Maglód formális és informális testvértelepüléseiről, testvéreinktől érkezett karácsonyi üdvözletek csokrát közöljük az alábbiakban.
Flander Zoltán – evangélikus felügyelő, Gömörhosszúszó
Kedves Maglódiak!
Amilyen forró a gyertya lángja az adventi koszorún, olyan forró szeretettel üdvözöljük maglódi testvéreinket És ha eljön a várva várt Karácsony, a betlehemi jászol melege töltse be minden egyes maglódi család otthonát!
Testvéri szeretettel: Flander Zoltán.
Mudi Róbert – református lelkipásztor, Berzéte
Áldás, békesség! Szeretettel küldöm ünnepi gondolataimat a gyertyagyújtásra.
„Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet! – mondja Istenetek.” (Ézs 40,1)
Az adventi koszorú első gyertyája a hit fényét hordozza. Amikor ma Maglódon fellobban ez a láng, mi Berzétéről – testvértelepülési szeretettel és a magyarság összetartozásának erejével – együtt örülünk vele. Maglód történetében mindig is ott volt az a szép és nemes szándék, hogy szívén viselje az elszakított magyar közösségek sorsát. Tudjuk, hogy innen is sok imádság, segítség és testvéri figyelem indult el Kárpátalja felé, Bene felé, s így hozzánk, Felvidékre is.
Ma azonban nem csak a határon túl élőkért kell imádkoznunk. A világ háborús zajai, Kárpátalja rettegése és Bene aggodalma mellett sokszor háborúság dúl a lelkekben ott is, ahol csak hála és békesség lehetne. Imában hordozzuk Maglód népét is: hogy a választások után mindenki el tudja fogadni a döntéseket, és visszatérjen az a cselekvő, erős béke, amely hosszú évtizedekig jellemezte ezt a települést.
Isten igéje ma azt mondja nekünk: „Vigasztaljátok népemet!” – és mi hisszük, hogy ez a vigasztalás Maglódon is megérkezhet. A vigasztalás nem gyengeség, hanem erő: annak az ereje, hogy újra rátalálunk egymásra, újra meghalljuk a másikat, újra építünk és nem rombolunk.
Az első gyertya fénye hív minket arra, hogy visszalépjünk arra az útra, amelyet Isten népének készített: a konstruktív, cselekvő, egymást segítő hit útjára. Ehhez azonban egy dolog szükséges: lehajtani fejünket a testet öltött isteni szeretet előtt. Előtte, aki érkezik. Aki nem megosztani jön, hanem összegyűjteni. Nem a háborúságot hozza, hanem a békesség Fejedelmeként szólít meg minket.
Adja Isten, hogy Maglódon és Berzétén, a Kárpát-medence minden magyarlakta településén vigasztalódjon meg az Ő népe – és hogy a hit első lángja újra egymáshoz vezessen bennünket.
Áldott, békét hozó adventi várakozást kívánok Maglód minden lakójának!
Bene
Mit jelent számunkra 2025-ben az Advent?
Idén is, csakúgy, mint minden évben Advent az elcsendesedést, a Szent várakozást, az Úr érkezését, a fényt, szeretetet jelenti a benei emberek számára.
Készülődünk, hittel és imádsággal.
Csakhogy a háborúnak sikerült megszüntetnie a legfontosabb dolgot: a családot! Elveszettek lettünk szeretteink nélkül, nem tudunk az ünnepi asztalhoz együtt leülni, hiszen akár hogy döntünk, valaki mindig a határ túloldalán marad…. Idén a negyedik karácsony telik majd így…
Nem lehet tagadni, megtört minket ez a helyzet, de a reményt senki sem tudja elvenni tőlünk… Sem a hosszú, sötét, áramnélküli esték, sem az embervadászat, sem a mindennapi légiriadó süketítő hangja!
Itt maradtunk, kitartunk, imádkozunk és várjuk a Kisjézus születését…, talán csodát tesz!
