Gyülekezetünk nagy öröme, hogy a közösségünkben felnőtt fiatalok néhány évvel ezelőtt egy dicsőítő zenekarrá összeállva elkezdtek szolgálni táborokban, istentiszteleteken, de más gyülekezetekben és időnként városi rendezvényeken is. A TitanX zenekart, vagyis a Maglódi Református Gyülekezet ifjúsági együttesét szeretnénk bemutatni.
Honnan ered a név? Hogyan indult a zenekar?
Szenczi Márk: A dicsőítő zenekar története egészen a gyermekkorunkig nyúlik vissza. Gyülekezetünk minden évben nyári tábort szervez, ahol hosszú időn keresztül akkori lelkészünk, Bálint Klára gyermekei vezették a dicsőítést, és tanították a gyerekeknek a dalokat. Amikor azonban az élet másfelé sodorta őket, fontosnak tartották, hogy a szolgálat tovább folytatódjon. Ezért összegyűjtötték azokat a fiatalokat, akik valamilyen hangszeren játszottak, és így alakult meg az első felállás, amelyben hárman voltunk.
Az évek során egyre többen kaptak kedvet ahhoz, hogy csatlakozzanak hozzánk, így fokozatosan kialakult a jelenlegi csapat. A TitanX név eredete az első fellépésünkhöz kötődik. Előtte nagyon izgultunk, igyekeztünk egymást bátorítani, de amikor hirtelen megkérdezték tőlünk, milyen néven konferáljanak fel bennünket, az egyikünk viccesen azt mondta: „El fogunk süllyedni szégyenünkben, mint a Titanic.” Ez a mondat adta az ötletet a név első részéhez. Számunkra azonban a névnek mélyebb jelentése is van. Azt jelképezi, hogy Isten jelenlétének megtapasztalásához először alázattal kell „elmerülnünk”, hogy valóban átélhessük az Ő felemelő kegyelmét. Az „X” pedig a kereszt szimbóluma, amely Jézus Krisztus áldozatára és a kegyelem teljességére emlékeztet.
Milyen gyakran és hol szoktatok zenétekkel szolgálni?
Szenczi Márk: A zenekar tagjai ma már mind dolgoznak vagy tanulnak, ezért egyre nagyobb kihívást jelent olyan időpontot találni, amikor mindenki ráér próbálni és szolgálni. Ennek ellenére igyekszünk minél több alkalmon részt venni, és rendszeresen együtt zenélni. Leggyakrabban a saját gyülekezetünkben szolgálunk, emellett a városi rendezvényeken is gyakran találkozhat velünk a közönség. Az utóbbi időben pedig örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több gyülekezeti közösség is meghív bennünket.
Mit jelent számotokra a gyülekezet? A zenei szolgálaton túl hogyan kapcsolódtok még a gyülekezethez?
Szabó-Hegyi Dániel: A gyülekezet az a közeg, ahol leginkább meg tudom élni a hitemet, ahol tudom gyakorolni a vallásomat. Az a hely, ahol felnőttem, ahonnan kimehetek a világba, megélhetem és átadhatom mindazt, amit tanultam Istenről, amit megtapasztaltam vele kapcsolatban. Emellett ide is érkezhetek vissza, mint egy biztos bázisra, ahol mindig szeretettel várnak, és ahol én is szeretettel várhatok másokat.
Szenczi Dániel: A gyülekezet befogadó közösségével közös a hitünk, és mindig őszinte szeretettel fogadnak. Én az ifin keresztül kötődöm még a gyülekezethez, amely az életem egyik legfontosabb baráti köre.
Szabó-Hegyi Dóra: Számomra a gyülekezet olyan, mint egy nagy család, ahol fiatalok és idősek együtt tanulhatunk és szórakozhatunk, osztozhatunk az örömünkben és segítséget kaphatunk a nehéz időkben. Egy közösség, amiben megtapasztalható Isten jelenléte.
