120 évvel ezelőtt, 1906. május 6-án született Maglódon egy kilencgyermekes szegény, vallásos, „munkás/paraszt” családba Hunka Béla.
A 6 elemi osztály után a fővárosi Liget utcai polgári iskolában folytatta tanulmányait. Diplomát 1920-ban szerzett a Baross Gábor Felső Kereskedelmi Iskolában. Minden munkát elvállalt, hogy fedezze létfenntartása és tanulási költségeit, szünetekben, hétvégenként és esténként, akár éjszaka is. Volt kifutófiú, boy, téglahordó, kisegítő és kertészeti munkás, péksegéd.
1931-ben a Gazdák Biztosító Szövetkezetének könyvelőjeként
Hunka Béla 1920-tól sportolt a Vasasban és a Maglódi Torna Egyletben: kiválóan sakkozott, nagyon jól teniszezett, és kiváló kapus is volt. A maglódi futballcsapathoz élete végéig hű maradt: még idősebb korában is a csapat elnökségének tagja volt, annak pénzügyi számviteli munkáját végezte. Emellett mint opera- és irodalombarát állandó szereplője a helyi színtársulatnak is.
1926–1929 között első munkahelye dr. Radnay Alajos hites könyvszakértő revizori irodája. Ezt követően a Gazdák Biztosító Szövetkezetének könyvelője, majd osztályvezető-helyettese, illetve főkönyvelője: szakmájában is mindig elismerték tehetségét. 1940-től a német érdekeltségű Anker Biztosító Rt. alkalmazta könyvelőként. A világháború után ez utóbbi tényt használták fel az ellene lefolytatott koncepciós és törvénytelen „eljárásokban”.
1935 októberétől évente 3-3 hónapot katonáskodik mint karpaszományos őrmester,
megkapja a Felvidéki (1938) és az Erdélyi (1941) Emlékérmet, 1944-ben századát külföldre viszik,
ez elől azonban megszökik és bujkálni kezd
Hunka Béla Maglód kiürítését követően, 2 napi gyaloglás után 1945. január 23-án tért haza egy fővárosi légópincéből, ahol rövid időre meghúzódott. Házukat lebombázták, kifosztották. Március 19-én 23 órakor vitték el Gyömrőre, ahol Schwarzstein Tibor már 1944. december 10. körül kihirdette a november 15-én bevonult oroszok árnyékában a proletárdiktatúrát. (Maga Steinmetz Miklós ítélte a gyömrőiek ténykedéseit „túl baloldalinak”.) „Bűne” tehát a „jobboldali németbarátság” volt. Mit sem számított, hogy tagja volt 1926-tól a Szociáldemokrata Párt maglódi szervezetének (a párt vezetői, Hajdú Márton és Vaskó János később hiába fáradoztak kiszabadításán). A párt könyvelését éppúgy lelkesen ellátta, mint az evangélikus egyházközségét, ahol ugyanez évben már presbiter volt.
Az egykori Anker épülete ma a budapesti Deák téren
Hunkát Béla életfolyama itt torkollik be az utóbb gyömrői gyilkosságokként emlegetett tragikus eseményláncolatba. Gyömrőn április 6-ig tartják fogva, de nem sikerül a koholt vádakat, állítólagos nyilaspártiságát bizonyítani. Azt mondták, az igazolása rendben van, ennek ellenére kegyetlen körülmények között tartották fogva. A gyilkosságok kapcsán rendre felmerül a maglódi Gattyán József, régi, illegális kommunista, a már említett Bellus János járásbíró szomszédja neve. Hunkának is ő ígérte meg: „utána néz, mi a baj, segít, közbenjár, hogy mihamarabb elengedjék”, de hozzáteszi: „erről senkinek nem beszéljen, titok, majd szól, ha mehet haza”. És este el is engedik azzal, hogy „ne az országúton, hanem a földeken át, a legrövidebb úton menjen haza, Ne lássa senki.”
Hunka Béla azonban már tudta, amit a faluban rémülten suttogtak: a gyömrői „igazolás” során az emberek eltűnnek… Úgy élte túl a saját eljárását, hogy nem hallgatott „igazoltatóira”, és „hazaengedése” után nem az általuk „tanácsolt” legrövidebb utat választotta. Akiket nem vallatás, kínzás közben gyilkoltak meg a gyömrői Főszolgabírói Hivatal pincéjében (mint Juhász Sándort, akiről pedig foglalkozásán kívül semmit nem tudunk), azokat hazafelé érte utol a kegyetlen halál (de Bellus János holtteste pl. elő sem került, őt valószínűleg a vasúti sínek melletti töltés mentén, hazafelé lőtték agyon; Diószeghy is ellenőrizhetetlen körülmények között tűnt el, így aztán a helyi igazoló bizottság távollétében ítélte hivatalvesztésre és vagyonelkobzásra, Zambellyt viszont más áldozatokkal a Gomba felé vezető földút melletti erdőszélre kísérték, és ott lőtték főbe, április 19-én).
