-zenét tanított először Hevesen, majd Abaújszántón. A népdaltanítással, kórusvezetéssel kapcsolatos tevékenysége 1949-es Maglódra kerülése után bontakozott ki a maga teljességében.
A tanítási órák után szakköröket vezetett, látványos és nagy nevelőhatású színi előadásokat rendezett, ismeretterjesztő előadásokat tartott. Irányította az iskola énekkarát, operalátogatásokat szervezett a diákjai részére. Az énekkar ekkor élte fénykorát, amelyet sok-sok első helyezés is bizonyít.
Oroszlánrészt vállalt a „Röpülj Páva Kör” megszervezésében és zenei irányításában. Vezette az asszonykórust, közreműködött a fellépések ének-zenei részeinek összeállításában. A Pávakör-mozgalom idején boldogan kapcsolódott be a Vikár Béla által elkezdett majd irányított népdalgyűjtő munkába, és eredeti magyar-szlovák népdalokat gyűjtött Maglódon az MTA Népzenekutató Osztálya részére. A gyűjtött hanganyag az Akadémia hangtárába került.
Egyik szervezője volt 1952-ben, az első balatonszepezdi nyári tábornak. Hivatása és temérdek önként vállalt feladata mellett jutott ideje arra is, hogy nem mindennapi festői tehetségét kibontakoztassa, a művészetet ne csak értse, hanem művelje is.
Hivatásáról így vallott: „Mindig is pedagógus akartam lenni, nemcsak szerettem, de élveztem is a tanítást. Nagyon szeretem a gyermekeket, és azt is művészetnek tartom, ha az ember formálni tudja a rá bízott fiatalokat, nevelni az értékek felismerésére, és a tudás mellett felkészíteni őket a gyakorlati életre.
Életemet a gyermeknevelés töltötte ki. A mások gyermekét és sajátunkat törekedtem becsületes, melegszívű emberekké formálni. Több generációt igyekeztem nemcsak a jó és helyes, hanem a szép dolgok megismerésére késztetni. Ha ma – felnőtt emberként – viszontlátom őket, jóleső érzéssel tapasztalom, hogy ezirányú fáradozásom nem volt hiábavaló!
Pályám legfőbb célja szép dolgok keresése és megmutatása volt. Versben, dalban, zenében, néphímzésben és rajzokban, képekben igyekeztem láttatni és éreztetni azt a többletet, azt az anyagiakban kifejezhetetlent, ami teljesebbé teszi az életet.” Igazi életműve tanítványaiban él tovább, mondogatta.
Generációkat nevelő, sokoldalú tanári pályafutását 1979-ben fejezte be. A község 1995-ben Maglódért-emlékéremmel, majd 2004-ben díszpolgári címmel ismerte el sokoldalú, a helyi közösség érdekében kifejtett magas színvonalú tevékenységét.
A magyar kultúra napja alkalmából rendezett életműkiállításán 2014-ben a MagHázban
Ripka Jánosné 2017. szeptember 30-án hunyt el. „Csodálatos példája volt annak, amikor egy pedagógus az egész lényével tanít. Nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is tisztelettel tekintettek rá, ami pedig kölcsönös volt. Köszönjük neki a lelki gazdagságot, amit ránk hagyományozott, egyszerűen, szeretettel, önzetlenül” – búcsúzott tőle egy tanítványa.
