Bizonyára nem ebbe a korba kellett volna megszületnem.
Legalábbis gyakorta megfordul ez a fejemben. Hogy miért? Valójában ezer meg ezer oka lehet, de leggyakrabban azért tolul a felszínre bennem ez az érzést, mert nap mint nap találkozom azzal, hogy az embereknek mit sem számít az adott szó értéke, és annak be nem tartása nem lepi meg sem az adó, sem a fogadó személyt.
Még nagypapám idejében is elegendő volt belenézni a másik szemébe, belecsapni a kérges tenyerébe, és kimondani az ígéretet, mert ez többet ért bármiféle pecsétes szerződésnél. Ma pedig még a pecsétes szerződést is „illik” megkérdőjelezni, és ha megkísérlik fellebbezéssel megtámadni, a szemünk sem rebben. Az is lehet, hogy egyszerűen úgy tesz a fél, mintha mit sem ígért volna, és megsértődik, ha számon kérik rajta az adott szó betartását. Megkövetelik az újabb és újabb esélyt, és elvárják a türelmet a hazugságért cserébe. Fordítva érzékelik a történéseket. Megbántva vágják a képedbe, hogy nyilván betartanák adott szavukat, ha te szépen viselkednél, amikor ők megszegik azt. Az ok és okozat, számukra egy fura kis izé, amit lehet csűrni-csavarni, aszerint, hogy mi előnyös és mi nem.
Elmocskolódott ez a világ. Bezárul az elszorult szív, és fogadalmat tesz: többé nem áll ki igaz ügy mellett, s hagyja a világ szennyes áradatát tovasodródni az idő megállíthatatlan és könyörtelen folyamán.
De mi lesz azokkal, akik még kitartanak? Mi lesz azokkal, akik állnak melletted hetykén, büszkén, becsülettel? Nem hagyhatod őket is magukra! Hiszen nem azért születtél e világra! Ha vihar sodor is, tarts ki, s légy olyan erős, amilyen eddig sohasem voltál!
Létezik még igaz barátság és azon kell lenned, hogy példát mutass tisztességből!
Zsámboki János
A címkép forrása: www.thetapestryhouse.com/tapestries/view/518/jousting-tapestry
