ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ A MAGHÁZ SZÍNPADÁN: KULISSZATITKOK A MAGSZÍNBŐL
Kocsis Judit Jászai Mari-díjas színművésszel körülbelül hét éve dolgozunk együtt. Több felnőtt darab színpadra vitele van a hátunk mögött. Egyszerűen imádom rendezői stílusát, ötleteit, és felnézek hatalmas szakmai tudására.
Tavaly nyáron Judittal gondoltunk egy merészet: miért ne csinálhatnánk színházat kamaszokkal is? Maglód mint helyszín adott volt, hiszen a Vermesy Péter Általános Iskolában tanítok, és évről évre fájó szívvel engedem el a színjátszó szakkörömből elballagó tehetséges nyolcadikos diákokat. Szerettem volna további lehetőséget biztosítani azok számára, akik folytatni szeretnék a színjátszást. Így indult útjára szeptemberben a MagHázban a MagSzín gyermekszínjátszó csoport.
Bemutatkozó darabként L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló című meseregényére esett a választásunk. Dorothy és társai története mindenki szívéhez közel áll. A barátság, a szeretet, az egymás segítése, önmagunk megtalálása és az otthon melegének fontossága örökérvényű, mély értékek, amelyek szerethető karaktereken és izgalmas eseménysorozatokon keresztül bontakoznak ki a nézők előtt.
Nem volt könnyű dolgunk a szereposztás során. Egyes karakterekhez rögtön megtaláltuk a hozzájuk illő szereplőt, míg néhány karaktert keresgélni kellett, sőt voltak szerepcserék is a próbák során. Hatalmas elhivatottsággal, szerelemmel, időt és energiát nem sajnálva egy lélekként haladtunk a célunk felé. Nemcsak a gyerekek tanultak tőlünk, hanem mi is sokat tanultunk a gyerekektől a próbafolyamat során. Mindannyian valami jót, nagyon értékeset szerettünk volna adni a nézőknek. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy kétszer is meg tudjuk tölteni a MagHáz háromszáz fős nézőterét.
A legutóbbi foglalkozáson pedig kíváncsiságból megkértük „gyermekeinket”, írjanak néhány gondolatot, mit jelentett számukra az Óz, a nagy varázsló színpadra állítása, illetve előadása. Muszáj megosztanom néhány szellemes választ a nagyvilággal.
„Úgy le vagyok köteleződve a színészethez, mint a karóhoz” – Madárijesztő (Cris).
„Óznak lenni hatalmas volt, de meglepetésemre a közönség nagyobb volt!” – Óz (Hanna).
„Még mindig nem kaptuk meg a lekvárt Gergőtől (Bádogembertől) – farkas” (Gina).
„Varázslatos érzés volt a forgószéllel a mumpicok városáig repülni, majd eljutni Smaragdvárosba, és végül hazaérkezni ezzel a fantasztikus csapattal!” – Dorothy (Fanni).
„Egy élmény volt ez nekem, főleg, hogy én később csatlakoztam. De még mindig nem kaptam meg a velőscsontomat!” – Totó (Petra).
„Először színpadra állni nagyon ijesztő volt, de legalább egyszerűbb volt karakterben maradni. A csapat szuper volt. Csodás, hogy össze tudtunk hozni egy ilyen előadást öt hónap alatt!” – Oroszlán (Kinga).
És mik a jövőre vonatkozó terveink? A tanév végéig képességeket fejlesztünk, játszunk, és év végére szeretnénk összetenni improvizációinkból, kedvenc verseinkből, monológjainkból egy szerkesztett előadást, amelynek a bemutatójára minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Felmerült az a kérdés is, hogy tervezünk-e nyári színjátszó tábort, amelyre külsősök is jelentkezhetnek. A válaszunk: igen. A tábor részletei még szervezés alatt állnak, de amint összeállt a menetrend, ígérjük, hogy jelentkezünk.
Szeretnénk nagyot álmodni, hosszú távban gondolkozni, és Maglódon létrehozni, illetve gyermekekből kinevelni egy minőségi társulatot. Szeretnénk, ha a színház méltán lenne egyre népszerűbb az emberek körében. Játszani hatalmas öröm, értékeket átadni hatalmas öröm, és nézőként mindezt befogadni is hatalmas öröm. A személyes jelenlét varázsa, az előadás folyamán a közönség és a színészek között létrejövő kapcsolat különleges atmoszférát teremt, amibe egyszerűen nem lehet nem beleszeretni.
Nagyon köszönjük mindenkinek a bizalmat és a támogatást, kiváltképp a szülőknek és a MagHáz csapatának: Ljubimov Krisztinának, Pászti Ildikónak és Bánhegyi-Kosztya Bernadettnek.
Grandpierre Aranka
Fotók: Pálvalvi László