A főszolgabírói hivatal Gyömrőn, a kihallgatások, kínzások és gyilkosságok egy részének színhelye egykor
és ma mint iskola, falán emléktáblák
Hunka Béla tehát fél a „javasolt” úton hazamenni, kerülővel másnapra érkezik csak meg. Még aznap, április 7-én azonban újra letartóztatják. Budapestre, a Csengeri u. 39., majd az Andrássy út 60. alá viszik. 11 napot tölt itt is a sötét, vizes cellában. A család tudott az állandó, őrjítő vízcsepegtetésekről, a hétrét görnyedésekről, és arról is, hogy a tisztátalan, bűzös cellán (és a wc-ként szolgáló vödrön) egykor Muráti Lilivel, a híres színésznővel osztozott. De arról soha nem adott, soha nem mert egyértelmű választ adni családjának sem, hogy közvetlenül, fizikailag mit kellett átélnie.
Miközben a család mindent elkövet a szabadon engedéséért, újabb 18 napot tölt a toloncházban, a Mosonyi utcában. A poloskacsípésektől a hideg cellában aludni sem lehet, csípései elfertőződtek. Az időközben megszületett internáló határozatot végül rendőrhatósági felügyeletre enyhítik. Hunka, hiszen ártatlan, ez ellen is fellebbez, amit elutasítanak.
20 napot töltött a rendőrhatósági felügyelet alatt: családján kívül másokkal nem érintkezhetett, nyilvános helyeket nem „látogathatott”, forgalmas utcákon nem tartózkodhatott, közlekedési eszközöket nem vehetett igénybe, postáját ellenőrizték, sajtótermékeket nem birtokolhatott. Mindezt nem a szenvedés részeként sorolom, hiszen az Andrássy út 60.-hoz képest a saját lakás ég és föld, „csak” a tényekhez tartozik.
Budapest Székesfőváros 245/A sz. Igazoló Bizottságának határozata a hamis vádakkal
Ám a 20. napon, 1945. július 24-én a gyömrői rendőrség elviszi őt – minden hivatalos papír és indokolás nélkül. Annak ellenére vitték tehát el, hogy már igazolták őt. Gyömrőn 4 napon át, reggeltől estig tart az újabb kihallgatás: fenyegetik és igyekeznek megfélemlíteni, miközben a „vádak” ugyanazok, amelyek már a Budapesti Igazoló Bizottság előtt sem állták meg a helyüket. A Hunka által is aláírt jegyzőkönyvet meghamisítják, súlyos, hamis vádakkal egészítik ki. Mivel ezt nem írja alá, megpofozzák. Leánya szerint Hunka volt iskola- és katonatársa, egy Deutsh nevű nyomozó közli vele: halálra kínozzák, agyonverik, ha nem írja alá az „új” jegyzőkönyvet.
Másnap valóban beváltani látszanak a fenyegetést: míg egy nyomozó jegyzőkönyvet ír, négy társa az eszméletvesztés határáig üti, rúgja a felsőruházat és cipő nélkül a padlóra rogyó könyvelőt. Bár Hunka immár aláírná a papírt, folytatták a verést, és további vádat is megfogalmaznak: „ismerje be, hogy egy-két zsidót is agyonvert, de legalábbis besúgása által agyonverték őket, mert maga nyilas… Bejárt a Hűség házába, besúgó volt, ravasz, titokban csinálta, hogy senki se lássa…” Az utóbbi „vádat” a maglódi Hamar Lajosból verték ki Gyömrőn, aki ugyanekkor állt a gyömrői igazolási „eljárás” alatt. Mivel Hunka így már semmit sem írt alá, a többszöri önkívületi állapotig tartó verésben teljesen eszméletét vesztette.
Hunka Bélát mindezek után ugyanazon ügyben (ami tehát jogi nonszensz), amelyért a budapesti rendőrség már rendőrhatósági felügyeletet szabott ki, Gyömrőn e hamis vádak alapján internálásra ítélték. A 4 napos kínzás után a Gödöllői Internáló Táborba hurcolják. Innen annak munkatáborába, a közeli Szt. Jakab Pusztára viszik dolgozni: napi 5-8 m3 fát kell kitermelnie. Időnként Szilvásváradra szállítják fakitermelésre, máskor Mátyásföldre téglahordásra, fakivágásra. Noha napokon belül megbetegedett, tüdőgyulladása, gyomorrontása gennyes kötőhártyagyulladása ellenére is dolgoznia kell. A rugdosásban megsérült fogai is begyulladtak, egész feje bedagadt, de a heti termelése így is 19 m3. Orvosi kezelést nem kap. Csak krumplilevest.