Imádkozzatok Ti is értünk, mert számunkra ez sokat jelent!
Áldott várakozást kedves maglódi barátaink!
Nagy Olivér, evangélikus lelkész, Alsószeli
Rohamtempóban halad és változik a világ. Az iram szédületes, az irány ismeretlen, a célok kétségesek… Isten jelenléte azonban még ebben zajban és zűrzavarban is nyilvánvaló. Az adventi időszak lehetőséget nyújt ennek a tudatosítására és a szemléletváltásra – az Ünnepelt megtalálására. Ha sikerül lassítani és kiszakadni a hajszából, elvonatkoztatni a világ szemléletétől már a nyüzsgés és a lüktetés sem annyira zavaró, sőt a még elvégzendő feladataink sem terhelnek annyira. Isten segít visszavennie az iramból és magunkból is visszább, még a terheinket is együtt cipeli velünk, a lényeges dolgok felé tereli a figyelmünket. Ha szükséges, észreveteti a velünk és közöttünk őket, a szeretteinket, felebarátainkat, sőt még az ellenségeinket is. Észreveteti velünk a családunkat, a testvéreinket szükséget szenvedőket, a jó szóra és megbocsátásra várókat. Ebből mindenki számára kiderül, hogy valóban a gyermekei vagyunk-e. Sőt bennünket sem hagy magunkra, hiszen tulajdon fiát egyszer már elküldte, és egyszer újra elküldi értünk. Ez a mi adventi várakozásunk lényege és célja. Áldott készülődést, békés karácsonyi ünnepeket, sikeres új esztendőt. Isten áldd meg a magyart!
Szalay Károly, Komárom
Ádventi üdvözlet és gondolatok Komáromból: mindenekelőtt nagyon köszönöm Maglód üdvözletét. Köszönöm!
Tisztelet a kedves Maglód városának és üdvözlet maglódi testvéreinknek!
Azért mondhatom a testvér szót határozottsággal, mert Ti vagytok a magyarországi szlovákok, mi pedig a szlovákiai magyarok. A történelem ezt így osztotta ránk. Tehát ne ellenkezzünk. Iskoláim nagy részét szlovák nyelven végeztem. Ebben a környezetben a kötekedőknek mindig úgy igyekeztem megmagyarázni a dolgot, hogy mi a Kárpáthazában élők, egy nemzet vagyunk csak több nyelven mondjuk ugyanazt. Tovább mondhatom azért is, mert most Ádvent van, ami hitünk szerint az elcsendesülés az örömteli várakozás a feltétlen megbocsájtás a kibékülés és a megnyugvás legalkalmasabb ideje. Használjuk ki testvériesen minden szinten, legyen az nemzeti, közösségi vagy egyéni. Úgy értékes és szép az Adavent, ha céljának megfelelően cselekszünk és elérjük a lelki megtisztulást és békét. Eltüntetjük életünkből az ellenségeskedést. Így gondolom én.
Köszönjük szépen a meghívót a már tradícióvá vált Apáink nyomdokain – Kárpát- medencei magyarok találkozójára. Amennyiben a körülmények lehetővé teszik, élünk is majd vele. Az emberek nagy része mindig szívesen találkozik barátokkal. Jó felidézni az emlékeket közben kicsit lazítani. Az ádventet kihasználva szeretnék én is elnézést kérni azoktól, akiknek a múltban bármilyen kellemetlenséget okoztam! Végezetül mindenkinek örömteli nyugalmas Ádventet, kellemes áldott Karácsonyt kívánok!
Patyi Zoltán, Lendva
Kedves Jézuska!