Szenczi Márk: Számomra a gyülekezet nem elsősorban egy épületet vagy egy templomot jelent, hanem egy olyan közösséget, ahol emberek együtt hisznek Istenben, és támogatják egymást. Úgy gondolom, hogy a gyülekezethez tartozni sokkal többet jelent annál, mint vasárnaponként részt venni egy istentiszteleten. Fontos, hogy valóban megismerjük egymást, figyeljünk a másikra, és szolgáljunk egymás felé.
Vannak-e saját dalaitok, vagy mely előadók számait szoktátok játszani?
Szenczi Márk: Még nincsenek saját szerzeményeink, bár a gondolat már többször is felmerült bennünk. Egy dal megírásához azonban nemcsak lelkesedésre és kitartásra van szükség, hanem komoly zenei ismeretekre és dalszövegírói tapasztalatra is. Ezen a téren még van hová fejlődnünk. Első lépésként ezért inkább olyan külföldi dicsőítő dalok fordításával próbálkozunk, amelyek még nem érhetők el magyarul. Ez sem egyszerű feladat, hiszen úgy kell átültetni a szöveget, hogy annak üzenete, ritmusa és énekelhetősége is megmaradjon.
A repertoárunkat elsősorban olyan dalok alkotják, amelyekhez elérhető kotta, és amelyek klasszikus hangszerekkel is jól megszólaltathatók. Külföldi előadók közül gyakran játsszuk a Hillsong Worship és a Hillsong Young & Free magyarra fordított dalait. A hazai dicsőítő zenék közül többek között Révész Dániel, Pintér Béla, a Dicssuli, az Agapé Worship és az Ararát Worship dalai is szerepelnek a műsorunkban. Szívesen előadunk olyan régebbi dicsőítő énekeket is, amelyeknek eredete mára szinte feledésbe merült, mégis fontos részei a keresztény zenei örökségnek.
Miben más egy dicsőítő zenekar, mint egy könnyűzenei?
Szabó-Hegyi Dániel: Minden zenekarnak megvan a maga története. Hogyan ismerkedtek meg a tagok, mi a közös bennük, mi motiválja őket, milyen jellegű, tartalmú dalokat játszanak? Minket alapvetően nem a zene hozott össze, hanem a hit. És ez az, ami célt ad a játékunknak. Ez tölti meg tartalommal, lényeggel és értelemmel. Mi nem az embereknek, nem is magunknak, hanem annak zenélünk, aki összehozott bennünket, aki miatt ismerjük egymást, aki megáldott minket tehetséggel, és akitől a zene örömét kaptuk, vagyis a Szentháromság Istennek.
Szenczi Dániel: Teljesen más az előadás stílusa és célja. A cél, hogy meghitt legyen a zenénk, és hogy bevonjuk a közönséget, ne csak előadjunk valamit.
Szabó-Hegyi Dóra: Szerintem is ez a fő különbség a dicsőítő zenekarok és egyéb bandák között, hogy mi a közösség énekét vezetjük, nem csak előadunk.
Szenczi Márk: A legnagyobb különbség számunkra az, hogy míg egy könnyűzenei zenekar általában a saját gondolatait, érzéseit és üzenetét szeretné megosztani a közönséggel, addig egy dicsőítő zenekar célja nem önmaga bemutatása. Mi a zenén keresztül Isten szeretetét, tanítását és jelenlétét szeretnénk közvetíteni. Természetesen nálunk is fontos a zenei minőség és az igényes előadás, de a szolgálat középpontjában nem mi állunk, hanem az, hogy a figyelem Istenre irányuljon.
Mi a zenekar célja? Mit szeretnétek átadni a zenétekkel?