Hunka Béla és felesége, a szintén maglódi Grezsák (Gimesi) Erzsébet (1909–1997),
akivel 1932. február 6-án köt házasságot természetesen helyben
A jogi hercehurcát a család folytatja, hiába érnek el azonban Budapesten eredményeket akár a rendőrségen, akár a Belügyminisztériumnál, a gyömrői rendőrség mindezt figyelmen kívül hagyhatja, és Hunka Béla internálás alatt marad. Sőt a budapesti hatóságok jelentkezésére újabb kihallgatásokkal reagál.
A tortúra, a jogi útvesztők és az emberi szenvedés pokolbéli bugyrainak meglehetősen tárgyilagos és részletes leírását adja leánya, dr. Komarikné Hunka Noémi 2003-ban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának átadott dokumentumgyűjteménye. Az eddigi hivatkozások tekintélyes része is innen származik.
Hunka Béla 15 hónapi internálás után, 1946. augusztus 17-én szabadul – de rendőri felügyelet alatt marad. December 7-én a maglódi igazoló bizottság igazolása után a Belügyminisztérium 1947. június 4-én a rendőrhatósági felügyeletet megszünteti, november 5-én pedig a Budapesti Népbíróság Hunka Bélát „megfeddi és kötelezi 13,40 fill. eljárási költség megfizetésére”, mivel „terhére csak egész kis méretű német barát magatartást állapított meg”, hiszen „ennek sem adott nagyobb körben kifejezést”.
Hunka Béla rendőri felügyeletét 1947. augusztus 21-én szüntették meg
Hunka Béla ügyét 2,5 évig fektették a hatóságok. Közben megkínozták, internálták, hamis tanúvallomást tettek ellene. 1955-ben és ’57-ben is beperelték, 9 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Koncepciós perben elítélték, végül mégis felmentették. „…egészsége a folytonos meghurcoltatások folytán évről évre fokozatosan romlik. A verések okozta és kezeletlen sérülésekből keletkezett daganat (…) a megsérült deréktáji gerincből áthatolt a hasnyálmirigybe, a gyomorba. Elrákosodott. Időközben egy infarktust is átélt. Nagyon hosszú szenvedés után 1978-ban hunyt el” – írta leánya.
1945-ben húsvétvasárnap április 1-jére esett. Hunka Béla pedig 1978. április 1-jén hunyt el. Születésének 120. évfordulóján emlékezünk a rémtettek maglódi túlélőjére, a kultúraszerető sportemberre, a kiváló könyvelőre, az áldozat- és segítőkész evangélikus presbiterre.
Hunka Béla fiatalabb lánya, Komarikné Hunka Noémi a maglódi temetőben, 2025. október 12-én
Hunka Béla szenvedéstörténetéből, ahogy a Gyömrő környéki gyilkosságsorozat minden mozzanatából az emberi kegyetlenség, bosszú és barbarizmus türemkedik elő véres gennyként a politikai purparlék barnás vörös köpönyege alól. Okulásul kellene, hogy szolgáljon ez számunkra.
Vajon felteheti-e a helytörténész a kérdést, hogy okulásul szolgált-e ez számunkra?
Varga Zoltán
Palasik Mária történész, a Félelembe zárt múlt. Politikai gyilkosságok Gyömrőn és környékén 1945-ben c. könyv szerzője
beszédet mond a kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2025. február 25-én
A gyömrői gyilkosságok 80. évfordulóját Hunka Béla élettörténete tükrében feldolgozó nagyobb tanulmányom („Semmi máshoz nem mérhető emberi bűn” A gyömrői gyilkosságok maglódi áldozatai Hunka Béla élettörténete tükrében) a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár III. Helytörténet és helyi közösség konferencia tanulmánykötetében jelent meg: https://hbpmk.hu/megjelent%20_a%20_harmadik_helytortenet_es_helyi_kozosseg_konferencia_tanulmanykotete
A címképen a Maglódi Színjátszó Kör 1925. november 15. előadása alkalmából készült csoportkép. Hunka Béla az álló sorban a 2. (a kucsmás szereplő mellett), a jobbján látható hölgy mellett pedig a jó barát,
Bellus János (1905–1945), járásbíró, a gyömrői gyilkosságok 4 ismert maglódi halálos áldozatának egyike