Már több mint fél évszázada nem írtam Neked levelet, de szorgalmasan járok a házadba, és imádkozni is szoktam. Ezúton is megköszönöm azt a sok jót, amit adtál, és hogy megkíméltél a rossz dolgok nagy részétől, amik ólálkodtak körülöttünk. Például köszönöm szépen a származástól és felekezettől független maglódi jó magyar testvéreimmel való hosszú és erősödő barátságot. Hálásan köszönöm, hogy eddig megóvtál bennünket a határon túli s azon belüli magyar érzelmű embereket gyűlölő, istentelen, akasztással és börtönnel fenyegető, nőket és bárkit megverő buta, beképzelt szörnyektől. Végső soron én őket is szeretem, mert bizonyára szeretethiányban szenvednek, azért ilyenek. És szeretném, ha ők is szeretnének bennünket. Ebben kérem Jézuska, a közbenjárásodat. Meg abban is, hogy mindenki legyen boldog a saját bőrében: a Jóska ne akarjon Mari lenni, a Péter ne akarjon Lőrinc lenni. Meg jó lenne valahogy lehűteni a másokat háborúba küldő forró fejűeket.
Kedves jézuska!
Közelgő születésnapod alkalmából azt kívánom, hogy nyiladozó elménkkel felfogjuk és viszonozzuk feléd és embertársaink felé a Te végtelen szeretetedet.
Benned bízunk eleinktől fogva, mert erős vár vagy minékünk, s ezért dicsértessék a Te neved most és mindörökké, Ámen.
Tántoríthatatlan híved, Patyi Zoltán, az elcsatolt Alsólendváról.
Utóirat: Nem rég óta nekem is van „facebokom”. Csináltass Te is magadnak, s meglátod milyen sok születésnapi jókívánságot fogsz kapni Karácsonyra!
L. Móger Tímea, költő, újságíró, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, Doroszló
Tisztelt, kedves maglódi Barátok, Nemzettársak!
Sokat gondolok rátok. Nem csupán így, ünnepek tájékán, mint közös(ségi) Szeretteinkre, hanem gyakran visszaidézem azokat az emlékeket is, amikor nálatok jártam, a Kárpát-medencei Magyar Találkozók alkalmával. Egy asztalnál, nyílt szívvel, nem hiánnyal, hanem a határokon átnyúló együtt-lét erejével. Elképzelni sem tudva, milyen volna egymás nélkül – NÉLKÜLED. Az Ismerős Arcok zenekar is nálatok vált számomra ismerőssé, sőt rokonérzést keltett bennem. Emlékeztetett – ahogy a ti közösségetek is – arra, hogy van, él és hat egy olyan jellegű közösségi, majdnem hogy közös égi törődés, amely túlmutat a számok törvényén (többségi vagy kisebbségi), és magához von, felemel, az EGYséges nyelvet beszélő nemzettudat és cselekedet hitével.
Mindez nemcsak hitet, hanem reményt is ad. Két gyertya ég hát… a felgyúló harmadik pedig átemel bennünket az öröm terébe. Mindannyian tudjuk, érezhettük már az életünk során: örülni nem is olyan könnyű. Még ha nincs is különösebb gond, hanem átjárhatna bennünket a derű és az öröm, a mindennapok közepette annak megélése valahogy nem tud teljessé válni bennünk.
Egy személyes tapasztalat: sokáig, még állandóan a lélek szférájába el-, le-, fölmerülő költőként sem volt könnyű belenéznem a fénybe, a lángba, magyarán nehezemre esett befogadni a tüzet, az örömet. Aztán a minap, amikor egy szomorúságomban, a könnyeimen át beletekintettem az égő gyertya fényébe, ragyogó formákat láttam, mint amikor kaleidoszkópba tekint az ember-gyerek. Ekkor megértettem, egyből megérettem a pillanatra, hogy befogadjam a folyton változó, ám az isteni Gondviselésnek köszönhetően mindig helyesen és teljességben összerendeződő formákat, amelyek által közelebb kerülök a hithez, a reményhez, az örömhöz, a szeretethez, vagyis az életemhez.
Folytonosan épülő, befogadó, fejlődő és áradó, áldott, békés karácsonyi ünnepet kívánok, a mielőbbi találkozás hitével, szeretetben, a maglódiaknak, a családoknak és minden jószándékú polgárnak.