Szabó-Hegyi Dániel: A dicsőítés sosem lehet öncélú, hanem mindig Istenre kell tekintenie. Mint a zsoltáréneklés, ez is egy imádság. Ebben a lelki közösségben nem a gyönyörködtetés a cél, hanem Isten magasztalása, a hozzá való kapcsolódás. Az embereknek leginkább lehetőség, hogy közösen olyan formában tudjanak imádkozni, ami megmozdítja a lelket, és egy közös szívdobbanással tudják dicsérni Isten nagy nevét.
Szenczi Dániel: Szeretnénk a hitet a fiatalok számára is vonzóvá tenni. A keresztyén hit mindenkihez szól, nem csak az idősebbekhez. Isten hatalmas ajándékát és szeretetét is szeretnénk megmutatni, személyes, átélhető módon.
Szabó-Hegyi Dóra: A zenénk segítségével szeretnénk elmondani olyan imákat, amelyeket egyedül, saját szóval nehéz lenne megfogalmazni.
Szenczi Márk: A zenekar célja valójában nagyon egyszerű: szeretnénk, ha minél többen megtapasztalnák Isten szeretetét és jelenlétét az életükben. Hiszünk abban, hogy a zene különleges módon képes megszólítani az embereket, ezért igyekszünk olyan hidat építeni, amely közelebb viszi őket Istenhez. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy minden ember más élethelyzetben jár, más örömöket és nehézségeket él meg. Ezért fontos számunkra, hogy a szolgálatunk sokszínű legyen, és a zenénk különböző élethelyzetekben is reményt, bátorítást és vigaszt tudjon nyújtani. Ha akár csak egy ember szívét sikerül megérintenünk, már úgy érezzük, hogy érdemes volt szolgálnunk.
Arszenievits Csongor: A cél az, hogy az emberek szívvel, lélekkel kapcsolódjanak Istenhez. A dicsőítés abban is segít, hogy azok, akik az istentiszteletre hagyományként vagy kötelességként tekintenek, végül egy lelkileg aktív eseményt éljenek át.
Számotokra miért fontos a dicsőítés? Mit ad nektek?
Szabó-Hegyi Dániel: Számomra a dicsőítés imádság. Zenélés közben átjár Isten Szentlelke, és ettől érezhetem igazán, hogy Istenért dobban a szívem. A zene segít kifejezni az érzéseimet, segít kimondani azokat a szavakat, gondolatokat, amelyeket nem tudok megfogalmazni.
Szenczi Dániel: Örülök, hogy ez által őszintén megélhetem a zenei oldalam, és egyben szolgálhatok is. Külön hálás vagyok, amikor úgy érzem, a dicsőítés közben Isten engem is megszólít. Ilyenkor ráébredek, hogy ez nemcsak egy világi előadás, hanem egy lelki feltöltődés és kaland Istennel.
Szabó-Hegyi Dóra: Én nagyon sok erőt és bátorságot kapok Istentől a dicsőítés által, hisz Ő adott hangot is, hogy énekeljek, és Ő fogja a kezem, amikor rám tör a lámpaláz. A legnagyobb megtiszteltetés, hogy ezzel az ajándékkal szolgálhatok és imádhatom Őt. Meg persze tök szórakoztató együtt zenélni a srácokkal, mert mind nagyon ügyesek és jófejek.
Arszenievits Csongor: Lelki feltöltődést ad egyrészt maga a zenélés is, illetve az is, hogy adhatunk valamit a gyülekezetnek.
Szenczi Márk: Számomra a dicsőítés azért különösen fontos, mert ezen keresztül tapasztaltam meg először igazán Isten közelségét. Akkor még a gyülekezetben, a hallgatóság soraiban ültem, de már akkor olyan mélyen megérintett ez az élmény, hogy végül ez vezetett a megtérésemhez is. Éppen ezért szeretném továbbadni másoknak is azt, amit én akkor átéltem: hogy a dicsőítésen keresztül valaki találkozhat Istennel, reményt kaphat, vagy akár egy teljesen új irányt találhat az életében.
Krisztován Márton
református lelkipásztor
